SZÜNTELENÜL - MDZS, Wangxian ff. |Befejezett|

6. rész (18+)

Félórával később, a gőztől jólesően felmelegedve mászta meg a lépcsősort.

Milyen remek ötlet volt a fogadóstól ez a fürdő! – gondolta Wei Wuxian.

Olyan sokáig áztatta magát a vízben, hogy közben akadt ideje mindent végiggondolni. Rendbeszedi magát a szobájában, azután felkerekedik, és meglepi Lan Wangjit. Besettenkedik hozzá, ott várja majd meg, míg visszaér.

És amint belép, ő szó nélkül ráveti magát! Úgy fogja csókolni, simogatni, ölelni, hogy az Éjszakai Vadászat könnyű kirándulás lesz csak az emlékeiben. Kihámozza a fehér köpenyéből, aztán szeretkezni fog vele!

A tervét tökéletesnek gondolta.

Benyitott a szobájába, ám azt nem találta üresen. A szíve hevesebben kezdett verni.

Lan Wangji fáradt szeme azonnal felcsillant, amint észrevette. Abban a pillanatban, hogy becsukódott mögötte az ajtó, Wei Wuxiant szédülés fogta el a rájuk telepedő csend súlya alatt.

Iménti magabiztossága a küszöbön kívül rekedt. A levegő megtelt a vágy pattogó szikráival. Megveszett érte, mégis remegett a térde, amikor Lan Wangjihoz lépett. A férfi az ágy szélén ült, jádetiszta tekintetén gyöngéd mosoly pihent.

− Milyen volt az Éjszakai Vadászat? – kérdezte Wei Wuxian.

− Rendben ment – felelt Lan Wangji, majd felé nyúlt, ujjait az övéi köré fonta, hogy magához húzhassa.

Wei Wuxian teste úgy rezonált a férfi közelségére, mintha a quqin egyik húrja lenne, amit amaz lágyan megpendít.

Lan Wangji felállt, finom arca melegséget sugárzott. Wei Wuxian zavara oszlani kezdett, a másik jelenléte olyan nyugalommal árasztotta el, mintha hazatért volna.

Ekkor a férfi hozzáhajolt, szájával az övét kereste, miközben karját a derekára fonva magához vonta. Hosszan, mélyen csókolta meg. Wei Wuxian ágyéka égni kezdett, abban a pillanatban, hogy megérezte a másik nyelvét a szájában.

Olyan rég nem tehették ezt meg. Néhány lopott, epekedő pillantáson és óvatlan, véletlennek álcázott érintésen kívül mindvégig távolságot kellett tartaniuk egymástól. Ez bizonyult a legfájdalmasabb feladatnak számára. Nem hozzásimulni, nem beszívni az illatát, nem csókolni a hívogatóan telt, érzéki ajkait.

A Gusuban átélt kéjes percek, és a legutóbbi fogadóbeli pillanatok emlékei egyszeriben felizzottak az elméjében. Eddig elfojtotta őket, mintha tova illannának, amint gondolatban túl sokáig időzik rajtuk.

Most viszont kettejüké volt a hajnal.

Wei Wuxian karját a másik nyaka köré fonta, végigsimított hosszú, fekete haján. Annyira gyönyörű ez a férfi!

Az ablakon beszökő harmatos fényben Lan Wangji bőre még sápadtabbnak tűnt, szeme a csillagoknál is fényesebben ragyogott, amikor rászegezte őket.

Kecses, mégis tökéletesen magabiztos mozdulatokkal bontotta ki Wei Wuxian köpenyét. Ahogy a simogató ujjak a mellkasához értek, egyszerre lett úrrá rajta öröm és idegesség. A korábban csak fejben megfogalmazott terve egyszeriben testet öltött, a valóság pedig szívsajdítóan gyönyörű volt, akár egy káprázat, mégis kézzel fogható. Érezte, most tovább fognak menni. Most tényleg az övé lesz, neki adja a testét, lelkét, minden lélegzetvételét.

Csak miután lenyugtatta robajló szívverését, akkor tűnt fel neki valami. A másik is reszketve vette a levegőt.

− Te félsz – mondta neki, mire Lan Wangji ádámcsutkája megmozdult, ahogy nyelt egyet.