Zöld írisz | Ereri |

/4./ Aggodalom

Levi enyhén sajgó fejjel tért magához.
Tisztában volt vele, hogy elájult egy időre, és tisztán emlékezett rá, hogy Eren ütötte ki, amint jobban hozzásimult. Önszántábol, és teljesen tudat alatt tette, mégsem számított efféle következményre. Gondolatait halk beszélgetés szakította meg. Gondolra, hallgatózik egy kicsit, hátha megtud ezt-azt a fiúról.
- ...értem - szólt Hanji hangja halkan. - És mondd csak... - folytatta, és egy rövid ,,hm?" után, ami Erenhez tartozott, feltette a kerdést - igaz, amit pletykálnak Garethék? - Levi szinte érezte, hogy itt valami nagyon mely témárol lehet szó. A feszültség tapintható volt a levegőben. - Hogy... meleg vagy? - hangját a leghalkabbra vette, mintha rajtuk kívül más is lenne ott. A fekete hajúnak ezt nem kellett tudnia, mégis most a barna válasza után epekedett. Nem tudta, mi árad szét a melkasában, es azt sem, mi ez a hirtelen erdeklődés. Hiszen hetero vagyok - mondta mindig magában, és most is ezt manstrálta. Fél szemét résnyire nyitotta, hogy lássa Eren reakcióját. A fiú a szája szélét rágcsálva gondolkodott, majd Levi legnagyobb megdöbbenésére bólintott, és fejét leszegve lesütötte szemét. A fekete hajú azt gondolta, ideje ,,felébredni", ezért pár másodperc múlva felemelte a fejét. Pislogott párat, majd mikor a szeme hozzászokott a fényhez meglátta, ahogy Eren közeledik felé, majd leül az ágya szélére. Ezek szerint Hanji ágyára fektették.
- Jól vagy? - jött a kerdés a barnától.
- Aha... - felelte rekedten, majd felült, de azonnal vissza is hanyatlott, ahogy a gerincén végigfutó fajdalmat megérezte. A másik azonnal odapattant hozzá, és a hátára tette nagy tenyerét, majd - figyelmen kívül hagyva az érintkezés általi áramot - segített Levi-nak ülőhelyzetbe könyörögni tetsét, akinek amikor megerézte a segítő kezet, egyből elmúlt a fájdalma. Amikor sikerült véghez vinni ezt, még mindig rajta tartotta kezét, és miután másodpercekig ért hozzá, kellemetlen kezdett lenni a túlzott szikrázás, ezért a barna elkapta a kezét, és visszaült Hanji mellé.
- Mi történt? - fordult a lány felé most a fekete.
- Valamiért Eren pulzált egy nagyobbat, és kiütött minket. - magyarázta, mire a barna elhúzott szájjal lehajtotta a fejét jelezve, hogy nem egész a sztori. - Történt még valami? - érdeklődött Hanji a jeleket látva, mire a másik csak bólintott, és Levi is kérdőn fordult felé.
Eren nagy levegőt vett, majd megszólalt.
- Levi-t újra kellett élesztenem. - mondta ki gyorsan, mire a másik kettő csak kerek szemmel fordult felé.
- Mi...? - nyögte ki az említett, és szívére tette a kezét.
- Én nagyon sajnálom! Eluralkodtak rajtam az érzelmeim, és pulzáltam egy nagyot. Nem volt szándékos, de leállt a szíved. Szintén sokkolással újra tudtam indítani, szerencsére... - magyarázkodott, felidézve az üveges tekintetű Levi-t. Megborzongott a ,,mi lett volna, ha...?" gondolatra.
- Megmentetted az életem...? - tapintott a lényegre.
- Gyakorlatilag miután majdnem megöltekek... igen. - fordította a másik irányba fejét. Már csak motoszkálasra és lépésekre kapta vissza tekintetét, amikor is Levi, felhúzva őt a földről, átölelte, nem foglalkozva a következményekkel. Megint elektromosság töltötte be a teret, és Eren is a másik hátára simította kezeit. Ott álltak, árrammal körülvéve, kiélvezve a pillanatot, egymást ölelve, kezdetleges érzésekkel a mellkasukban.

Hanji elkerekedett szemmel nézte a jelenetet. Érezte, hogy a két fiú közt szikrázik a levegő - a kifejezés mindkét értelmében - , de azt nem gondolta, hogy fekete hajú barátja ilyen könnyen lép a másik felé. Az ,,ölelés" szó nem szerepelt Levi szótárában, éppen ezért is csodálkozott a lány, hogy ilyesféle közeledést mutatott Eren iránt. Előre izgult, hogy milyen kalandos lesz a kapcsolatuk, mert gondolta, hogy ha ők hárman vannak, akkor lehetnek többen is. Hamarosan elkezdik keresni társaikat, és az új iskola - ahova Hanji, hogy a barátja közelében lehessen, szintén beiratkozott - is új esélyeket, új embereket nyújthat a nyomozás sikerének.

Mikor a két fiú végre elszakadt egymástól, Eren indulni készült.
- Kikísérlek. Úgyis haza kell mennem nekem is. - kapta fel a táskáját Levi, és kiléptek az ajtón. Hanji egy elköszönés után magában elmosolyodott a jelenetre. A barátja nagy változáson ment keresztül, és úgy érezte, nincs még vége a ,,Pál-fordulásnak".