Zöld írisz | Ereri |

/14./ Érzelmek

Hat nap. Egy szűk hét. Ennyi telt el azóta, hogy Levi Erwinékhez került. Fel akart zárkózni, hogy alkalomadtán hasznos legyen, így több óraszámban kezdte tanulni azokat a tantágyakat, amiket a többiek is.

Náluk nem nagyon volt nyári szünet, de a tanterv sem volt izzasztó. Nem sokukról tudott meg személyes információkat, vagy, hogy ki mióta van ott, de őszintén nem érdekelte másnak a hogyléte. Talán még Arminnal volt a legjobb kapcsolata az összes fiatal közül, de volt, akivel még egyetlen szót sem beszélt. Például Mikasa-val. Annak ellenére, hogy - mint megtudták - unokatestvérek, nem ugrottak rögtön egymás karjaiba. Nem hiába, egyiküknek sem volt ilyen a személyisége, és kedve sem volt további erőfeszítéseket tenni az ismerkedés érdekében.

Ellenben Eren nagyon jól elvolt Annie-val, aki napi szinten levitte őt a mínuszhuszadikra, és megmutatott mindent. A szőke lányon nem volt RESAT-doboz, míg Erennek még mindig az szívta el az erejét. Nem volg annyi energiája, hogy használhassa az elektromos képességét, és ezalatt a hat nap alatt talán meg is szokta, hogy csak ennyiből gazdálkodhat. Továbba megismerte a ,,család"  többi tagját is: a nagyképű Jean-t, akivek napiszinten összekptak a tanórák és egyéb közös foglalkozások alkalmával; ott volt még a mindig Lófej - ahogy Jean-t nevezte - sarkában járó báránylelkű Marco, meg a mindig éhes és közvetlen Sasha. Ők hárman tartoztak bele a családba. Ellenben Eren még mindiv nem találkozott Levi-jal, és Hanjival sem.

Nem egészen szokásos nap volt. Bider behívta Erent az irodájába, hogy végre választ adjon. De a fiú nem akart.
- Nos, Eren Jaeger... - ejtette ki a nevét lekicsinylő hangleejtéssel. - Hajlandó vagy együttműködni? - húzta fel játékosan az egyik szemöldökét.

Erenben tomboltak az érzelmek. Nem, határozottan elutasította az együttműködésnek még a fogalmát is, de volt egy bökkenő: az apját bármelyik pillanatban halálra rázhatta ah áram, ha Bidernek olyan kedve volt.

- Mintha lenne más választásom... - morogta ellenszenvesen.
- Nagyon jó! - tapsolt a férfi, arany szemeit végig a barna hajún tartva. Felpattant a kanapéról, felkapta a kristálypoharat, majd magyot kortyolt a benne lévő aranysárga folyadékot. - Nos, akkor még ma elkezdjük a közös munkát! Mehettek! - intett a kezével, kishíján kilöttyintve az italt. Annie visszakísérte a szobájába.
- Öltözz fel. Mindjárt én is itt leszek, és együtt megyünk. - mondta komor hangon. Eren a szekrény előtt állva gyorsan átöltözött. Nem tudta, milyen ruhát húzzon magára, de végül egy sima farmer-póló kombónál állapodott meg.

Félt.

Félt hogy valamit rosszul csinál, félt, hogy az apja meghal miata, félt Levi egészsége miatt, félt Hanji miatt.

De Bidertől nem félt.

Bidert gyűlölte.

Levi az udvaron gyakorolt. A füves terület a létesítményt ölelte körül, amerre csak a szem ellátott. Levi ötven méterre állt egy víztározószerű tákolmánytól, és felfelé nyújtotta ki a kezét. A feladat a következő képpen zajtott: a fiú lesújt a villámmal, és minden alkalommal a víztározó tetején lévő fémkampót kell eltalálnia. Mindig lép egyet hátra, egészen addig, amíg már nem tud olyan messzire csapni a képességével.

Ötven méter volt eddig a maximum. Nem tudott többet nyújtani. Napok óta ez volt az egyetlen mennyiség, amit nem tudott növelni. A gondolatai ugyanis folyton-folyvást egy szemely körül forogtak. Eren... Hát persze, hogy ő. Ki más?
- Levi, tartsunk egy kis szünetet? - kérdezte Mike, aki kijött vele, csak a biztonság kedvéért. Levi megráta a fejét. Ne nézzék már ilyen gyengének! Újra lesújtott a villámával, és még éppenhogy eltalálta fémdrótot. És ekkor teljesen elege lett.

Már napok óta nem fejlődött semmit, nem volt hozzászokva az ilyesfajta megalaztatáshoz. Még ha ez nem is volt az, ő annak vette. Eren folyton a fejébe járt, és nem tudta kizárni egy percre sem - nem, mintha akarta volna. Most is csak a fiú ragyogó mosolyára gondolt, szemeire, amik fényviszonytól függően zöld volt vagy kék, vagy épp a kettő között. Hiányzott neki, veszettül hiányzott. Egész álló nap a hiánya mardosta a szívet, és esetenként még a kis folt is sajogni kezdett a mellkasán. Ez lehetségesen annyit jelentett, hogy En fájdalmakat szenvedett el. Ez pedig növelte Levi bűntudatát és tenni akarását.

Elvesztette Erent, nem tudta megvédeni, kikapták a kezei közül. És ezt egy kudarcnak ítélte meg. Csalódott magában, az erejében. Nem hitte, hogy lesz valaki, aki majd eléri, hogy Levi Ackerman meg akarja menteni. Azt gondolta, ő már senkihez sem fog tudni vonzódni, ahogy régen sem. Erre jött Eren, és végre ő is megtapasztalhatta azt a mámorítóan szorító érzést, amit mások szerelemnek hívnak.

A teste lángolt belülről, mintha égették volna. Az erei láthatóan kidagadtak a karjain, a bennük lüktető vér felgyorsulva száguldozott. Nem bírta tovább magában tartani a felgyülemlett feszültséget. Eközben Mike szerencsére má eltűnt a háta mögül. Levi végre szabadon engedhette a fájdalmát. A jobb kezét kinyújta szórta a villámokat, amik egyre erőteljesebben találták el a kampót, mire az lekonyult. De Levi nem hagyta abba. Képek pörögtek az agyában, a szeme előtt, és muszáj volt végre kiengednie azt a sok évnyi elzárt érzelmet. Közben gyengének érezte magát, hiszen most azokat mutatta ki, amiket az évek során sikerült elnyomnia.

Ez is Eren miatt lett volna? Az a fiú ennyire megváltoztatta?

Vége volt. Erőtlenül hanyatlott a földre, közben csobbanás hallatszott pár tíz méterről, majd az egész területet elkezdte elönteni a víz. A víztározó fala egy helyen leolvadt, az alumínium tákolmány többé nem tartotta bent a vizet. Levi az oldalán fekudve csak tompán tudta erzékelni a történéseket: a többiek riadt kiáltásat, azt, hogy valaki felemeli, a sok elmosódott, aggódó vagy épp dühös tekintetet, és a keze körül sziporkázó kisebb villámokat, amiknek ugyan látványa volt, de megrázni vele aligha lehetett valakit.

A tenyere bizsergett és viszketett. Meg akarta vakarni, de nem volt hozzá elég energiája. Így csak eszméletlenül feküdt Mike karjaiban a gyengélkedő feke zötykölődve, miközben átkozta magá, hogy ilyen gyenge, és cipelni kell. Nem akarta másra bízni magát, ahhoz nem bízott eléggé ezekben az emberekben. Ellenben most teljesen kiszolgáltatottan feküdt egy idegen férfi karjaiban, mikor is az ő szíve már teljesen másé volt. Tudta, hogy Mike nem úgy gondolja, és csak segíteni akar, de mégis... az, hogy valaki ilyen közeli kontaktusba került vele, nagyon zavarta Levi-t.

Bár már Eren mellett már történt vele ilyesmi, de az teljesen más volt. Érzett a fiú iránt egy furcsa bizsergető érzést, ami folyton-folyvást húzta magához, és ami miatt mindig a fiú mellett akart lenni. Megvédeni őt minden bajtól, hozzábújni, megölelni, megcsókolni... már majdnem teljesen biztos volt benne, hogy szerelmes belé.

Amikor magához tért, a szobájában találta magát. Maga mellől halk pusmogás hallatszódott.
- Ha felébred, el kell mondanunk neki. Nem halogathatjuk tovább! - mondta az egyikük ingerülten.
- De csak fájdalmat okoznánk neki! - a suttogás kísértetiesen hasonlított Armin hangjára.
- Tudod, hogy ez nem így van! Tudjuk hol van Eren, de az érzelmei elvakítanák ha elmondanánk neki! Nem jöhet velünk. - az egyén hallhatóan megrázta a fejét, haja suhogott.
- De Mikasa- - akadt meg az első.
- Armin, kérlek... miért akarod ennyire, hogy elmondjuk neki? - kérdezte lesajnálóan ezek szerint Mikasa.
- Mert... tudom, hogy én is így éreznék a helyében. Szerintem képes arra, hogy hideg fejjel gondolkodjon, és ne a bosszú vezérelje... - Armin hangja egyre csak keserűbbé vált. - Fontos neki Eren. És én megértem őt. - suttogta reményteli hangon. Mikasa nagyot sóhajtott.
- Jó. De te fogod tartani a hátad Erwinnek. - vált a hangja játékosan fenyegetővé.
- Köszönöm, Mikasa! - Armin hirtelen a lányra ugrott, mire mindketten legurultak az ágyról.

Levi pedig ezt a pillanatot választotta, hogy véget vessen a tettetésnek.
- Mi a francot csináltok? - kérdezte szokásosan unott hangján.
- S-semmit... - dadogott Armin azonnal, ahogy ülve vigyázzba vágta magát. - Bocs, hogy felébresztettünk. - kért elnézést.
- Nem ébresztettetek fel. Már fent voltam. - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Mióta vagy fent? - Levi-nak nem volt kedve a haszontalan felvezetőhőz, így Mikasa kérdését figyelmen kívül hagyva a közepébe vágott.

- Szóval? Hol van Eren?

Hehe, eléggé eltűntem, ne haragudjatok!
Viszont most itt vagyok egy új résszel! Remélem tetszik nektek!

~Johi