detective - chicago pd & fire [SZÜNETEL]

Tizenhatodik fejezet

viviana beck

Egésznap csörgettem a nyamvadt telefonját, de nem volt hajlandó felvenni egy idő után pedig, már hívni sem bírtam, mert úgy tűnt, hogy kikapcsolta. Nem gondoltam volna, hogy ennyire berágott rám a reggel történtek miatt. Hiszen mégis csak igazam volt. 

- Hank, baj lenne, ha hamarabb elmennék? Lenne egy kis elintézni valóm. - reménykedtem benne, ha már egyébként se volt dolgunk, akkor megkönyörül rajtam és elenged, hogy minél hamarabb elindulhassak az 51-hez. Muszáj beszélnem valahogy Kellyvel, ha már a telefont nem hajlandó felvenni. 

 - Nem, menj nyugodtan. Hétfőn találkozunk Viviana! - Voight intett én pedig már ott sem voltam. 

Az autómba ülve igyekeztem minél előbb odaérni a tűzoltóságra. Ahol nem messze a bejárattól leparkoltam. Bent szerencsére ott volt mindegyik tűzoltóautó, csak a mentőautó hiányzott. Többen pedig kint ültek az udvaron. A férfiak felém kapták fejüket, ahogy közeledtem. Mosolyt erőltetve az arcomra intettem nekik, majd Caseyhez sétáltam, aki már addigra felállt a kiscsoport alkotta körből. 

- Ana, Kelly nem is mondta, hogy jössz. 

- Nem is volt tervben, de muszáj vagyok vele beszélni. - bírtam Mattet, Gaby szerencsés nő volt. Persze nem voltam irigy a kapcsolatukra. Egy szóval sem. 

- Baj van, ugye? - Caseynak annyira a lényegre sikerült tapintania. Elhúztam számat és bólintottam. - Gyere, odakísérlek. - Matt a tűzoltók közös szobájához kísért, amiből nyílt Kelly és Casey külön lakkrésze. Néhány szót váltottunk még odaértünk, de az ajtó előtt megtorpantam. Severide nevetve dőlt Stella vállának. Ezt, nem hiszem el. Egésznap aggódtam miatta mert nem volt képes felvenni a telefont, erre úgy látszik túlságosan is jól érzi magát. 

- Azt, hiszem inkább megyek. - megfordultam és meg se vártam, hogy Matt felfogja hirtelen irányváltoztatásomat. 

- Ana, várj! - lépteim gyorsak voltak, de Casey még így is utolért a kocsimnál. 

- Matt, miért várjak? Egésznap próbáltam elérni, miután reggel rám csapta a telefont. Majdnem vizsgálat alá vettek, ő pedig arra nem volt képes, hogy megértsen. Olyan sokat kérek? - Matt nem szólt. - Megkérhetlek arra, hogy ne áruld el neki, hogy itt voltam? - Casey bólintott és ellépett, hogy kibírjam az autóajtaját nyitni. 

Hazaakartam indulni, de az utolsó pillanatban útvonalat módosítottam. A Molly'sba még alig lézengtek az emberek. A pulthoz sétáltam, hogy egy üveg sört kikérjek. Semmi hangulatom nem volt a koktélokhoz, vagy bármilyen más italhoz. Majd az ajtótól legtávolabbi sarokba leültem, hogy megigyam, miközben kitalálom, hogy mi legyen ezután. 

Nem tudom mióta ültem, az üveg felett, de egy vállamra simuló kéz ragadt ki gondolataimból. Ijedten fordultam hátra, mikor meglepve vettem észre Antoniot. 

- Jézusom, a frászt hoztad rám. - Dawson félmosolyra húzta ajkát, ahogy kérdés nélkül a velem szemben levő széken foglalt helyet. - És, ha valakinek tartom a helyet? - de ő csak megvonta vállát. 

- Azt hittem, hogy Kellyhez mész, most mégis itt vagy. 

- A munka után nekem nem szabad innom egy keveset? - vontam fel szemöldököm, miközben néztem, ahogy Antonio az üveg kerekszáját ajkához emeli és beleiszik a saját sörébe. 

- Nos, ezt nem mondtam. 

- Mégis úgy hallatszott. 

Antonio nem szólt csak csendben kortyolta tovább a sörét, miközben figyelte a mögötte gyülekező tömeget. Ahogy lassan vége lesz a napnak az emberek hazatérés előtt betérnek a Molly'sba, hogy a mai nap margójára megigyák a napi alkoholjukat. Talán Kelly is megérkezik hamarosan. De alighogy eszembe jutott Severide, vele együtt Stella is.