Te, Én és Ő [Haikyuu X Oc]

13.

A fiúk még aznap befejezték a munkát, így már csak az maradt hátra, hogy a megérkezett bútorokat bevigyék a házba és a helyükre pakolják őket, ebben apukám is segített nekik. Mi pedig a nők, mutattuk nekik az irányt.

-Jobbra, jobbra - mondtam a szőkére nézve, aki még azért is az ellenkező irányba kezdett el menni, csakis azért, hogy felhúzzon engem - Másik irány! - kiáltottam rá csípőre tett kézzel mire az idősebb is rámordult, hogy ne játszadozzon velem, hanem tegye a helyére vele a konyhaasztalt.

-Ne idegeskedj, csak játszom veled - nevetett a fejemre simítva de én csak sóhajtva hunytam le a pilláimat.

-Tartsunk egy kis szünetet mielőtt minden mást behordanánk a vendégszobába, csak az maradt hátra és utána végeztünk - mondtam körbetekintve a sok bútoron, mely szanaszét volt letéve a lakásban oda ahol még volt egy kevés hely.

Valamikor délután négy után lehetett már és mind az egészen teljesen ki voltunk fáradva, így, amint leültünk egymás mellé a kanapéra. Többet nem nagyon tudtunk felállni. A szüleim végül megengedték, hogy lazítsunk egy keveset azzal a feltétellel, hogy holnap a többi bútort is a helyére pakoljuk és persze ezer örömmel egyeztünk bele ebbe az ötletbe.

-Oh igaz is, jó hogy most egy kicsit nyugtunk van, legalább beszélhetünk az iratkozásról - mondta Kita széles mosollyal - megkérdeztem mi kell és nem sok, egy lapot kell kitöltölteni és azt hiszem pár személyes adatra van szükség. Minden nap van edzés, suli után két óra. Ez a szünetekben kicsit másképp van, minden hétköznap négy óra reggel nyolctól meg amennyi szükséges még - magyarázta - akárcsak nekünk, osztozunk a csajokkal a termen, így ott is tudunk beszélni, ha úgy adódik. Ami az edzést illeti a holnaputánira mehetsz legelőször, legyen felszerelésed és készülj fel arra, hogy rendesen fel fogják mérni a képességeidet - magyarázta apró mosollyal mire mellette a szőke csak kerek szemekkel nézett.

-Te be akarsz kerülni egy csapatba? Hogy-hogy? Eddig nem azt mondtad, hogy nem neked való a játék? Mi ez így hirtelen? - kérdezte érdeklődve, mire csak sóhajtottam egyet.

-Neked nem mondtam? Pedig úgy emlékszem, hogy igen. Vagy csak akartam? Nem tudom. De a lényeg, hogy meghoztátok hozzá ismét a kedvem. Általánosban egyébként én is játszottam csak abbahagytam, a költözés miatt. Azt hittem alacsony vagyok és emiatt meginogtam de láttam Hinatát és egyszerűen elképesztő mire képes. Én is úgy akarok játszani mint ő, nem félni amiatt, hogy alacsony vagyok - magyaráztam halkan és aprót nyeltem.

-Miért? Nem szerettél volna új csapatban lenni? - kérdezte ismét mire én csak megráztam a fejem.

-Nem erről van szó, én csak... Nagyon dühös voltam a szüleimre, amiatt mert el kellett jönnünk. Elszakadtam Aakashitól és én eredetileg is csak miatta kezdtem neki ennek - magyaráztam - túl sok volt nekem ez az egész, kellett egy nagy szünet.

-Te beszéltél "vele"? Mondott valamit? - kérdezte halkan de az idősebb mellette csak bólintott párat.

-Ne faggasd erről, mesélte nekem. Nem bocsájtott meg neki, pedig elnézést kért tőle, de jobb is. Ez a Kageyama egy szemét - magyarázta el helyettem a helyzetet neki Kita kissé felhúzva magát mire a kezére szorítottam.

-Sejthettem volna. Nagyon haragszik, nem csak rád, de rám is. Minden téren letiltott, nem tudom elérni őt sehol, pedig elnézést akartam kérni én is - mondta halkan mire csak lehunytam a szemeim és nagyot sóhajtottam, de megéreztem egy érintést a vállamon. Kita volt az, a kezét a vállamra tette, hogy lenyugtasson.

-Hagyjátok őt a francba. Egy szemét és én annyira jól tettem, hogy megütöttem. Legszívesebben most is lekavarnék neki egy jó méreteset. De megfogadtam, hogy nem verekszem előtted - tette hozzá - de köztetek most béke van nem? Akkor ezentúl dúl majd a szerelem? Hmm? - kérdezte viccelődve.