Zöld írisz | Ereri |

/11./ Bizontyalanság

Erwin egy nagy terembe vezette a feket fiút, majd leültette egy asztalhoz. Teljesen hasonlított egy iskola étkezőjére, azt leszámítva, hogy svédasztalos volt, és kis, négyszemélyes asztalok kaptak benne helyet.
- Tányért is ott találsz, nyugodtan szolgáld ki magad. - mutatott az ételekkel megpakolt asztalsor felé a férfi, majd eltűnt a konyhaablak melletti ajtó mögött. Levi odaaraszolt, vett egy tányért, és felpakolt rá két tojást. Reggel tizenegy felé járhatott az idő, így ráérősen megreggelizett, majd betette az ablakba. Bekopogott a mellette lévő ajtón. Nem érkezett válasz, így elindult megkeresni a mosdót. Benyitott minden ajtón, majd beért egy folyosóra, aminek a végéről nevetés hallatszódott. Sorra benezett a rendezett szobákba, majd az egyikben egy szőke hajkoronát látott felemelkedni.
- Oh, szia! Te ki vagy? - kérdezte kedvesen, nagy kék szemekkel bámulva Levi-ra. Az ágy, amin feküdt, tele volt nyitott könyvekkel, számológéppel, kiszort ceruzakkal és számtanfüzetekkel.
- Én csak a mosdót kerestem. - rántott vállat, mire a fiú kimászott a birodalmából, és mutatta az utat.
- Amúgy Armin Arlert vagyok, a képességem pedig, hogy átlátok a dolgokon. Olyan, mint a röntgen, nagyon izgalmas. A tanárainkkal szoktunk kísérletezni mindenki képességén, azok szoktak a leginkább érdekelni. Tudod, a tanítás itt teljesen más, mint máshol. Azért vagyunk itt, hogy legyőzzük az Anakondát. Ők rombolják a földet, nem tudom, nézel-e híradót, abban mondjuk nem nagyon mondanak róla semmit, de egyébként a születések száma csökken, a halálok száma pedig rohamosan nő. Ez a quardium bányák miatt van, amiből páncélt lehet keszíteni. Ez a fajta ruházat golyóálló, teljesen hangtalanul lehet benne osonni, sötétzöld színe miatt könnyen beleolvad a környezetbe, tökéletesen simul a testre, és egyáltalán nem akadályoz a mozgásban. - magyarázott megállás nélkül. A fekete fiúnak két dologra is kellett figyelnie: a masik mondataira az ittletéről, és az útvonalról. Már elfordultak balra, mentek egyenesen, majd a második fordulónál jobbra, aztán... Armin ekkor elhallgatott. Úgy tűnt, kérdezett valamit, de mivel a masik nem figyelt, nem tudott választ adni.
- Ne haragudj, megismételnéd? - kérdezte Levi, de a szőke meredten bámul a másik elől még rejtett folyosó irányába. Aztán hirtelen visszafelé kezdett futni. A fekete gyorsan követte, hogy el ne tévedjen. Egyre csak közeledtek a zajos helyiséghez, majd mikor odaértek, Armin berontott a szobába. Egyszerre fordult feléjük mindenki.
- Mi van már? Most elvesztettem a meccset! - dühöngött az a fiú, akit Erwin Reinerként emlegetett. Nagy hévvel levette magáról a VR szemüveghez hasonló szemvédőt.
- Jönnek. Megérkeztek a Felderítők. - mondta izgatottan Armin.

Erre a megszólalásra mindenki egy emberként pattant fel, és a szőke vezetésével az ebédlőn át igyekeztek - valószínüleg - a kijárat felé. Egy nagy fémkapuhoz értek, ami mögül csattogó hangok hallatszódtak halk beszélgetéssel vegyítve. Aztán a vaslap emelkedni kezdett, ezzel fokozatosan felfedve a mögötte lévő embereket.

A Levi melletti gyerekek fokozott izgalommal figyeltek a történéseket. Végül, mikor meglátták a mosolygós, leharcolt férfiakat és nőket, nem győztek kérdéseket feltenni.
- Milyen volt?
- Láttatok valami érdekeset?
- Vannak még?
- Milyen az az emeletes hajó, amiről Erwin beszélt?
- Éhesek vagytok?
- Nagyon fárasztó volt?

A fiatalok egymás szavába vágva próbáltak információkhoz jutni.
- Nyugodjatok meg! A felderítők biztos fáradtak. Holnap ülést tartunk, addig is vezessétek körbe Levi-t, és mutassátok meg a szobáját. Arminnal lesz. - jelent meg a semmiből Erwin. A többiek úgy néztek a fekete fiúra, ahogy egy normális ember szokott a leprásra. Nem akartak még egy társat, és ezt ki is fejezték az új fiatal irányába. Pechükre az nem vett fel belőle semmit, az ilyenfalyta bántások már leperegtek róla.

- Én is pont ennyire vagyok elragadtatva, de csak meg jell mutatni ezt a bazinagy épületet. Utána nem fogok sok vizet zavarni, megvannak a magam problémái. - jegyezte meg monoton hangon. A többiek csak zavartan meregették egymást. Armin lépett elő elsőként.
- Én majd megmutatom neki, ti nyugodtan menjetek. - hesegette el a gyerekeket, akik megkönnyebbült sóhajt engedtek, majd eliszkoltak. - Hát, elsőre bunkók, de amúgy nagyon jófejek. - mosolygott Levi-ra. - Conny volt az első, aki ide került. Aztán Reiner és Berthold, szinte elválaszthatatlanok, tuti alakul köztük valami. Ezután fél évvel jöttem én, majd ram egy hónappal Mikasa. A fekete hajú, sálas lány. Zárkózott, és szűkszavú, de nagyon kitartó, és segítőkesz azokkal, akik fontosak neki. Reinert folyton megveri valamiért, azt a böhömnagy, borotváltfejű, szőke srácot. Berthold próbálkozott már a megvédésével, de Mika-t nem lehet leállítani. Tökéletesen tud harcolni, bár, mint mindenkinek, van még hova fejlődnie. Berthold a magas, fekete. Conny az alacsony, majdnem kopasz. Ő egy igazi energia-bomba, nem lehet lekötni. Irtó kitartó, ha valamit akar, azt mindig eléri. - és csak beszélt, beszélt, a fekete fiú meg csak hallgatta. Nem tehetett más. Armin neha rámutatott az ajtókra, mondva, hogy mi-micsoda. Levi figyelmesen hallgatta, bár nehezére esett a szőke mondandójára és a hatalmas épület minden zegére-zugára figyelni, és megjegyezni.

Mikor visszaértek a szobájukba, Levi kipakolt, és lefeküdt az ágyára.
- Egy óra múlva ebéd van. Majd szólok, addig ne tévedj el, ha lehet. - mondta kedvesen Armin, majd kisétált az ajtón. A fekete hallotta, amint léptei távolodnak, és a többiekkel kezd beszélgetni.

Az acélszemű a gondolataiba merült. Eren járt az eszében, mint mindig. A csókokra gondolt, ag apró érintésekre, a kaffogásokra, az ölelésekre. Ahogy a barna megvigasztalta pár hete, és ahogy kiszolgálta őket Hanjival a kávézóban. Rettenetesen hiányzott neki a fiú, és minden pillanatban arra tudott gondolni, hogy elrabolták, és megkínozzák.

Azon nem akadt fent, hogy lehet, hogy őt kapták el a jófiúk, és Levi-t meg a rosszak. Nem látszott Erwin olyan ellenségesnek, és megmentette őt. Erent persze erőszakkal hurcolták el, sőt, még meg is lőtték emiatt a feketét. Bekötözött vállára tette a kezét, és mélyet sóhajtott.

Ebben a pillanatban egy furcsa dolog történt. Levi mellkasán egy pont iszonyatosan fájni kezdett. Az acélszemű erre azonnal magzatpózba húzta össze magát. Az a kis hely egyre jobban szúrt, és egy fél óra után sem akart abbamaradni, csak némiképp csökkent. Levi, felülkerekedve a fájdalmán a szobához tartozó fürdő felé csoszogott, szíve felé téve a kezét. Levette a kis tükröt a polcról, majd felhúzta a pólóját és maga elé emelte.

Elkerekedett szemmel figyelte a kis, bordó foltot. Már el kellett volna tűnnie! - hitetlenkedett magában. A szívásnyom, amit Eren hagyott rajta első együtt töltött éjszakájuk után, nem halványult, pedig azóta már eltelt egy idő. És most pont az a hely fájt. Itt szúrt, ahol a barna nyomot hagyott rajta.

Levi törte a fejét. Vajon miért fáj neki? Valami Erennel kapcsolatos dolog miatt? Nem, eddig nem jelentkezett ilyen fajta rossz érzés. A baljóslat kezdett rajta elhatalmasodni. Mi van, ha Erennek fáj valami, vagy éppen fájdalmat okoznak neki, és azt én is érzem? - töprengett rémülten. De hiszen ez lehetetlen! - mondta magában, de a jelek alapján ebben kezdett egy kissé kételkedni. Először is, a nyom nem tűnt el pár nap után sem, és Eren hagyta rajta, aki most rossz kezekben van. Lehet, hogy nem is a teste fáj, hanem a lelke?

Túl sok volt a kérdés, amit Levi nem tudott megválaszolni. Csak egyet érzett: hogy a kis bordó folt egyre jobban fáj neki, és nem tudja, hogyan csillapítsa. És ez talán fordítva is működik? Hiszen én is kiszívtam Eren nyakát vagy mellkasát egy ponton! - morfondírozott magában, majd mivel tudta, nem ér el vele semmit, visszafeküdt az ágyába.

A kis pont egyre jobban fájt, és mivel Levi-nak nem volt más gondolata, csak hogy Erennel mi történt, nem tudta elterenllni a figyelmét a fájdalomról, így az egyre csak erősödött. A fekete egy ponton nem bírta tovább, és hagyta, hogy elnyelje a sötétség.

Meghoztam egy újabb részt, remélem tetszik. Ha valami probléma van vele, vagy éppen örültök neki, kommentben jelezzétek. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

~Johi