Te, Én és Ő [Haikyuu X Oc]

1.

Mindenki az indulásra készülődött, egy része a fiúknak a busz hátuljában segített bepakolni minden csomagot a csomagtartóba a többi meg türelmetlenül várakozott mellettük. Ők már nem sokat tudtak segíteni nekik, ahogy én sem. Csupán annyit tehettem, hogy Daiichit nyugtatgattam arról, hogy minden rendben lesz az út és a tábor alatt. Mindent elintézzünk, mindenről sikerült gondoskodni. Csodával határos módon senki sem hagyott otthon semmi fontosat sem, ami fel volt írva a listára, melyet én és Shimizu készítettünk. Senki sem hiányzott. Teljes volt a létszám már indulás előtt 10 teljes perccel. Mindenki egészséges volt és semmilyen problémába sem ütköztünk. Mostmár csak az indulás maradt hátra. Amint minden csomag felkerült a buszra és mindenki elfoglalta a helyét lassan elindultunk egy kellemetlenül hosszú utazásra melynek a végállomása a Hyōgo prefektúrában volt, az Inarizaki középiskolában. Meghívást kaptunk egy edzőtáborra melynek keretein belül összemérhettük tudásunkat más iskolákkal. Ez egy remek lehetőség volt a fiúk és a számomra is.

Nagyon vártam már ezt a tábort, hiszen még ezelőtt nem volt részem ilyesmiben, lévén, hogy nemrég lettem a csapat tagja és kívancsi voltam, hogy vajon milyen lesz. Elképzelésem sem volt róla. Egész úton ezen agyaltam és közben az egyik kedvenc mérkőzésemet néztem újra és újra. Próbáltam elterelni a figyelmem mert rettenetesen izgultam, szabályosan remegtem. Már épp kezdtem teljesen megnyugodni amikor is valaki hátulról megbökte a vállamat, így kivettem a fülemből a fülhallgatómat majd megállítottam a videót és hátrafordultam.

-Igen? Valamire szükségetek van fiúk? - kérdeztem kedvesen Tanaka-t, hiszen ő volt az, aki megbökött.

-Mit is mondott Ukai-sensei? Kik lesznek még ott? - kérdezte érdeklőve és előre dőlt egy kicsit, hogy a hangzavarban amit Hinata és Kageyama okozott hallja a válaszom.

-Az Inarizakin kívül még jelen lesz a Nekoma, a Fukurodani, a Shirazorizawa és az Aoba Josai is - válaszoltam kedvesen egy halvány mosollyal majd ismét előre fordultam.

-Csak az erős csapatok kaptak meghívást, mi? - kérdezte viccelődve majd nevetni kezdett.

-Hát nagyon úgy tűnik - kuncogtam halkan és még utoljára hátrapillantottam majd már tettem volna be a fülembe a fülhallgatómat amikor Tanaka ismét megszólalt.

-Ha jól tudom, akkor te még egyik csapatot sem láttad, mármint nemrég lettél csak a csapat része mint manager, van olyan csapat amire nagyon kíváncsi vagy? - kérdezte halkan kezét az ülésemre téve.

-Nagyon jól tudod, nem tudom kik ők, teljesen idegenek lesznek nekem és azt sem tudom mire számítsak. Hogy van-e olyan csapat amire kíváncsi vagyok? Van! A Fukurodani érdekel a legjobban, van valaki a csapatban, aki az egyik gyerekkori barátom, kíváncsi vagyok ő mennyit fejlődött és, hogy mire képes - magyaráztam mosolyogva.

-Oh, na és ki az? Hátha ismerem! Vagyis, hátha megvan az arca az eszemben - mondta összeszűkítve a szemeit, nagyon koncentrált arra, hogy emlékezzen a csapat tagjaira, de közben meg annyira vicces fejet vágot, hogy muszáj voltam nevetni rajta.

-Akaashi Keiji, ha minden igaz, ő a Fukurodani feladója, aztán nem tudom, hogy ezt tényleg igaz-e, mert nem beszéltem vele már évek óta. Remélem itt tudunk majd, és azt is, hogy pár barátra is szert teszek majd itt - mondtam lágyan mosolyogva ahogy belegondoltam milyen lesz a találkozásom Akaashi-val.

-Akkor megvan ki az, igen ő a feladó és nagyon jó. Bár nem annyira mint a mi feladónk, de azért nem rossz - nevetett halkan - bizonyára egy kedves barátod, hiszen nagyon mosolyogsz már amiatt is, hogy róla beszélünk. Biztos, hogy csak a barátodként tekintesz rá? - kérdezte piszkálódva Tanaka, amire én csak az ülésen lévő karjára csaptam.