detective - chicago pd & fire [SZÜNETEL]

Második fejezet

2015. április 12. Kedd

viviana beck

Az emeletre igyekeztem kezemben, a pohárba töltött jegeskávémmal. A munkaidő megkezdése előtt még volt majdnem tíz percem. A cipőm sarka kopogott a lépcső járólapjain, többen felém néztek, ahogy a felértem. Táskámat a vállamra szorítottam és úgy indultam meg az asztalomhoz. 

- Sziasztok! - köszöntem a társaságnak, többen visszafelé is megtették ugyanezt. Ugyanúgy mint tegnap lepakoltam táskámat az íróasztalom mellé, kabátomat pedig a szék háttámlájára tettem. A tegnapi vaskos mappa eltűnt, de úgy látszott, hogy Antonio asztaláról is. Persze a társam most sehol nem volt. 

- Ó Viviana, ne bámuld Dawson asztalát. Ma nem lesz bent. - oldalra kaptam a fejem, Jay közeledett felém. Biztos észrevette kérdő tekintetem, hiszen minden nélkül folytatta. - Ideiglenes hozzám lettél beosztva, meg Voighthoz. Nem sokára ki kell mennünk az 51-es laktanyára. 

- Miért? 

- A tegnap esti tűzesetben, a tulajdonos szerint elloptak egy nagyon ritka és drága ékszert. Igazából egy feljelentés, aminek muszáj vagyunk utána járni.  Voight tudja, hogy más ügyed van, de ki szeretne vinni terepre szerintem. - ami ellen egyáltalán nem ellenkeztem.  - Úgy hogy ne nagyon helyezd magad kényelembe mert, amint jön Voight mennünk kell. - mintegy végszóra a nyomozó őrmester elhagyta irodáját, amire Jay hívta fel a figyelmem. - Gyere. - felálltam, a kabátomat felkaptam a háttámláról és magamra vettem. Szerencsére a fegyverem már az övemen pihent, a jelvényem pedig a nyakamba. 

A két férfival az épület alatt kialakított parkolóba mentünk, ahol több száz rendőrautó pihent és néhány terepjáró. Jay megindult az egyiknek a vezetőülése felé, Voight pedig elfoglalt egy másik terepjárót. Az előbbi nyomozót követtem és ültem be mellé az anyósülésre. A motor felbőgött, ahogy becsuktam az ajtót, Jay pedig kihajtott a parkolóból. Az őrmester autója után haladtunk normális tempóban. Alig több mint öt perc alatt elértük az 51-es körzetet. A két tűzoltóautó és a parancsnok autója is bent állt kivéve a mentő. A két férfi leparkolt az udvarban egy olyan helyen, ahol egyik szolgálati autónak se lehettünk útjában. A motor leállt, Voight már kiszállt a járműből, majd mi is. 

A két nyomozó céltudatosan ment előre, én pedig nem tehettem mást, hogy követem őket, hiszen nem ezekhez a laktanyákhoz szoktam és már kinézetre is különböznek. Az ajtón belépve több heverésző tűzoltóval találtam szembe magam, de nem sokáig hiszen, Voight és Jay egy bizonyos helyiségbe tartottak. Alig léptük át a küszöböt bent, egy magasabb férfi állt. Öltözete és a gallérján pihenő kitűzők alapján ő lehetett a parancsnok. 

- Boden parancsnok. - Voight kezet fogott a férfival. A helység egy másik ajtaja kinyílt és két majdnem egykorú férfi lépett be. Egységek színeivel azonosuló pólókban, egy sötétkék és szürke. - Fiúk, örülök, hogy itt vagytok. A szürke pólós csak morgott válaszként. - Bemutatom Halstead és Beck nyomozót. - a férfiak biccentettek, mi pedig hasonlóan válaszoltunk. - Parancsnok nem bánja, ha leülünk beszélni a hadnagyaival? 

- Csak tessék. - Boden félrevonult, de a sarokból figyelte társait. A tűzoltók leültek az egyik asztalhoz, eléjük Voight ült. Az őrmester felém fordult és intett, hogy foglaljak mellette helyet, míg Jay egy széket húzott az asztalhoz. Az őrmester neki kezdett és kérdezgette a két férfit, akiknek nevére időközben rájöttem. A szürke pólós volt Casey, a másik pedig Severide.