Dragonblood

4.fejezet

Bocsánatot kérek, hogy késtem vele, csak nem volt szabad időm. A valóság elveszi a szabadidőm, és még az hozzájárult, hogy nem tudtam hogyan folytassam. És ha valaki elfelejtette volna a képeken látható hátterek csak akkor számít, ha a szövegben elhangzott helyszín is írva van.

Jó olvasást kívánok.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Marinette szemszöge:
Még van képe ilyesmit mondani, ami nem is igaz. Miért akarna a kreatív terembe iratkozni? Van valamilyen rajz témájú hobbija, vagy hasonló? Remélem nem kell vele összebarátkoznom. Ahogy ezen elemélkedtem hirtelen eljöttek hozzám a két barátom, Alya és Nino. Mit kereshetnek itt? Csak ritkán jönnek be, főleg csak akkor, ha Alya képeit akarják előkészíteni.
- Minden rendben? Olyan mérgesnek tűnsz. – szólalt meg Nino, majd utána Alya.
- Ugye nem bántott az új fiú, és ezt a káoszt használta ki kifogásként?
- Nem, tényleg úgy történt, ahogyan mondta. – hihetetlen, hogy most ezt mondtam, és még védem is. És mielőtt a barátaim újra kérdezősködni kezdhettek volna a rajz tanár úr a figyelmünket kérte.
- Figyelem diákok! Attól tartok, hogy megfogják szüntetni a kreatív termet, ha nem szerzünk még legalább 6 beiratkozott, hogy megmaradjon ez a szakkör. – itt mindenki beleértve én elkeseregtünk, hogy még is miért akarják megszüntetni amikor ez egy olyan iskola ahol szükség van a rajz tudásra is. Majd a tanár úr elmondta az okát, miszerint a Polgármester keze van a dologban és a termet nyomtató gép teremmé akarja változtatni, ahol a többi tanár fontos papírokat intéznének. Pedig olyan már van, sőt kettő is. Fogadni mernék, hogy ezt megint Chloé találta ki, hogy mi művészeti tehetségű diákok, főleg én megszidjuk, hogy jó kedve legyen. Erre a többi diák is gondolt. Ez a Chloé minden tönkre akar tenni, aminek nekem is közöm van. Ekkor döbbenek rá, hogy az új fiú Adrien hozzám és a barátaimhoz közelít.
- Miről van pontosan szó? És mi ez a sok semmibe néző szúrós tekintet? – nem tudja?
- Ez Chloé műve... Megint! – mondta Alya, miközben próbálta visszafolytani a mérgét.
- Mi?! Ismerem Chloét és ő nem tenne ilyet... – már majdnem befejezné a mondatát, amikor bele szól Nino.

Külső szemszög:
- Akkor nem is ismered jól haver. Chloé mindent tönkre akar tenni, amihez Marinette-nek is köze van, mint például most ez a rajz terem.
- Igen, és ha „te” meg kérdeznéd Chloét erről a hírről, akkor neked mindent bevallana, mert ma is az első órán azt híresztelte, hogy "odáig van értem". – mondta hozzá Alya a te szót kiemelve és az odáig van értem idézve Chloé hangját utánozva, amire Adrien döbbent, félig megemelt szemöldökkel reagált.
- Chloé... Kerülj csak a kezeim közé. – mondta Adrien az elején még magának, majd bosszús a többit és kiviharzott a terem ajtaján. Alya és Nino erre olyannyira kíváncsiak voltak, hogy ebből mi lesz, hogy még Marinette-t is magukkal vitték. Nem is kellett messzire elmenniük mielőtt Adrien megtalálja Chloét, aki éppen Marinettenek az egyik osztálytársát piszkálta az iskola udvarán.

- És ha megmered tenni, akkor elárulom mindenkinek, hogy félsz a pókoktól! – fenyegetőzött Chloé, miközben Adrien már közelített a háta mögött.
- Ezt sürgősen fejezd be, Chloé! – emelte meg a hangját Adrien, eközben Marinette Alyaékkal együtt figyelt a lépcsőnél; kíváncsi volt, hogy mi sül ki belőle.

- Adri-drágám! Hát itt vagy! – ugrik Adrien nyakába, de Adrien szedi magáról és kérdőre vonja Chloét.
- Chloé! Tényleg a te műved, hogy leállítják a kreatív termet? – kérdezte Adrien türelmetlen hangnemben.

- Igen, én voltam. És akkor mi van? – kérdezte vissza meg sem bánva, amit mond miközben leül az egyik padra és nyomogatni kezdte a mobilját.

- És ez téged csöppet sem zavar, hogy mindenkinek tönkre teszed az életét, hogy valóra váljon az álmuk?! – kérdezte még mérgesebben Adrien.
- Nem, miért kéne? Inkább hálásak lehetnének nekem, hogy már most derül ki róluk, hogy mennyire tehetségtelenek mire felnőnek és már késő.
- És az is igaz, hogy azt is híreszteled mindenkinek, hogy "együtt vagyunk"?! – próbálta visszafolytani az undort miközben bosszúsan kérdezte, és idézőjelben idézve az együtt vagyunk szavakat.
- Hát persze! Hiszen mi már kisgyerkőc korunk óta ismerjük egymást, és már akkor is lángol köztünk a levegő... – Chloé már megint nem tagadja a tettét, és mielőtt folytatná az álomvilága elképzeléseit, miközben Adrien forgatta a szemeit és közbe szól.
- Elég volt, Chloé! Mi soha nem jártunk, és soha nem is fogunk! Ha nem leszel kedves és oldód meg a gondokat az iskolában, akkor nem leszünk többé barátok se! – mondta ki a döntését Adrien miközben mindenki az udvaron, beleértve Marinette is, jól hallotta a szavait.
- K-k-kedves? – alig tudta kinyögni Chloé a számára ismeretlen szót.
- Igen, kedves. Nem olyan nehéz. – mondta Adrien, majd sarkon fordulva ott hagyta.

Marinette szemszöge:
- Nahát. Talán félre ismertem volna. – gondoltam magamnak.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Egyelőre ennyi, de majd hozom valamikor a következő fejezetet. Remélem tetszett ez a rész és várjátok a folytatást. A legközelebbi viszont olvasásra!
derVivien💚