Dragonblood

2.fejezet

Figyelem! A képek háttere még mindig fölösleges, ha nem kapcsolódik a szöveghez! Jó olvasást.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Külső szemszög:
Adrien belép a terembe és a két tanárnőhöz állt.
- Szeretnél mondani pár szót az osztálynak, Adrien? – kérdezte Miss Busteir.
- Bonjour mindenkinek, az én nevem Adrien Agreste. Az apámmal nem rég költöztünk vissza Kínából. Régen több kontinensen és helyen éltünk. Idáig magántanulóként tanultam és most járok életemben először suliba. Remélem jól kijövünk egymással és barátok lehetünk. – mondta kicsit visszafogottan Adrien, mintha egy kicsit félne. De ezek ellenére Chloé már erre várva örült neki, beleértve Sabrina is. Az osztály néhány fiú diákja is üdvözölte, meg egy két lány is. Ám voltak, akik mivel jól ismerték Chloét és tudták, hogy régen barátok voltak, így úgy gondolták, hogy pont olyan, mint Chloé. Ezért gyengén rá se hederítve köszönnek neki, de csak azért, mert az osztályfőnöknőjük kérte meg.

Marinette szemszöge:
A külsejéből és beszéde alapján erre számítottam róla, ráadásul számomra ő egy betolakodó a családom területén. És miután a Miss Busteir kérdésére köszöntünk neki azonnal írtam egy papír cetlit Alyaéknak, úgyhogy senki más ne vegye észre.

„Alya, segítsetek nekem. Nem akarok ezzel a sráccal kapcsolatba kerülni.”

Oda is adtam a mögöttem ülő barátaimnak. Nem telt el fél perc se, amikor Alya átnyújtotta a válaszát.

„Miért? Mi bajod vele? Hiszen még új itt. Biztos Chloén kívül nincsenek barátai. És ha nem tudnád ő a nagy divattervező Gabriel Agreste fia.”

Ahogy a végéhez értem rögtön elővettem egy újabb papír cetlit és ráírtam a saját véleményem.

„Nem érdekel! Felőlem a császár fia is lehet! Hiszen Chloé ismerőse! Nem akarok kapcsolatba kerülni vele! Se ma, se a közeli jövőben!!!”

Ezzel befejeztem a véleményem és figyeltem az óra következő perceiben a végéig. Nagyon rossz érzés fogott el. Valami történi fog a mai napon. Miközben figyeltem Miss Mendeleiev tanárnő szavaira nem csak a sajgó fogaim és fájó hátam zavart, hanem valami más is, mintha valaki folyton nézne. Amikor óvatosan körbe néztem és eggyel hátrébb, túlsó oldalon lévő asztal az új diák nézett többször is rám. Szerintem sejti, hogy mi vagyok. Később ahogy véget ért az óra a két barátommal kivonultunk a teremből és mivel lyukas óránk van Én elindultam a Kreatív terembe, míg Alya és Nino inkább a könyvtárba mentek kutatni a Fekete Bestia létezéséről. Ahogy beértem a terembe egyelőre még csak a terem tanára volt még ott.
- Áh, Miss Marinette! – örült nekem a tanár úr. – Jó, hogy itt vagy, mert lenne hozzád egy kérésem.

- Mi lenne az Tanár Úr?
- Sürgősen el kell intéznem pár fontos papír munkát, amíg el lennék és bejönne a többi diák vigyáznál a teremre?
- Hát persze, Tanár Úr. – ekkor elköszön tőlem a Tanár Úr és kimegy a teremből intézni a dolgokat. Addig Én elhelyezkedtem az egy asztalnál és elővettem a füzetemet, amiben a saját ötletű ruháim rajzaim vannak. Egy újabb ruhatervben vagyok elmerülve, amikor hirtelen vitatkozást kezdtem el hallani az ajtó felőli folyosóról. Letettem a holmimat, hogy megnézzem mi folyik odakint. Ahogy kinéztem a terem ajtajából az új fiút láttam meg, ahogy több számomra alig ismert idősebb diákok (ezt nem tudom máshogy kimagyarázni, így a képzelő erőtöket rátok bízom) bántják szavakkal, meg lökdösik. Csak ilyenkor ugrott be a fejembe, hogy pont ilyenkor miért nincs a fiúnak testőre. Ahogy jobban és tovább figyeltem őket észrevettem, hogy az új fiú mindjárt kisiklik a kontrollból. A kezein megláttam ahogy kirajzolódnak a vérerei és jobban besötétül; meg azt is észrevettem, hogy a szemei megváltoznak. Nem törődve a fajom belüli szabállyal, hogy csak saját magunkra és családunkra számíthatunk, mert ezzel csak lebuknánk az emberek előtt, ezért berángattam a kreatív terembe és az ajtót is belül lezártam, nehogy utánunk jöjjenek az idősebb diákok. Ám ahogy ezt megtettem...
- Mit csinálsz?! Menj ki! – kiabálta Adrien.
- Csak nyugi! Nyugodj meg! – próbáltam lenyugtatni, de ekkor megláttam a szemein, hogy már késő.

- Sajnálom. – mondta Adrien.

Külső szemszög:
Ekkor Adrienben végbe ment az alakváltás. Megváltozott a biológiai DNS-e és a teste átváltozot. Marinette előtt már nem egy fiú, hanem... egy Sárkányvérű morgott rá.

(⬆️itt például nem lényeges a háttere)

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Ennyi sikerült ebbe a fejezetbe, de remélem tetszett és várjátok a folytatást, amit kommentelhettek és csillagozhattok. Ígérem, hogy a többi novellámat is folytatni fogom, csak most ez forog a fejemben. Szeretnék még utólag Boldog Újévet kíváni mindenkinek. Szeretettel derVivien!💖🐉🐞