detective - chicago pd & fire [SZÜNETEL]

Tizenharmadik fejezet

viviana beck

Mire visszatértünk az őrse, már a csapat többi tagja is megérkezett. A fehér táblán pedig gyűltek az információk, köztük a John által leadott név is. Ahogy közelebb léptem, megfigyeltem néhány olyan dolgot, amiről még Kim és Toni sem számolt be. Az összes teszt megérkezett és száz százalékos eredmény ott volt a táblán, hogy a lány megerőszakolták. Elszörnyedtem teljesen. Hihetetlen, hogy, ezt a világot éljük. Az emberek, azt hiszik nekik mindent szabad. Erre itt volt ez az ártatlan lány, aki körömmel harcolt az életéért és egy perverz, aki, azt hiszi, hogy büntetlenül megfogja úszni. Hát, ezt bizony csúnyán benézte és tudtam, hogy Voight sem fogja, hagyni, hogy, ezt bárki is büntetlenül ússza meg. 

- Viviana, tudtommal Jackson mellett kéne lenned és nem kint az utcán Antonioékkal. - nem vagyok ijedős, de Voight hangja, most mégis a frászt hozta rám. 

- Az egyik besúgómmal volt találkozóm. Ezt, mégsem bízhattam akárkire. Hiszen John engem ismert egyedül, Detroitban is dolgoztam vele. 

- A felettesed még mindig én vagyok, legalább tájékoztatnod kellett volna! - valahogy nem értettem, hogy Hank miért van ennyire kiakadva. Nem kerültem tűzharcba, annak ellenére is, hogy fegyverek voltak körülöttem és, amint letudtam a rövid találkozót, már vissza is tértem az őrsre. 

- Hank, én javasoltam Viviananak, hogy elviszem. Ő engem akart küldeni, hogy beszéljek a besúgójával. - állam a padlót súrolta, ahogy Antonio odalépett és próbálta magára vállalni, hogy miért is kint voltam. 

- Antonio, nem kell. - csitítottam a férfit, de nem foglalkozott velem, továbbra is Hankre figyelt. 

- Máskor, ha ilyesmire készültök mindketten, szólni fogtok és nem magánakcióba kezdtek! - a férfival szinkronban bólintottunk, Voight pedig megfordult és belépett irodájába. Kissé dühösen fordultam a férfi felé. 

- Ez igazán felesleges volt. Megtudom magam védeni. - de Dawson csak legyintett és ellépett tőlem. Szépek vagyunk mondhatom. 

- Ana, lefelé tartasz Jacksonhoz? - Jay sétált oda mellém egy cetlivel a kezében. 

- Igen, miért? - a cetlit most már felém nyújtotta, én pedig elvettem tőle. Már sejtettem mit kér. - Intézem. - a papírfecnit markomba zártam és lebaktattam Blakehez, aki valamin ügyködött, ahogy betértem a helységbe. - Jay küldi. - adtam át neki, a kissé meggyűrt papírt. 

- Megkérhetnélek valamire? - Jackson reménykedve nézett rám, bólintottam, hiszen ezért voltam itt, hogy segítsek neki. - Lenne néhány név és autó, amit le kellene futtatni a rendszerben. Még odavoltál a kamerafelvételekből kivett néhány rendszámot lefirkantottam, mert az egyik nagy eséllyel azé az emberé, aki ezt az egészet csinálta. - a néhány név és autó gyenge kifejezés volt. A fél lapot teleírta nevekkel és rendszámokkal. - A nevek azoké, akik attól a sráctól vásároltak, akitől a besúgód John is. Róluk annyit igyekezz megtudni, hogy Chicago azon környékéhez milyen közel élnek. Az autók pedig, a tulajdonosok neve kell. A tegnapi nap elég sokan álltak meg és távoztak a sikátor környékéről. Többnek elég sietős volt. Ha megvan minden, írd fel. - adta ki az utasítást Jackson és mint egy fiatal kezdő olyan gyorsan álltam neki a munkának. 

Az óra, már lassan a negyed kettőt is elütötte, amikor leraktam a lap mellé a tollat. Az elmúlt másfél órában szótlanul dolgoztunk Jacksonnal, egymásnak háttal ülve. Egy-két perc erejéig Adam és Kevin lejött, de csak újabb neveket adtak a listához és már mentek is. Fent ez idő alatt nem tudom mi történt, hallottam az autók be és kihajtani a garázsból és beszédfoszlányok is megütötték a fülemet, de semmi több. Felálltam a székből és a nyomtatóhoz léptem, ahol már több képet igyekezett a gép számomra kinyomtatni. Hol autóról, hol pedig egy-egy férfiről. Már csak a szemtanúk szempontjából is. Amint elkészült minden, megfogtam őket és felmentem ismét az emeletre.