Balerina

~ Az elporladás után ~

- Lya! Lya! Jól vagy? - kérdezte Bucky

Kinyitottam a szemem. A szerelmem hajolt fölém és aggódva nézett rám a nagy kék szemeivel. Elmosolyodtam, majd adtam egy puszit a szájára.

- Nyugi, lovagom, semmi nem történt, minden oké - mondtam majd körbenéztem - De hol vagyunk?

Az ég citrom sárga volt, és a vízen álltunk, nem voltunk vizesek. A távolba semmi nem volt. Tényleg semmi. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk.

- Hol vagyunk, Bucky? - kérdeztem

- Nem tudom, de gyere, keresük valamit, vagy valakit - fogta meg a kezem a barátom

Tíz percig csak néhán sétáltunk, és fogtuk egymást kezét. Semmi nem volt. Csak mi és a nagy semmi. Konkrétan. Buckyra néztem aki rám mosolygott és adott egy puszit az orromra. Elmosolyodottam. Szeretem őt. Simán ellenék vele.

- Lehet, hogy ez egy alternatív dimenzió? - kérdeztem - Hisszen, a csetintés megtörtént, elporladunk

- Ez igaz - mondta és mélyen a szemembe nézett - De legalább itt vagy. Velem, ez mindennél jobban felér.

Megcsókoltuk egymást. A szenvedély ezer fokon fort. Buck beletűrt a hajamba. Romantika a küszöbön. Lassan elváltak ajkaink. Rámosolyogtam, majd kézenfogva tovább sétáltunk. Vagy egy órája sétáltunk, de közbe beszélgetünk. Beszélgetünk a múltunkról, a jövő beli terveikről, majd egyszer csak a gyerekekről.

- Én szeretnék - mondta Bucky rámnézve

- Tényleg? - fordultam felé

- Igen, méghozzá, egy gyönyörű és okos nőttől - mondta

Értettem a cézást. Tehát, gyereket akar tőlem. Ez igazán... Meghatott. De komolyan. Nincs annál jobb érzés mikor életed szerelme bevalja, hogy ő akar lenni a gyerekeid apja.

- Hm... Tényleg? Hát ahoz, meg kell hódítanod - mondtam flörtölve

Bucky magához húzott és megcsókolt. Hosszú és romantikus csók volt. Imádtam, amikor csak mi ketten vagyunk, csak ketten. És senki más.

- Figyelj - hajolt Buck hozzám közel - Én tényleg komolyan mondtam

- Elhisszem - mondtam mosolyogva

- De tényleg, amióta megláttalak egyből szerelmes lettem beléd. Lenyűgözött a stílusod, a zöld szemed, a mosolyod... Mindened. Olyan erő és magabiztoság sugárzik még most is belőled, hogy az hihetetlen. Egyszerűen alig bírtam kibírni azt az időt, miután kiszabadultunk a börtönből. Emlékszem, hogy milyen gyönyörűen táncoltál. Mint egy hattyú. Amikor elmentél a nagyszüleidhez, utána többször is megfordult a fejemben, hogy odamegyek hozzád. De nem tettem, mert nem tudtam, hogy mit érzel irántam. De mostmár tudom, és nagyon boldog vagyok. A mocskos életem értelme vagy Lya. Aki miatt még mindig itt vagyok. Csak is miattad vagyok itt.

A szavai megdöbentettek. Sosem hallotam még ilyen őszinte szavakat melyek érzelmesej voltak. Átöleltem Buckot. Örülök, hogy nem lett eddig öngyilkos. De tudtam, hogy Steve is nagy szerepet játszott abban, hogy Bucky még mindig itt van köztünk. A végen csak ennyit kérdeztem:

- Steve tudta, hogy bejövöl neked? - kérdeztem

Bucky csak néhán bólintott. Gondoltam.

- Ez nem fair - röhögtem - Azon vagytok, hogy mi összejöjjünk és nem is mondtok semmit! Ez kész!

- Mindenki tudta, Lya - mondta

Az ütő állt meg bennem. Hogy mi? Az egész csapat tudta, hogy Buck szerelmes belém?! Jézus atyám világa! Én meg konkrétan le sem tojtam akkoriba. Úristen, hogy én milyen vak voltam!

- Értem - bólintottam, majd sóhajtottam - Menjünk még sétálni egy kicsit.

Sétálás közbe beszélgetünk, nevetünk. Jó volt Buckyval lenni. Legszívesebben örökké itt maradtam volna vele. Sajnos az örökké nem sokáig tartott. Ugyanis Bucky keze elkezdett porladozni. Csetintés, megint?! Aggódva néztem rá. Mi van ha elmegy és nem tér vissza többet?

- Bucky! - kiáltottam majd megfogtam a másik kezét

- Minden rendben - nézett rám mosolyogva - Lya... A te kezed is...

Az én kezem is porladni kezdett. Hála istenek! Akkor legalább megint vele leszek. Szembeállítunk egymással, a homlokunk összeért. Megcsókoltuk egymást, majd a végén teljesen elporladtunk.