Dragonblood

3.fejezet

Meghoztam az újabb fejezetet. Jó olvasást kívánok.💚

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Collège Françoise Dupont kreatív termében...

Külső szemszög:
Marinette sosem gondolta volna, hogy az új fiú Adrienből ilyen könnyen ki lehet hozni a sodrából és így az iskolájában átváltozik. Majd észbe kapva visszatért, hogy valamit csináljon mielőtt rajta kívül bárki meglátná. Ám ahogy óvatosan felemeli a kezét és mielőtt megszólalt volna Adrien úgy pánikba esik, hogy gyors jobb és balra nézés után összevissza ugrált a teremben mindenütt, hogy sok dolgot felborított, sőt lehet hogy a hangok alapján eltörhetett valamit.
- Nyugodj meg! – kiáltotta Marinette Adriennek. Pont a terem közepén állt le Adrien és idegesen morgott és sziszeget Marinette-re azt jelezve, hogy maradjon távol tőle. Marinette újra lassan, óvatosan felemeli a kezét és még lassabban fél térdre ereszkedett, majd az említett emelt kezét azonos térdére tette, amin térdelt. Aztán a fejét lehajtotta, hogy már nem látszódott az arca, majd újra felemelte megmutatva a szemén mi ő is.

Adrien ezt észrevéve végre lenyugszik, leül és gyenge mosolyra váltotta fel az ideges arcát.

Néhány másodperccel később Adrien végre visszaváltozott emberré és megnyugodva mély levegőt vett.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel. É-és amikor szemed megváltozott! Tényleg jól láttam?! – enyhén boldog hangnemmel. – Hehe, olyan vagy, mint Én!... Egyformák vagyunk! – el sem mondható, hogy Adrien mennyire örült ennek, mivel idáig azt hitte ő az egyetlen. Ám arra nem számított, amire Marinette az utolsó mondatára válaszolt.
- NEM VAGYUNK EGYFORMÁK! – válaszolt vissza Marinette Adrien utolsó mondatára, amire Adrien kissé meglepődött. – Nem hatolok be más területére! Nem provokálom magam, amikor valaki nem hagy békén! És végül nem változom át mások előtt! – emelte fel szigorúra a hangját.

Adrien egyiket sem értette, mert életében először fordult ez elő, és azt hitte végre valaki megérti. – Most pedig szedd a sátorfádat és tűnj el, már ígyis nagy problémát okoztál. Ha nem hozom rendbe a dolgokat még én fogok bajba kerülni. – majd visszafogottan beszélt, el kezdett helyre rakni a dolgokat és ellenőrizte a azokat remélve, hogy semmi nem tört el. Adrien szégyellte magát emiatt, és annak ellenére, hogy Marinette azt mondta, hogy szedje a sátorfáját és tűnjön el, inkább maradt és segített neki rendet rakni. Ahogy el kezdte Marinette rá majd elnézett tőle miközben némán „Nem” mondóan rázta a fejét és forgatta a szemét, de hagyta, hogy segítsen neki. Alig hogy a felénél haladtak bejön a rajz tanár és a rajz terembe iratkozott diákok.
- Itt meg mi történt? – kérdezte a tanár.
- Az történt, hogy... – Marinette erre az esetre improvizált egy sztorit, amit talán elhisznek, de ekkor...
- Az én hibám, Tanár Úr! – Marinette még az elején azt hitte, hogy Adrien elárulja a titkát, de... – Szerettem volna jelentkezni a kreatív terem diákjai közé, de bejövetelkor megbotlottam és sok dolognak neki ütköztem, és az eldőlt dolgok levertek még párat. Megkértem Marinette-t, hogy egy kicsit segítsen. Azt hittem, hogy készen leszek mielőtt ide érnek, de itt vannak. Még egyszer nagyon sajnálom. És esküszöm, ha valami eltört és a javításához kell pénz szívesen megadom. – fogta minél rövidebbre, miközben a diákok ellenőrizték a teremben hagyott dolgaikat és a fontos készíteni valóiknak szerencsére semmi bajuk nem volt, ám egyes munka eszközeik, anyagaik esetleg eltörtek, kiömlött vagy kilyukat. Ezt észrevéve Adrien ígérgette, hogy szerez vagy vesz másikat, de a diákok meg azt mondogatták, hogy nem kell. Ám Adrien ezen még elgondolkozott, hogy majd jóvá teszi; és Marinette-re mosolygott, hátha ezzel jóvá tette a hibáját, de Marinette-nek ez nem volt elég, mert még mindig szigorú, mérges arc kifejezése volt.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Ez a fejezet is egyenlőre ennyi, de ígérem, hogy a következő is jó lesz. Kommenteljétek és csillagozzátok a tetszéseteket. A legközelebbi fejezetig viszont olvasásra mindenkinek, derVivien.💚🐞🐉