detective - chicago pd & fire [SZÜNETEL]

Hatodik fejezet

2015. május 18. szerda

viviana beck

A fejem hasogatott a tegnap este elfogyasztott alkohol után. Tudtam, hogy javában késésben vagyok a munkából. De most ez sem izgatott. Voight már biztos tisztában van vele, hogy a mai nap nem fog látni így, majd később írok neki egy üzenetet. Amolyan könnyebb bocsánatot kérni, mintsem engedélyt alapon. A francnak sem volt kedve viszont látni Antoniot. Én viszont nem voltam normális úgy keseregtem mintha csak szakítottunk volna, pedig néhány érintésnél nem is történt több. Fejembe újra bele nyílalt a fájdalom. Lelöktem magamról vékony takarómat és felültem, lábamat pedig a puha szőnyegre raktam. Lassan megkíséreltem felállni majd kisétálni a konyhába a gyógyszerért és egy pohár vízért. Áldottam az eszem, hogy ezt a lakást béreltem ki. Alig, hogy kiteszem a lábamat az ajtón, már a konyhába is érkeztem. Elsétáltam a hűtő mellett, majd a legközelebbi fiókot kihúztam és megtaláltam amit kerestem. Felkaptam a poharamat mellé és megtöltöttem vízzel. Majd bevettem a gyógyszert.

Visszasétáltam a szobámba és felvettem a telefonom. Meglepő módon kettő üzenetem érkezett Erintől, három pedig Kimtől. A két nő kezdett közeli barátnőim lenni, aminek nagyon örültem. Mind az öt aggódó üzenet volt. Nem válaszoltam nekik, kiléptem és Voight számára nyomtam.

Viviana: Hank, a mai napra késői szabadságot vettem ki. Holnap találkozunk. viviana

Elküldve. A készüléket visszadobtam az ágyamra, majd kisétáltam vissza a konyhába, hogy készítsek valami reggelit. Közben azon gondolkoztam, hogy a mai napot takarítással töltöm, meg a régi munkahelyemről elhozott mappákat nézem át. Még itthon sem vagyok képes lemondani a munkáról. Ha már egy napot kihagyok, akkor próbálom hasznossá tenni magam. Néhány régi mappa Reese ügyével van tele, hátha van még, ami elkerülte a figyelmem és jól jöhet.

Lassan elkészítettem a palacsintámat, majd megreggeliztem. Elsétáltam a gardróbomhoz, hogy valami laza pólót és nadrágot kivegyek és átöltözzek. Az agyonhasznált kadétos pólóm mellett és egy egyszerű szürke melegítőnadrág mellett döntöttem. Átöltöztem, majd hajamat kifésültem és egy hanyag kontyba fogtam össze. Fejem hasogatása alább hagyott, szerencsére. Most már ideje volt belekezdenem a takarításba, amit elterveztem. 

Mikor ideköltöztem első dolgom volt, hogy több hangszórót építettem be a helységekbe. A nappaliban kettő van, a hálóban egy, a konyhában is egy és van egy a fürdőben is. Telefonról lehet őket irányítani és könnyedén használható. A telepített alkalmazáson keresztül összecsatlakoztattam az összes hangszórót és a megfelelő hangerőben elindítottam egy hosszabb zenelejátszási listát, majd belekezdtem. 

A fürdő, a háló és a konyha már csillogott, a nappalival még nem végeztem. Leragadtam a kétajtós fémszekrényemnél, ahol az eddigi ügyeim fénymásolt papírjai pihentek. Eddie nem ellenkezett, amikor ezt az apró szívességet kértem tőle. Egy eldugott kulccsal nyitottam ki a szekrényajtaját és levettem az első dobozt a felső polcról. 

Nem tudom mióta ülhettem a bolyhos fehér szőnyegemen. De már a sokadik doboz tetejét vettem le és néztem át benne a papírokat. Egy névtelen mappa került a kezem ügyébe. Nem kellett volna kinyitnom, mégis megtettem pedig tudtam mi vár benne. Néhány papír és kép pihent benne. Összeszorult a szívem. Évekkel ezelőtt történt, mégis fáj azóta, hiába teszek úgy mintha semmi sem történt volna, de ezek a képek és a sebek a hátamon egyáltalán nem, ezt bizonyítják. Ösztönösen hátranyúltam a derekam és hátam találkozásához. Meglepve vettem észre, hogy valami folyik le az arcomon. Azóta nem ejtettem egy könnycseppet sem, most mégis itt ülök a szőnyegen és csak hullanak és hullanak.