Te, Én és Ő [Haikyuu X Oc]

4.

Hina szemszög

Reggel nehézkésen ébredtem, ma nem volt az a hangos ébresztő, helyette az edzőink keltettek fel minket, ami nem volt annyira hatásos. Eléggé álmosan és lassan tudtam csak kimászni a takaró alól de amint sikerült magamhoz vettem a dolgaimat és elmentem készülődni. Pont ugyan azt a rutint követve mint a tegnap, nagy nehezen elkészülődtem és elindultam az ebédlőbe reggelizni. Egy üres asztalhoz ültem le ahova később csatlakoztak néhanyan közöttük Kita is, ami őszinten meglepett.

-Azt hallottam, hogy ma ismét vegyes csapatok lesznek. Ma is játszanod kell a csapatomban, te vagy az egyetlen manager, aki kicsit is konyít ehez a sporthoz és minden áron szükségem van rád, hogy a hátráltatás elkenére is győzelmet arassunk. Na meg jobb ha meg is ismerlek, már csak az ikrek miatt is. Atsumu nagyon be volt zsongva miattad, folyton azt kérdezte, hogy "Vajon Hina látta ezt? Hina figyel-e engem?" - idézte fel komoly tekintettel miközben tovább falatozott én meg csak aprót bólintottam.

-Persze, hogy játszani fogok, de nem tudom, hogy az ujjam miatt mennyire fog jól menni. Igaz már lement a duzzanat és mozgatni is tudom valamennyire, de még eléggé fáj. Minden esetre megteszek minden tőlem telhetőt - mosolyodtam el szélesen mire Kita csak sóhajtott - és igen, jobb ha megismersz, mert ha tönkreteszem Atsumut akkor tudni szeretnéd, hogy miért és hogyan tettem - kacsintottam a fiúra majd folytattam az evést ő meg meglepődve pislogott - mi az?

- Ti most nem kavartok? Vagy mi? mondta komolyan mire én tovább mosolyogva hallgattam.

- Oh dehogynem, csak szeretnék mocskosan játszani, ha már lehetőségem adódik egy playboyhoz - mondtam rápillantva - de ígérem nem töröm őt annyira össze.

- Kérlek, ne tedd. Bármekkora idióta is, szükségünk van rá, szóval légy tekintettel ránk, ha már az ő sorsa neked mit sem számít - motyogta halkan majd, amint végzett az evéssel szó nélkül felállt és elment így én ismét egyedül maradtam.

Amint befejeztem az evést már siettem is ki az udvarra, ahol már többen voltak és várták, hogy mindenki végezzen az evéssel. Körbenéztem hátha valaki olyan is kint volt, akivel szívesen váltottam volna egy-két szót, ekkor megpillantottam ahogy Atsumu és Tobio rendes emberi módra beszélgettek egymással, ami nem volt túl meglepő számomra, hiszen a múltkor hallottam a beszélgetésüket, pont a női mosdó ablaka mellett álltak én meg pont akkor voltam ott és nyilván nem bírtam megállni azt, hogy ne hallgassam ki őket és őszíntén nagyon fáj szívem amiatt, hogy mindketten kicsit kijátszanak és áltatnak az érzéseikkel, mégha ez nem is teljesen igaz. Rettenetesen dühös vagyok rájuk emiatt.

Nem akartam őket megzavarni így csak csendesen egymagamban várakoztam amikor is meghallottam ahogy Atsumu magához hív, nem nagyon akartam odamenni hozzájuk mert egyszerűen fájt, hogy titkolóznak és, hogy mindketten csak játszanak velem de végül odamentem hozzájuk és elhatároztam, hogy egy kicsit még megjátszom magam, hiszen kívancsi voltam arra, hogyan is akarják ezt megoldani.

- Este városnézés lesz, mi a kedvenc édességed? Csak, hogy el tudjalak vinni titeket valami olyan helyre ahol kapható, Tobiot is megkérdeztem erről és majd az ő kedvenc édességéből is szerzünk egy keveset - mondta a szőke hajú mosolyogva.

- Igazából nem veletek szeretnék menni, sokkal inkább mennék.... - mondtam elhalkulva. A tökéletes visszavágás jutott az imént eszembe, mostmár csak wgy partner kellett. El is gondolkodtam azon, hogy kit hazudjak be partneremnek ma estére, amikor is eszembe jutott, hogy az egyedüli ember, aki tud arról amit tervezek, az maga Kita volt, s hogy ne adjak neki lehetőséget arra, hogy eláeuljon mindent a csapattársának jobbnak találtam, ha mára magam mellé ragasztom őt - igazából én és Kita együtt fogunk menni valahova, azt mondta, hogy majd meglátjuk mihez lesz kedvünk és akkor elvisz pár helyre, reggel beszéltünk erről - mondtam mosolyogva és egészen hihetően álcáztam azt, hogy hazudok, de Tobio átlátott a kis hazugságomon.