Balerina

~ Egyezmény utáni vita ~

Miután Ross külügyminiszter úr elment, a nappaliba gyűltünk össze, hogy megbeszéljük mi lesz az egyezménnyel.
- Ross miniszternek van egy kongresszusi érdemrendje, vagyis eggyel több mint neked - mondta Rhodey Samnek.
- Jó, tegyük fel hogy beleegyezünk, mirre egyet pislogunk nyomkövetőtt tesznek ránk, mint a bűnözőkre. - mondta Sam
- 117 ország akarja aláírni Sam, te pedig azzal jössz, hogy... - kezdte Rhodey de Sam belevágott
- Döntsd már el melyik oldalra állsz!- kiabált kicsit hangosabban Sam
- Volna egy egyenletem...- szólt Vízió
- Ó, az nagy segítség lesz - gúnyódott Sam
- Halljuk - mondtam
- A 8 év alatt amely során Mr. Stark Vasemberként tevékenykedett az ismert szupererejű személyes száma exponánciáliasan nőtt. És ugyanezen az időszak alatt az apokaliptikus események számma is növekedett - mondta Vízió a szokásos érzelem mentes hangján.
- Azt mondod ez a mi hibánk? - kérdezte Steve
- Én csak azt mondom lehet összefüggés. A puszta erőnk kihívást jelent, a kihívás konfliktust idéz elő. A konfliktus, katasztrófához vezethet. A felügylet olyan dolog amit hiba lenne nem fontolóra vennük - mondta Vízió
- Bumm - szólt Rhodey
- Nyilvánvalóan nőttek az apokaliptikusok száma! De nem kell ettől nem kell feladni a szabadságunkat azért mert ők így láttják jónak. Megköszönték valaha, hogy mi segítetünk rajtuk? Nem! Akkor mit várunk? - kérdeztem
- Én is ezt mondom - értett velem együtt Sam
Samre néztem majd hálásan bólintottam. Végre valaki! Aki egyetért velem! Halelujah!
- Tony, merőben szokatlan tőled, hogy hallatod a hangodat.
- Azért mert már döntött is - szólt Steve
- Hű de jól ismersz. Igazából elektromágneses fejfájásom van. Csak ez az oka Kapitány, a fájdalom. Nyúzott vagyok, hé ki önti a kávézaccot a lefojóba, egy motoros bandát szállásoltam el itt? - kérdezte Tony
Mosolyogva néztem Tony, ahogy hitettlenkedik a kávézaccal együtt
- Bemutatnám Charles Spencert. - vetíttete le egy néger gyerek képét - Remek kölyök. Informatikus diplomát szerzet. 4,5 volt az átlága. El is helyezkedett, ősztől az Intenél lett volna. De szeretett volna tapasztalatot szerezni mielőtt íróasztal mögé ül. Én Vegasba vagy Fourt Launderdela-be mentem volna, de nem is Párizsba vagy Amszterdamban, valami bulis helyre. Ő úgy döntött házakat fog építeni a szegényeknek, hol, Sokoviában. Biztos jót akkart tenni, nem tudhatjuk, mert rádobtunk egy épületet miközben zúztuk az ellent.
Nincs döntéshozatali folyamatunk. Kell az ellenőrzés! Nekem mindegy milyen módon. Ha nem egyezünk bele, ha bármit megtehetünk nem vagyunk a rossz fiúknál.
- Tony, ne adhatjuk fel néhány áldozat miatt - szólt Steve
- Ne addunk fel semmit! - vitázott Tony
- De igen, ha nem válaljuk a teteink következményét. Így hárítanánk a felelősséget - mondta Steve
- Sajnálom Steve, de ez az arogancia veszélyes. Az Egyesült Nemzetek Szervezetőről beszélünk. Ez nem a S.H.I.E.L.D és nem is a H.Y.D.R.A. - szólt bele Rhodey
- Nem, de őket is különféle célok vezérlik, amik változhatnak - mondta Steve
- Ami jó! Emiatt vagyok itt, rájöttem mire képesek a fegyvereim rossz kezekben, így leállítottam a gyártásukat. - szólt Stark
- Te önszántából döntöttél így, de ha ezt aláírjuk, többet nem lesz jogunk dönteni. Mi lesz, ha olyan küldetést kapunk amivel nem értünk egyet, vagy akcióba mennék, de nem engedik? Talán nem vagyunk tökéletesek, de így a legbiztonságosabb - mondta Steve
- Ha nem teszük meg önként később ránk erősszakolják. Es az csúnya lesz - mondta Tony
- Eljönnek értem? - aggódot Wanda
- Nem, dehogy is - nyugtattam a barátnőmet
- Mi megvédünk téged - mondta Vízió
- Tonynak igaza lehet. Ha fél kézzel fogjuk a kormányt az még belefér, de ha elengedjük... - szólt Natasha
- Nem te voltál az aki évekkel ezelőtt elküldte a kormányt a pokolba? - kérdezte Sam
- Én csak... Alkalmazkodom. Elvéttetünk pár látványos hibát, szerezük vissza a bizalmukat.
- Egy pillanat, tényleg az én pártomat fogod? - kérdezte döbbenten Tony
- Oh, már vissza is szívtam! - mondta az Özvegy
- Nem szívhatod vissza! ... Köszönöm, ez példaeset volt - köszönte meg Stark
Halványan elmosolyodtam. Jó ez a kis csapat, csak ez francos egyezmény...
- Most mennem kell... - szólt Steve majd a szemét törölve ment el.
Valami nincs rendben, gondoltam, majd Steve után mentem. Az láttam, hogy a lépcsőnél fogja a fejét.
-Steve, mi történt? - kérdeztem
Steve könnyes szemmel nézett rám. Egyből levágtam, hogy mi történt.
- Oh, sajnálom... gyere ide - mondtam majs megöleltem Stevet.
Tudtam nehéz feldolgozni a gyászt. Valakinek egy életig is eltart. Tudom, milyen ha elvesztesz egy magadhoz közel állót. És megemészteni milyen nehéz! Mindenesetre segítnei fogok Stevenek, hogy túl legyen a gyász hét fázisán, és ne szenvedjen, úgy mint akkor én...