Dragonblood

5.fejezet

Elnézést, hogy ennyit késtem vele, csak a családdal költöztünk és alig volt a munka mellett időm is rá, plusz más novelláimmal is haladnom kellett. Jó olvasást kívánok.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Marinette szemszöge:

Néhány órával később, tanítás után...

A többi óra nyugodtan telt, sőt az egész tanítási nap mondhatjuk úgy békés volt, még érdekes módon Chloé sem ütötte be az orrát az én és a barátaim dolgaiba. Az új srác ezalatt végre nem keresett fel. És végre az utolsó óra után haza mentem, hogy felkészüljek ma estére, ám nem számítottam arra, ami ezután jött. Futás hangjára lettem figyelmes, ahogy hátra fordultam megláttam, hogy Adrien volt az.
- Marinette, várj! Vagyis... Ugye ez neved, ha jól tudom?
- Igen. Mit akarsz? – kérdeztem flegmán.
- Kérlek először, hogy temessük el a csatabárdot és szépen kérlek megint, hogy egy kicsit beszélgessünk. Az a helyzet, hogy ez volt a harmadik... – gyorsan visszafogta magát és a következőt nekem suttogta. – Átváltozás. – majd folytatta tovább normális hangerőn. – És senki nem tudja mi vagyok, vagyis idáig rajtad kívül. És a segítségedet szeretném kérni. – itt a mondatai miatt felmerült bennem egy kérdés.
- Az apád se tudja?
- Nem. Szerintem nem is tud erről a dologról semmit. – ez furcsáltam, mert ahhoz hogy valaki Sárkányvérű legyen a szüleinek is azoknak kéne lenniük. Elhívtam Adrient egy kis sétára a parkba és ott elmesélte hogyan kezdődött nála az egész. – Az első átváltozásom napjának reggelén sajogtak a fogaim és fájt a hátam, ami nem volt számomra normális. De erről nem szóltam apámnak, majd aznap este, ahogy a telihold a legmagasabb pontra ért furcsa érzés fogott el. Valami azt súgta, hogy menjek ki, de akkor még be voltam a szobába zárva, és akkor átváltoztam. Teljesen pánikba estem és a többire homályosan emlékszem, majd másnap reggel fáradtan ébredtem. Az a látvány fogadott, hogy az apám engem és, mintha tornádó csapott volna le, a felfordult szobámat nézi mérgesen. Ám valami jó is kisült ebből, hogy már nem zárt apa a szobámba vagy a házba és végre engedélyezte, hogy iskolába járjak. És a következő átváltozásomnál már ki tudtam jutni és nehezen, de az első repülésem is ment. Utána egyre több dolgot fedeztem fel, kivéve az apámmal kapcsolatban. – folytotta vissza bánatos hangon az utolsó mondata végét.
- Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, akkor az apád nem Sárkányvérű. Viszont ha te meg az vagy, akkor az anyádnak annak kéne lennie, mert az nincs, hogy egyik szülőd sem az te meg igen. – mondtam ki a véleményem.
- Lehetséges, de az anyámról nem sokra emlékszem, és 10 éves koromban eltűnt. Szóval igazad lehet, csakis ez lehet a logikus magyarázat. – hol felderülten, hol meg búsan mondta. – De nem akarok többet magamról beszélni, ezért... Mondd milyen itt este a telihold Párizsban? Biztosan jó itt az éjszakában repülni az égen. – itt totálisan elment a kedvem, mert még én sosem változtam át, és erre itt van egy mit sem sejtő kezdő, aki már többször is átváltozott és segítség nélkül megtanult dolgokat. Ám mielőtt ezt elmondhattam volna észrevettem, hogy már mennyi az idő és sietősen kapkodni kezdtem haza.
- Bocs, de most haza kell érnem! Mindjárt este van! Azt ajánlom, hogy maradj otthon és kerüld a bajt, majd megemlítelek a szüleimnek ők talán tudnak segíteni! – kiáltottam vissza neki, miközben hazafelé futottam. Már alig várom, hogy túl lehessek az átváltozáson és végre olyan legyek, mint akár csak a szüleim. Hazaérve már fogadtak a szüleim és korán megvacsoráztunk, mint minden nap. Észre se vettem és a Nap már lement és eljött az éjszaka és hozzá a telihold is.