Zöld írisz | Ereri |

/13./ Terv születik

Amikor Levi magához tért, már sötétség uralta a szobát. A másik ágyon egy sötét alak ült.
- Felébredtél? - kérdezte egy kedves hang, ami kétségkívül Arminhoz tartozott. A fekete fiú válaszul csak fájdalmasan felnyögött, és visszapörgette az elalvása előtti eseményeket.

Lassan a mellkasára vezette az ujjait, majd kissé megnyomta azt a pontot, ami pár órával ezelőtt még szúrt. Nem érzett semmit, így kissé felült, és halványan sajgó fejét fogta meg.

Fél órával később már felöltözve ült a többi gyerekkel az étkezőben. Nem volt étvágya, de tudta, ha ki akarja szabadítani Erent, erősnek kell lennie. Éppen ezért lenyomott a torkán pár falatot, miközben a többiek élénk beszámolóit hallgatta.

Vacsora után Levi felkereste Erwint. A férfit azonban ebben a nagy épületben lehetetlen volt megtalálni. Ellenben a fekete hajú összetalálkozott a délelőtt látott kopasz, kissé öregedő férfivel, Pixis-szel.
- Mit bóklászol errefelé, fiacskám? - kérdezte érces hangján.
- Csak Erwint keresem - felelte a fiú.
- Értem. Milyen ügyben? - az öreg úr meglehetősen kíváncsi volt.
- Semmi érdekes. Még tegnap volt egy kis incidens, és szeretném vele megosztani. - magyarázta egyre idegesebben.
- Nekem is elmondhatod. Tudod, Erwin nem ért a lelki dolgokhoz, ő inkább taktikai ember. Persze, hátán viseli a katonái problémáit, együtt örül velük, együtt sír, de ha engem kérdezel... - ciccegve megrázta a fejét, miközben átölelte Levi vállát, és az ellenkező irányba kezdte tolni. - Nem nagyon értene meg téged. - benyitott egy nagy szobába.

Leültette a fiút az egyik fotelbe, őmaga meg a kanapéra telepedett. Elővette lapos fémflaskáját, majd nagyot húzott belőle.
- Na, mondd, mi bánt téged? - kérdezte a feketére nézve. Levi tudta, hogy nem szabadul innen egyhamar, így jobbnak gondolta elmondani, mi történt vele. Ekkor viszont átsuhant a fején a gondolat: a férfi talán megundorodik tőle a szívásnyom, és annak okozója hallatán.

Ha ezt Erenért teszem, akkor hát legyen. - gondolta magabiztosan, majd pár percnyi vívódás után belekezdett.
- Elmondanám, hogy ne lepődjön meg, meleg vagyok. A barátom, vagyis még nem a barátom, de meg fogom szerezni, tehát Eren, akit kerestem, pár nappal ezelőtt hagyott rajtam egy nyomot. Az érdekes az, hogy még egy hét elteltével sem tűnt el. - bizonyítékképp lehúzta a pólóját, így láthatóvá vált a kis, bordó folt. - Ami a legfurcsább, hogy pár órával ezelőtt erősen fájni kezdett, pedig előtte nem is csináltam semmi érdemlegeset. Azt hiszen, érzem Eren fájdalmát ezen a kis ponton keresztül. Ha jobban belegondolok, nem csak itt fájt. Az egész mellkasomon tompa nyomást éreztem, és a csuklóm is erősen fájt, a fejemről nem is beszélve. Ezt akartam elmondani Erwinnek, hogy ha a sejtéseim igazak, akkor Eren bajban van, és minél előbb meg kell mentenünk. - most, hogy így kimondta, kevésbé hangzott logikusan és értelmesen ez a magyarázat, de nem bánta. Meglepődött, hogy egyhuzamban ennyit beszélt; ez nem szokott előfordulni, magát is meglepte vele.

Mikor a férfi már öt perce sem szólalt meg, Levi felállt a kanapéról, és gondolataiba merülve távozott. Tisztáznia kellett a benne tomboló, hurrikán szerű érzéseket. Visszaérve a szobájába leült az ágyra, majd maga elé meredve törökülésbe húzta a lábait. Kényelembe helyezte magát, és lehajtott fejjel mélyen magába nézett.

Pixis, amint a látogatója elhagyta a szobát, gyorsan felállt. A fiú magyarázata helytálló, mégis hihetetlen volt. Az öreg úr szerette a hihetetlen és furcsa dolgokat. Felkapta hát a fémflaskáját, és párat húzva belőle elindult Erwin keresésére. Eközben pedig azt gondolta végig, mégis mit fog mondani a szőke férfinak a meleg fiú szürreális élményéről.

Az irodájában talált rá a vezetőre. Sok papír felé görnyedt, mélyen a gondolatai fogságában volt, és úgy tűnt, egymhamar nem is akaf onnan szabadulni. Nem szerette, ha megzavarták.