detective - chicago pd & fire [SZÜNETEL]

Tizenkettedik fejezet

2015. június 18. kedd

viviana beck 

Egy nagyobb doboz fánkkal egyensúlyoztam be az őrsre. Kelly a munkaidejének megkezdése előtt, még elhozott a rendőrségre, de előtte már csak puszta szívjóságból, betértünk a kedvenc fánk üzletembe, hogy a kis csapatot ismét meglepjem egy kis nyalánksággal. Az egyik járőr, kinyitotta az ajtót előttem, hogy betudjak lépni és a cukormázzal leöntött édességek ne a földön kössenek ki. A pultnál meglepő módon nem Trudy állt, hanem egy fiatal nő, akit még csak látásból ismertem. Lehet dolga akadt az őrmesternek, nem baj a fánkja megvárja. 

Most már utamat az emelet felé vettem. Az egyik tenyeremet szabaddá tettem, hogy a zár lenyomatot vehessen és kinyíljon számomra az ajtó. Még néhány lépcsőfok választott el attól, hogy az emeletre érjek. Meglepetésemre fent az üresség és a csönd várt, még Hank irodájának ajtaja is tárva-nyitva állt. 

- Hahó! - bizonytalanul kutattam a többiek után. Az nem lehet, hogy már kora reggel elmentek egy ügy miatt. Persze azzal tisztában voltam, hogy nekem úgy nem szólnak, mert még egy hétig, ha nem többig asztalhoz lettem ültetve. Nem a legjobb, de még így is közelebb vagyok a hivatásomhoz. 

A kihallgató folyosója felől halk beszédfoszlányokat hallottam meg. Nem kellett néhány lépést tennem, a hiányzó csapat egy része lépett elő. Kim, Adam és Erin. Erin egy ajándék tasakot fogott kezében, Kim egy héliumos lufit, amin még a feliratot nem sikerült elolvasnom teljesen, Adam pedig nem hazudtolta meg magát, mintha csak Szilveszterre készült, egy világítós műanyag szemüveget viselt. Arcomra hatalmas vigyor ült. A legközelebbi asztalra helyeztem a fánkos dobozt, de Adam azonnal rárepült, még szólni se volt időm, hogy vegyen nyugodtan. 

- Üdv, újra köztünk Ana! - Erin átnyújtotta a kis tasakot, amin egy nyomozó felirat utalt rangomra és persze, hogy rózsaszínnel volt ráfestve. A felirat sarkában pedig egy apró korona csücsült. Kim is átnyújtotta a szintén rózsaszín lufit, amin pedig végre eltudtam olvasni a feliratot. 

- Köszönöm. - egyenként megölelgettem hármójukat, majd végre lepakolhattam az asztalomra. - Kim, idejönnél? - a rendőrtiszt, aggódva sétált közelebb hozzám. 

- Valami, baj van? - szegény nő, azt hitte ezek után még leakarom harapni a fejét. Egyébként megjegyezném a semmiért. 

- Dehogy, semmi ilyenről nincs szó. Tudom, hogy folyamatosan hálálkodom, de szeretném újra megköszönni, hogy beugrottál a helyemre és, hogy addig Antonio partnere leszel még, hivatalosan nem szabadulok meg az irodai munkától. Na jó, ez kissé furán hangzott a lényeg, hogy hatalmas segítség vagy és Dawson nem kaphatott volna nálad jobb partnert. - gyengéden megszorítottam a nő kezét, majd elengedtem és még utoljára rámosolyogtam. Úgy tűnt Kim lassan megnyugszik, hogy semmiért sem szerettem volna fejét venni, még örülök is, hogy a tegnapi apró incidens után, nem kell azonnal Antonio mellé vágódnom. 

A tárgyalás után egyébként se volt nyugodt a délutánom. Azt 51-nél, Kellyéket egy háztűzhöz riasztották, majd közel másfél óra után egy sebbel a szemöldöke felett tért vissza a tűzoltóautón. Az estéről pedig már ne is beszéljünk. Severide a lakásomon aludt és fejem széles mellkasán pihent egész éjszaka, mégsem jött álom normálisan a szememre, továbbra is kusza érzelmeim jártak a fejemben és viaskodtak. Szóval nem a legcsodásabb éjszakámat töltöttem a hadnagy karjai között. 

🚔 🚔 🚔

Miután Kim, Adam és Erin is elindult a címre, ahova Hank kirendelte őket. Kissé fájt a szívem, de  nekem egyetlen feladatom volt, a hatalmas papírköteg, ami az asztalomon pihent rajta a nevemmel. Egy elég hosszú napnak nézünk elébe, de halványan élt még bennem a remény, hogy az ügy, amin jelenleg a csapat dolgozik, igénylik majd segítségemet.