Te, Én és Ő [Haikyuu X Oc]

6.

Hina szemszög

-Kita! Elég, ne csináld, komolyan nem ér ennyit az egész - mondtam könnyimmel küszködve miközben a kezére szorítottam.

-Nem! Nem fogok lenyugodni mert miatta bőgtél ma egész nap. Ő a hibás, hogy egész nap a sírásodat kellett hallgatnom, úgyhogy megérdemel még pár pofont, hogy felébredjen, aztán a másikat pedig addig fogom ütni amíg az arca nem lesz többé olyan helyes, mint eddig mert ő is magyban hozzájárul ehhez - kiabálta dühösen és kirántotta a kezét a kezeim közül majd egy kicsit odébb lökve újra Kageyamat vette célba.

-Ne, Kita kérlek, állj le, elég volt, már megadtad neki, amit megérdemelt, fejezd be - kérleltem zokogva és ismét megfogtam a karját, kicsit visszahúztam mire ő erősebben meglökve engem kirántotta a kezét a szorításomból én meg szépen leestem a földre.

Tovább lépkedett Kageyama felé és megfogva a pólóját rántotta közelebb magához és kezdett el neki ordítani. Őt hibáztatta amiatt mert egész végig rosszul voltam. Teljesen kiakadt, ami meglepett, hiszen mindig olyan nyugodt volt de most mégis egy hajszál híján megvert valakit miattam. Nem értettem az indokát, megsajnált volna? Hát meglehet, tényleg nagyon szánalmas volt a viselkedésem.

Teljesen kétsegbe voltam esve, nem volt erőm felállni és megakadályozni azt, hogy összeverekedjenek, hiszen Kageyama sem fogta vissza magát, a fiú képébe ordított ő is és az érveit hozta fel, amik azt igazolják, hogy nem ő tehet az egészről de Kitat nem tudta meggyőzni velük, az ismét lekevert neki egyet, amit azonnal vissza is adott neki a fekete hajú. Egymást követték az erősebbnél erősebb pofonok, amikor is meghallottam ahogy a távolból kiabál valaki.

-Hey! Ti ketten! - ordította a sprintelő Atsumu, mögötte pedig a többiek futottak, amint odaért hozzájuk erősen meglökte Kitat - mégis mit képzelsz mit csinálsz?! Azt hittem neked több eszed van, mint ennek a kettőnek! Mi a faszért keveredtél te is bele a dolgomba?! - kiabált rá majd ismét meglökte őt de abban a pillanatban érték utol őt a többiek és Kuroo azonnal ugrott is lefogni Kitat nehogy Atsumut is megüsse. Bokuto is segített neki, hiszen egyedül nem bírt vele, a többiek Atsumut és Kageyamat fogták le, hiszen a tömeg láttán a fekete is felbátorodott. A maradek pedig hozzám sietett vagy nevetve nézte végig az egészet.

-Mégis mi a francot csináltok? - kérdezte Iwaizumi miközben Kageyama-t próbalta visszatartani, hiszen még mindig ficánkolt a kezei között.

-Igen ez egy nagyon jó kérdés - értett egyet Kuroo mire Kita csak lehajtotta a fejét. Pár perc alatt mindhárman lenyugodtak, így a fiúk elengedték őket és röviden elmesélték a történéseket miközben Akaashi és Yamaguchi engem is összeszedtek a földről. Majd miután tényleg megbizonyosodtunk arról, hogy mindhárman lenyugodtak elindultunk vissza hiszen az eső is jobban rákezdett, úgy látszik hamarosan vihar készülődött.

Még 11 előt visszaértünk a sulihoz, mi voltunk az utolsó csapat. A többiek már akkor hazaindultak, amikor eleredt az eső, ők szárazan megúszták amíg mi csurom vizesek lettünk. Még a bejáratnál megállítottak minket annak érdekében, hogy minden száraz maradhasson és hoztak nekünk törölközőket valamint papucsot is és csak az után mozdulhattunk meg miután levettük a cipőinket. Amint ez megvolt mindenki ment, hogy lezuhanyozzon és ezzel elkerülje a lebetegedést és kicsit fel tudjon melegedni. Mindenki megfagyott amíg valahogy hazaértünk. Én is így tettem, fogtam a cuccaim és a női fürdőben lezuhanyoztam majd a hajamat szárítgatva mentem vissza az osztályba letenni a dolgaim és egy kicsit ledőlni. Teljesen kifáradtam ettől az egésztól. A szemeim fájtak a sok sírástól, a torkom meg berekedt a kiabálástól. A fejem is rákezdett és az sem segített, hogy még mindig dühös voltam. A csalódottságról meg ne is beszéljünk. Emellett zomorú is voltam, valamint bűntudatom volt, hiszen miattam sérült meg Kita és Kageyama is, aki szavaiban még mindig kételkedtem de az a csók.... Nekem nagyon igazinak tűnt, ismét átjárt a kellemes és meleg érzés abban a pillanatban, annyira hiányzott már ez de még így sem tudtam hinni neki, nem hittem el, hogy ő valóban szólni szeretett volna nekem, ha igazán ezt akarta, megtette bolna. Ahogy azt sem értem miért volt rám annyira dühös Atsumu, miért kiabált velem már az elejétől kezdve? Minden esetre ezzel felírták magukat a listámra, amelyen azokat a neveket gyűjtöm, akiket mindennél jobban utálok. Én bolond, gondolhattam volna, hogy igaz, amit mondanak róla, hogy egy önző és egoista fasz, aki mindenkit csak kihasznál, egy kétszinű barom, aki ezek után nem érdemel meg egy második esélyt nálam bár még mindig élt bennem a bosszúvágy, mely érdekében el kellett volna őt viselnem még egy kicsit.