detective - chicago pd & fire [SZÜNETEL]

Harmadik fejezet

2015. április 14. csütörtök

viviana beck

Két lassú és unalmas munkanap után, a mai se volt másképp. Antonioval kamerafelvételek bújtunk, többet is mint kellett volna. Ráadásul kedd óta nem nagyon álltunk le beszélgetni. Hangulata viszont cseppet sem változott. A mentsváram az volt, hogy több alkalommal jött oda hozzám Kim beszélgetni, valamilyen ürüggyel. Ezzel is igyekezett kirángatni a monoton munkából. 

Az utolsó papírokat kapcsolgattam össze, amikor üdvözlések hangjára kaptam fel a fejem. Severide hadnagy a bent maradt nyomozókat üdvözölte, majd őket megkerülte és felém igyekezett. Elkaptam tekintetem és próbáltam úgy tenni mint, aki nem is látta, hogy erre tart. Még néhány kupacot összébb pakoltam, mire teljesen ideért volna. 

- Szia Viviana. - nem köszöntem vissza egyből, hanem csak egy mappa arrébb rakása után emeltem fel a fejem és a férfi szemébe néztem. 

- Kelly, szia. Hogy-hogy erre? - Severide csak megvonta vállát. 

- Csak benéztem, de most hallom, hogy igazán unalmas munkanap van a hátad mögött. - elhajoltam a férfi mellett és egyenesen Kimre néztem, a nő a lépcső közelében állt. A járőrnő csak mosolygott, hiába bukott le, hogy "árulkodott". Kelly is Kimre nézett, majd vissza rám. - Ha már itt vagyok, lenne kedved velem meginni valamit? Van a tűzoltóság közelében egy jó bár. - gyorsan számításba vettem néhány dolgot. Csütörtök volt, azaz még nem a megfelelő nap arra, hogy kirúgjak a hámból, de arra jó volt, hogy az unalmas napomat felpezsdítse egy jó ital és egy jóképű tűzoltó. 

- Oké. - Kelly félmosolyra húzta száját. - Összeszedem a holmimat és mehetünk. 

Nem sokkal később elindultam a parkoló autómhoz, Severide pedig a sajátjához. Őt követve jutottam el a Molly'snak nevezett bárba. Miután Kelly kiszállt autójából, én is követtem és együtt léptünk be az ajtón. Valahogy nem kellett volna meglepnie a dolognak, hogy tűzoltókkal fogom magam szembe találni. Severide megragadta a karom, mikor észrevette, hogy kissé lefagyok és a pulthoz húzott. 

- Herrmann a szokásosat. Mit iszol? - a pultra pillantottam, ahova az őszülő férfi, akiről már tudom, hogy Herrmannak hívják egy üveg sört tesz a hadnagy elé. 

- Nekem is jó lesz ez. - Herrmann bólintott, miután felbontotta az üveget elém rakta, Kelly pedig fizetett. Felvettük üvegünket és egy asztal fele indultunk, a hadnagy mögött sétálva nem vettem észre, hogy már ülnek ott. 

- Sziasztok! - Severide eltűnt előlem, hogy kezet fogjon valakivel. Mikor megláttam a férfit, újabb meglepődöttség ült ki arcomra. Antonio. Alig hagyom el a munkahelyet, máris belefutok. - Ó Caseyt már ismered, ő Gabriela. - a fiatal nő áthajolt az asztalon és kezet fogott velem. - Ő pedig.. - kezdett bele Severide, de leintette, hiszen tisztában voltam vele, hogy ki foglal helyet Gabriela mellett. 

- Kelly, ismerem ne aggódj. Ő a társam vagy a partnerem ki hogyan használja. - húztam félre a számat. 

- Nem is mondtad, hogy új társat kaptál. - a nő vádlóan nézett Dawsonra. Aki belekortyolt üvegébe, majd visszarakta az asztalra és Gabriela felé fordult. 

- Nem tartottam olyan lényegesnek, amúgy is Voight kérdezés nélkül helyezte mellém. - és kibújt a szög a zsákból, nem örült, hogy a társa vagyok, de azt hiszem én is hasonlóan voltam. 

- Tudod, nem én akartam a társad lenni. Detroitban is nagyszerűen megvoltam egyedül. - tekintetem szikrákat szórt, az övé viszont ugyanolyan volt. Hideg és kemény, ahogy egymásra néztünk. A semmiből hirtelen felnevetett, de túl mű volt, hogy el lehessen hinni.