Te, Én és Ő [Haikyuu X Oc]

7.

Reggel szerencsére ismét hangos ébresztőt kaptunk így szinte azonnal ki is ugrottam a takaró alól. Rettentő fáradt voltam de nem akartam, hogy ez befolyásolja a napomat így szokásosan el is kezdtem készülődni, hogy mehessek végre reggelizni, aztán pályára állhassak. Ez a tábor nagyon meghozta a kedvemet a játékhoz, így azt is fontolóra vettem, hogy az új iskolámban csatlakozzak a lánycsapathoz, már ha volt ilyen. Még csak két és fél nap volt hátra ebből a táborból, ami azt jelentette, hogy csak ma volt alkalmam ismét pályára állni, ami miatt rettentő szomorú lettem, nagyon élveztem ezt az egészet. Így egy félig hamis mosollyal száguldottam a fürdőbe és miután rendbeszedtem magam indultam is az ebédlőbe reggelizni. Miután megkaptam az adagomat az egyik asztalhoz siettem és helyet foglaltam. Nem sokkal később csatlakozott hozzám Aakashi is, aki már rettentően aggódott miattam, valamint Kita, aki szintén kicsattant az egészségtől. Velük közösen megreggeliztem. Kita is izgatottnak tűnt a mai játék miatt, ahogy én is így nyugodtan el tudtunk beszélgetni egymással egészen addig, amíg az asztalnál meg nem jelent Kageyama. Mindketten látszólag idegesek lettek, ami miatt halkan sóhajtottam majd folytattam az evést. A fiú megint megpróbált velem beszélni de én nem voltam hajlandó meghallgatni őt, így egy kevés idő után feladta és inkább hangtalanul evett, majd amint mindenki végzett az evéssel a helyére tettük a tányérokat és kimentünk az udvarra bemelegíteni. Bemelegítés után a pályákra mentünk és megkerestük a csapattársainkat majd miután tartottunk egy rövid megbeszélést felálltunk a pályára. Az első meccsünkön még eléggé sokat szerencsétlenkedtünk de aztán ismét visszarázódtunk és eléggé jól játszottunk a végéig, ugyan nem sikerült nyernünk de cserébe igen csak szoros volt a küzdelem és nem adtuk magunkat olyan könnyedén.

A második mérkőzésünk sokkal jobban ment, végig hatalmas előnyünk volt és emiatt egy elég rövid meccs volt, hiszen hamar legyőztük őket. A következő meccset Atsumu csapata ellen játszottuk és, hogy őszinte legyek nagyon le akartam ő győzni, az arcába szerettem volna dörgölni mennyire szánalmas volt, szóval emiatt feltüzelve és izgatottan álltam be a helyemre, majd amint elkezdődött a mérkőzés nagy odafigyeléssel igyekeztem végezni a dolgom. Az elején szinte semmit se tudtunk tenni ellenük, egymás után szerezték a pontokat, ami miatt rendesen felhúztam magam, de nem akartam ellene veszíteni, meg akartam mutatni, hogy a történtek nem befolyásolják a mai játékomat.

-Na mi van? Máris felhúztad magad? - kérdezte szokásos lusta vigyorával az arcán mire én csak ciccentettem egyet - úgy látszik igen. De miért is? Oh csak nem vesztésre álltok? - mondta nevetve mire én megforgattam a szemeimet és sóhajtottam egyet, annyira idegesítő volt ahogy gúnyolodótt rajtam.

-Ne aggódj nem fogsz olyan könnyedén nyerni ellenem, mert innentől komolyan veszem a játékot, tudod ez még csak a kezdet volt - mondtam neki elvigyorodva.

-Tetszik a határozottságod, de ez nem lesz elég ellenem - mondta majd elindult szerválni én meg beálltam és vártam, hogy sikeresen fogadhassam, nagyon koncentráltam minden mozdulatára és azt vártam, hogy végre elüsse a labdát, amit bizonyára nekem céloz. Egy gyönyörű szerválás következett, ami eleggé erős is volt de sikerült fogadnom végül. A labda átrepült a pálya másik felére, így ismét felkészültem a fogadásra. Arra az esetre ha a labda átjutna a blokkon, ami meg is történt, Kuroo-nak sikerült áttörnie a csapattársaimon de nem felém érkezett a labda, így nem kellett fogadnom azt, helyette pár pillanattal később amikor már Oikawa felé repült, elkezdtem rohanni, hogy kellő erőt és sebességet szerezzek az ütéshez majd felugrottam és a felém érkező labdát jó erősen megütve törtem át a blokkot. Mindenkit megleptem az erőmmel, hiszen kerek szemekkel néztek rám miután sikerült megszereznem a pontot.

-Szép volt - öklözött velem Kita egy apró mosollyal - mutasd meg nekik mire vagy képes - bíztatott egy apró bólintással mire én is elmosolyodtam.