Dragonblood

6.fejezet

Elnézést kérek, hogy ennyit késtem vele, de sok más dolgom volt és kevés időm munka alatt. Remélem tetszik nektek a történet. Jó olvasást.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Külső szemszög:

Este Párizs sötét utcájában...

Marinette elmesélte mi történt az iskolájában, hogy Adrien milyen kapcsolatban ál Chloéval, mi történt az elmúlt éveiben; sőt azt is elmondta azt is amikor Adrien elmesélte az első átalakulását. Tom és Sabine döbbenten hallgatták meg Marinette szövegét Adrienről, aki ezalatt csöndben a földet nézte. Mivel jól tudták a fajtájuk törvényeit és Adriennek tényleg nincs senkije, aki segíthetne neki a dolgokban így végül úgy döntöttek, hogy...
- Örömmel látunk téged, de van néhány feltételünk. – mondta Tom.
- És mik lennének azok? Bármit megteszek! – válaszolta Adrien.
- Az első, hogy Marinette-re mindig vigyázol és egyben barátok lesztek? – kérdezte Sabine, Adrien csak bólogatott és csak úgy Marinette felé nézett.
- De Anya! – nyafogott Marinette a nem tetsző ötletre.
- Fogadj szót, Marinette! Vagy eltiltalak a barátaidtól, megértetted, kislányom? – fordult a kérdéssel Marinette felé.
- Igen anya. – ekkor Sabine elkísérte onnan néhány sarokkal arrébb, hogy Tom négyszemközt tudjon Adriennel beszélni.
- A másik, azzal hogy örömmel fogadunk téged a területünkön sokszor kell meglátogatnod, hogy sokat tanulj a Sárkányvérűekről. – mondta Tom.
- Szívesen meglátogatnám önöket bármikor, de az apám nagyon szigorú természetű. – mondta lehangoló hangon Adrien.
- Azt bízd csak ránk.
- Oké. És még... Van még valami, amit meg kell tennem?
- Az hogy, ha megesne, hogyha valami történne velünk és nem tudnánk Marinette-re vigyázni vagy vele tartani, akkor arra kérnénk téged, hogy Marinettel menjetek ki Párizsból, sőt Franciaországból messzire és kezdjetek új életet. Azt szeretném, hogy a lányunk biztonságban élhessen akkor is ha mi nem vagyunk vele, de legalább egy megbízható barátja vele lehetne. Marinette tudja már, hogy kiket kell felkeresnie, de tőled mindössze egy kérdésem lenne... Rád bízhatom a lányom épségét? – itt Adrien elgondolkodott, mert nem tudta mégis mi történhetne és mikor, de egy dologban biztos volt, hogy bármit megtenne az új "családjáért".
- Bízhat bennem, Uram! Soha nem hagynám, hogy Marinettenek baja essen.
- Rendben, üdv a falkában! Ja és... Szólíts csak Tomnak. – ezután Sabine és Marinette után mentek. Később ahogy lassan a kora reggeli órák érkeztek visszatértek az otthonaikba.

Ezalatt Marinette az Anyjával privát beszélgetésénél...

- Anya, nem kötelezheted meg azt, hogy ezzel a fiúval barátkozzak! – vitatkozott Marinette az anyjával.
- Marinette, tudod jól, hogy a fajtánk nem bírja a magányt és nem oszthatja meg a bajait egy saját fajtársával. Szüksége van támaszra, amit úgy látszik csak tőlünk kaphat meg. Kérlek kislányom, ha nem akarsz a barátja lenni legalább segíts neki néhány Sárkányvérű dologban. Hiszen ő nem tud az égvilágon semmit amit egy Sárkányvérűnek tudnia kell. Rendben? – nézett Marinettere könyörgő szemekkel. Először egy mélyet sóhajtott aztán azt mondta:
- Oké anya, de csak a Sárkányvérű kilétünk miatt. – ekkor megjelent Tom és Adrien. Megbeszéltek mindenről amit kellett és félúton haza kísérték Adrient, majd elváltak. Ám mielőtt tényleg elváltak az éjszakai együttlétből Adrien még egyszer ránézett Marinette-re, Marinette meg vissza Adrienre és egy fura érzés fogta meg őket, amiről még nem tudják, hogy mi az. Adrien arra gondolt mindent meg tesz azért, hogy Marinette legjobb barátja legyen; míg Marinette nem foglalkozott az érzésen.

Amennyi idejük maradt hazatértek, visszaváltoztak és aludni tértek, bár Adrien ezekben az órákban csak forgolódással töltötte csukott szemmel. Majd reggel 6:30-kor megszólalt az ébresztő.

Adrien szemszöge:
Ez fura, nem jött álom a szememre mégse éreztem magam fáradtnak. Gondolom ez is egy ilyen Sárkányvérű dolog. Eltéve a témát elkezdtem a reggeli rutinom és már a reggelinél tartottam, amikor megjelent Nathalie.

- Jó reggelt Adrien. – kezdett bele reggeli köszöntéssel a mai napom programját.
- Várj! Kitalálom. Rögtön iskola után fotózás, utána vívás, majd itthon zongora és kínai óra. – mondtam tippelve.
- Nem. De szép tipp. Az eddig tervezett programok a következő egy hónapban töröltük. Iskola után mindig elmész az egyik osztálytársadhoz, hogy korrepetáld és ha esetleg valami nehéz házi feladatot kapnátok akkor késő hatig tanulva együtt dolgozhattok rajta, majd rögtön utána jössz haza és lassan aludni térsz. – mondta Nathalie.
- Melyik osztálytársamhoz?
- A Dupain-Cheng házaspár lányához akit úgy hívnak, hogy... – mondta Nathalie, de én közbe vágtam.
- Marinette.
- Honnan tudod a nevét?
- Ahogy... Te is mondtad, hogy az osztálytársam, és már beszélgettem már vele. Alig várom, hogy vele tanuljak. – azt sem tudtam hogy reagáljak, de végül nagy örömmel válaszoltam, hogy láthatom ahogy Marinette a szüleivel él, és remélem sokat tanulhatok tőlük a Sárkányvérű oldalamról.

🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞🐉🐞

Még egyszer sajnálom, hogy késtem vele, de remélem ez a fejezet elég jó ahhoz hogy megbocsájtsatok nekem. Ígérem, hogy továbbra is folytatom.
derVivien💚🐲