Te, Én és Ő [Haikyuu X Oc]

5.

Percekig szorított magához és közben megállás nélkül vagy a fejem vagy a hátam simogatta, így miután kiadtam magamból mindent, lassan lenyugodtam és folytattuk tovább a sétát, meghívott egy fagyira kárpótlásul és egész végig igyekezett felvidítani. Kisebb nagyobb sikerrel, igazán aranyos volt tőle, hogy annak ellenére, hogy nem is ismert olyan jól, így viselkedett és bevallom elég jó lelki támaszt nyújtott a srác. Azt nem tudom, hogy én mit nyújtottam neki de remélem, hogy legalább jól szórakozott mellettem, ha már arra kényszerűlt, hogy órákon át velem legyen, ráadásul kettesben. Megnéztünk pár látnivalót is, amiket nagyon élveztem. Majd ezek után egy váratlan telefonhívás miatt egy kicsit odébb vonultam tőle. Anyukám hívott és jó híreket mondott, apukámat előléptették és áthelyezték a munkahelyét, ami miatt boldog voltam. Valahogy jól esett azt hallanom, hogy hátrahagyhatom Kageyama-t azok után amit tett Atsumuvel, hogy végre megszabadulhatok majd tőlük és elfelejthetem őket. Annyira izgatott lettem emiatt, hogy meg sem hallgattam azt, amit anyukám akart mondani csak folyamatosan azt hajtogattam mennyire boldog vagyok emiatt és, hogy már alíg várom, hogy egy új iskolában előlről kezdhessek mindent. Pár perc után már lenyugodtam annyira, hogy képes voltam meghallgatni anyukámat.

-Képzeld, a Hyōgo prefektúrába fogunk költözni, emlékszem meséltél egy iskoláról, aminek nagyon erős röpi csapata van, melyik volt az? Csak azért akarom tudni, hogy el tudjam intézni a beiratkozást apukáddal - mondta boldogan a vonal másik végén anyukám én meg teljesen lefagytam, azt hittem, hogy rosszul hallottam de nem, valóban a Hyōgo prefektúrába költözünk és az anyukám pedig az Inarizaki középiskolára gondol, hiszen hamarosan eszébe is jutott a neve.

-Anya én nem akarok ideköltözni, inkább maradjunk ott, nem akarok iskolát váltani, nem akarok az Inarizaki-ba járni - motyogtam halkan és a szám elé tettem a kezem, nem akartam elhinni, amikor végre megláttam a reményt, amikor lehetőségem volt mintkettővel megszakítani a kapcsolatot közölte velem, hogy abba az iskolába fogok járni ahol a másik van. Teljesen összetörtem és ismét halkan pityeregni kezdtem, de még mielőtt anyukám bármit is mondhatott volna letettem a telefont. Kita ismét közelebb lépkedett hozzám és a karjaiba zárt.

-Ennyire rossz lenne az Inarizaki? Hogy amiatt sírsz mert oda kell járnod mostantól? Vagy az a probléma, hogy ott kell hagynod a Karasunot? - kérdezte halkan nevetve mire én csak a karjára csaptam.

-Nem akarom ennél többször látni őt, erre most ugyan abba a suliba fogok járni mint ő - motyogtam halkan és jobban felsírtam.

-Tudom jól - mondta halkan de tovább mosolygott - nem lesz itt olyan rossz helyed és ott leszek neked én is - mondta halkan majd ismét simogatni kezdte a hátam - amúgy sem fogod sokat látni, nem lesz az osztálytársad és ha a folyósón is összefuttok, akkor le tudod rázni valahogy, vagy csak elmész mellette. Meg tudod oldani és én majd segítek - mondta lágy hangon én meg csak felpillantottam a szemeibe és én is elmosolyodtam majd megtöröltem az arcom és a szemeimet

-Köszönöm Kita - mondtam neki hálásan aztán valahogy csak lenyugodtam ismét és folytattuk tovább a túrát a városban, de mivel megéheztünk betértünk a fiú kedvenc éttermébe és megvacsoráztunk, miközben persze témát váltva nagyon jól elszórakoztunk - Kita nézd - fordítottam felé a telefonom, hogy megnézhesse a képet amit Bokuto küldött nekem, egy buliban voltak.

-Tudom, hogy hol lehetnek, szeretnél elmenni oda? Bizonyára ott van Atsumu és Kageyama is így ha nem szeretnél azt is megértem - mondta miközben az utolsó falatot is a szájába tette.

-Menjünk el oda, egy kicsit szeretnék szórakozni és amúgy is ilyen későn nem sok mindent csinálhatunk már, túl sötét van a sétához és hamarosan minden más hely bezár, csak a szórakozóhelyek maradnak nyitva - mondtam a fiú szemeibe nézve mire ő csak bólintott és miután mindketten befejeztük az evést elindultunk a buli helyszínére.