detective - chicago pd & fire [SZÜNETEL]

Tizennegyedik fejezet

2015. június 20. csütörtök

viviana beck

Nem hagyhattam otthon, már visszafordulni is alig lett volna időm, hiszen késve indultam el, pedig ez tőlem nem megszokott. Ahogy kutattam a táskámban igyekeztem nem neki menni senkinek, de meg kellett találnom, azt az átkozott jelvényt. Reggel nem úgy indultam el, ahogy szoktam, hogy már az övemre csatoltam, nem most, ahogy siettem elvileg a táskámba dobtam. Persze ebben már nem vagyok teljesen biztos. 

Háh, megvan. Nem egyszerűen beledobtam, hanem a táska egyik oldalzsebébe raktam. Előbújtam a táskámból és felcsatoltam az övemre, a fegyvertartó mellé. Nem is értem, hogy ha az egyiket a sikerült a másikat, már miért nem. 

- Viviana! - Trudy hangja megállított. Az őrmester felé fordultam, aki csak magához intett. 

- Jó reggelt, Trudy! - rámosolyogtam, de ő nem volt hajlandó viszonozni. Sebaj, majd máskor sikerül mosoly csalnom arcára. Antonioére is sikerült, Plattére nem lehet nehezebb. 

- Dr. Charles telefonált az előbb a kórházból. Valamilyen ügyben szeretne veled beszélni, hamarosan pedig idejön. 

- Rendben, majd küld fel. - azzal a lendülettel elléptem a pulttól és az emeletre indultam. Eszembe se volt, hogy Voightnak szóljak. Mert ez nem olyan amihez egy felettesemtől kell, hogy engedélyt kérjek. Az emeleten, még Erin és Jay fent lófrált, de már a többieket nem láttam. - Jó reggelt! 

- Szia, Ana! - Lindsay mosolyogva üdvözölt és közben meg is ölelt. Jay csak biccentett, miközben ujjain sebesen jártak a billentyűzeten. 

- Ma lesz az átadás, ugye? - érdeklődtem. Egy-két napja a beépített Adam próbálta a szintén beépített Antoniot összehozni az egyik drogkereskedővel. Aki néhány napja, azzal henceg, hogy milyen újfajta és drága drog érkezik a városba. Toni egy gazdag befektetőt játszik, aki reggel épületeket vásárol, este pedig úszik a drogban. Végül is jó sztorinak tűnt. Miközben pedig Antonio játsza a nagyfőnököt, addig mint testőrei Jay és Kevin ott állnak mellette. Adam pedig az összekötő haver. 

- Igen, lassan indulunk is, mert Jay otthon hagyta az öltönyét. - forgatta meg szemét Erin, majd folytatta. - Ha nem szóltam neki vagy ötször, hogy ne hagyja otthon, akkor egyszer sem. Bezzeg Antonio, neki senki sem szólt mégis magával hozta. - Halsteadre pillantottam, aki a monitor felett mérgesen barátnőjére nézett. Felnevettem. Jay tisztában volt vele, hogy Erinnek igaza volt, így a mérges pillantásánál többet nem is akart felé intézni. Sok szerencsét kívántam nekik, majd a székemre raktam a táskámat és beléptem az emeleten kialakított kis konyhába. Mindenképpen szükségem volt egy kávéra, hiszen a reggeli kapkodásban, azt is elfelejtettem. Mily meglepő. 

A kávét lassan megittam miközben a konyhapultnak dőlve, néztem a kint elhaladó embereket és autókat. Talán el-elgondolkodtam azon, hogy ki miért siethet annyira. Nem mintha kíváncsi lettem volna, csak egyszerűen lefoglaltam ezzel az agyamat, még a reggeli ébresztőt megittam.

- Viviana! - Trudy hangja keresztül hasított az üres emeleten, én voltam az egyetlen, aki még itt volt fent. Az üres bögrét a mosogatóba raktam, majd kiléptem és észrevettem egy idősebb férfit, meg egy nálam néhány évvel fiatalabb nőt, akik Platt mellett álltak. 

- Jó napot! Viviana Beck. - nyújtottam kezemet feléjük. Míg a kórházban lábadoztam, akkor elvétve láttam őket az emeleten közlekedni, de személyesen még nem folytattunk beszélgetést. 

- Jó napot! Dr. Daniel Charles, ő pedig az asszisztensem Dr. Sarah Reese. Köszönjük, hogy fogadott minket. 

- Ez csak természetes. - Trudy közben megfordult és a lépcső fele indult. - Jöjjenek, üljünk le inkább és úgy beszélgessünk. - beinvitáltam őket a konyhába, ahol volt néhány szék az asztal mellett, így könnyedén elfoglalhattuk őket. - Platt őrmester tudatta velem, hogy lenne valamiféle ügy, amivel kapcsolatban szeretne beszélni velem.