Dragonblood

9.fejezet

Jó olvasást kívánok hozzá. Remélem tetszik.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Külső szemszög:
Adrien mosollyal az arcán ment haza, ám amikor hazáért és a házban meglátta az apját, aki közel sem volt olyan boldog. És abban a mindennapos, gyászoló fekete ruhában van, amit azóta visel a felsége eltűnt.

- Mielőtt bármit mondanál apám, még időben itthon vagyok. Szóval semmilyen ígéretet nem szegtem meg. – Adrien arcáról eltűnt a mosoly, amit nem akart.

- Tudom. Nem ezért álltam és vártam rád. – felelte Gabriel Agreste. Ez meglepte Adrient.
- Akkor miért... – itt megállt, mert félt, hogy az apja mit fog reagálni. – Miért vágsz olyan arcot, mint amikor legutóbb haragudtál rám?
- Bocsánat, nem akartam rád ijeszteni. – ekkor Gabriel a fiát a cipőétől kezdve egészen a hajáig bámulata, majd azt mondta... – Emlékszel, amikor legutóbb megkérdezted, hogy változtathatsz-e a jelenlegi stílusodon...?
- Igen?
- Holnaptól viselhetsz olyan ruhát, mint régen. És a hajad is lehet olyan, mint régen. – válaszolta az apja a sajátos rideg hangján. Adrien ezen meglepődött, és nehogy kimutassa az izgalmát, úgy reagált, mint amióta az anyja eltűnt.
- Köszönöm, apa. És jó éjszakát. – mondta olyan lazán, amennyire csak tudta. Az apja csak bólintott egyet és elindult egy másik szobába. Adrien kicsit furcsálta apja váratlan engedelmes viselkedését, de aztán elvette, miszerint hogy Marinette családja jó hatással van rá és ennyi, végül felment a szobájába.