Te, Én és Ő [Haikyuu X Oc]

10.

Reggel arra ébredtem, hogy Kita nem volt mellettem, csak a hült helye volt a fiúnak. Gondolom, amint elaludtam távozott. Aprót sóhajtva ültem fel aztán ásítottam egyet nyújtózás közben. Amikor épp készülődni kezdtem volna belépett az ajtón két pohárral a kezében és apró mosollyal letérdelt mellém majd a kezembe adta a poharat.

-Kávé, jól fog esni - mondta a pohárra mutatva aztán felállt és felsegített - nem tettem bele cukrot, sem tejet. Nem tudtam, hogy szereted - suttogta halkan tekintettel arra, hogy nem volt a szobában rajtunk kívül senki sem ébren.

-Kita, te egy csoda vagy. Imádlak - suttogtam neki kicsit elérzékenyülve, hiszen ez a kedves gesztus annyira jól esett tőle - menjünk ki és igyuk meg. Kiviszed az enyémet, amíg én gyorsan átöltözök és megmosakszom? - kérdeztem kiskutya szemekkel mire bólintott és el is indult kifele de az ajtóban megtorpant.

-Mennyi cukor? Tej? - kérdezte felém pillantva.

-Két cukor, kevés tej. Köszi - mosolyodtam el szélesen majd amint távozott készülődni keudtem, mosolyogva öltöztem fel és szedtem rendbe magam majd kimentem az épület elé. A lépcsőkön ülve várt már és itta a saját koffein adagját. Mellé léptem és leültem majd átvettem tőle a langyos italt.

-Nagyon aranyosan alszol. Meg sem mozdultál csak szorítottál magadhoz. Kicsit kellemetlen volt egész éjjel a hátamon feküdni, de nem volt szívem felkelteni téged. Szóval hagytam, hogy a mellkasomon pihenj - szólalt meg egy kevés csend után nevetve - egy pár órája már fent vagyok, de csak húsz perce keltem ki mellőled, gondoltam jól esne egy kávé, szóval elszaladtam egy autómatához - magyarázta a poharába kortyolva. A szavai őszintén megleptek, akkor, ezek szerint igen is velem maradt egész éjszaka. A tudat kicsit megnyugtatott ugyan akkor aggodalommal töltött el. Mi van ha Kageyama látott minket és ismét összekapnak majd?

-Felkelthettél volna, nem haragudtam volna meg miatta - suttogtam halkan. Kita látva az aggódó arcomat inkább rádió szünetet rendelt el és csak élveztük a kávét, a nyugalmat és egymás társaságát percekig. De csak megtörtük végül a csendet.

Egy kevés beszélgetés után eljött a reggeli ideje így a fiúval az ebédlőbe igyeksztünk.

A reggeli adagommal kezeim között igyeksztem is egy üres asztalhoz és apró sóhajjal vártam meg az idősebbet is, hogy együtt nekikezdhessünk az evésnek de kellemes meglepetésemre Aakashi is ez alkalommal hozzánk sodródott. Másik oldalamra ült és mosolyogva áradozott arról, hogy mennyire jól érezte magát velem, akkor amikor lehutóbb együtt játszottunk.

Persze én is mosolyogva tettem ugyan ezt és átölelva a fiút végül szélesen mosolyogva láttam neki a reggelimnek. Kita csak csendesen hallgatta a beszélgetésünket és evett. Szerintem nem zavarta őt annyira, hogy jól kijöttem a többi fiúval, mert tudta, hogy legalább most boldog vagyok egy időre.

-Reggeli után jöhet egy újabb összekevert meccs? - kérdezte az edző mosolyogva mire mindenki boldogan válaszolt egy igennel - akkor ez esetben egyetek, melegítsetek és a pályán találkozunk. Egyetlen meccset játszhat mindegyik csapat és utána mindenki pakol, búcsúzkodik mert indulunk haza. Remélem mindenki élvezte a tábort és jól szórakozott, tanult és edzett. Jövőre mindenképpen meg fogjuk ezt ismételni - folytatta vigyorogva majd ment is dolgára, mi meg gyorsan végezve az evéssel az udvarra siettünk bemelegíteni majd pedig a pályákra, ahol elrendződve megszokott kis csapatjainkba beszéltünk át a mai stratégiánkat, amíg az edzők eldöntötték ki, kivel játszik ma.

Mosolyogva álltunk végül mind a heten pályára és ezúttal Kageyama csapata ellen küdöttünk meg. Az elején szokásunkhoz híven eléggé bénák voltunk, de ismét összeszedtük magunkat rövid időn belül és kiegyenlítettünk, majd végül az első szettet meg is nyertük.