Kpop Imagines

[A maffiavezér fia]

★NCT/WayV/SuperM Lucas★

Főszereplő(k): T/N, Lucas
Mellékszereplő(k): Barátnőd (B/N)
Szavak száma: 1450
Rész száma: Nyolcadik rész
Folytatás: Lesz
Író: Kpop__Lover_

★Történet★

Az életed egyáltalán nem tartozik a szokásos korodbeliekéhez. Az anyukád még kiskorodban elhunyt, amit már megszoktál, ugyanakkor nagyon nehéz volt, hogy nem része az életednek. Ez is egyfajta bélyeget hagyott rajtad, amit olykor nem volt könnyű cipelni. Egyedül már csak az apukád maradt neked, de sajnos súlyos beteg és az ágyból is alig bír felállni. Így hát rád marad minden: a pénz keresés, főzés, takarítás. Összességében minden, amit egy felnőttnek kellene megcsinálni és ha ez még nem is lenne elég, suliba is jársz, ahol sokszor illetnek csúnya jelzőkkel, hiába próbálsz láthatatlanná válni. Néha az is megfordult már a fejedben, hogy egyszerűen nem mész be az iskolába, de nem akartad, hogy apádnak csalódnia kelljen benned, ami talán ronthat az állapotán is.
Minden napod egyformán szürke volt, ugyanolyanok és igazán vágytál már egy kis változásra, hiszen egy tizenéves lánynak nem csak a suliról és a munkáról kellene hogy szóljon az élete. Nem azon kellene aggódnia, hogy vajon mi lesz holnap.
E

gyik nap végre volt egy kis szabadidőd és végre ki tudtad ezt mind beszélni magadból, az egyetlen lánynak, aki szóba állt veled az osztályodból és aki egyben a legjobb barátnőd is.

– Annyira sajnállak T/N. Szinte alig van időd valamire. – mondta barátnőd, egy aggódó tekintet mellett.

– Ugyan, ne sajnálj, egyszer minden jóra fordul. Apám szépen meggyógyul és majd olyan boldogok leszünk, mint azelőtt. – feleltél, csak remélve, hogy igazad lesz, de még te is alig hittél szavaidnak.

– Elnézést! – szólt valaki, a hátad mögül, mire hátra fordultál és felnéztél az illetőre.

A fiú jó magas volt, bőre gyönyörű volt, mintha nem rég jött volna a tengerpartról, ahol a nap egyenletesen barnította meg. Szemei nagyok voltak és a maguk barna színükkel egyből elvarázsoltak. Haja világosabb barna volt és tökéletesen be volt állítva. Egy fekete pólót viselt vele, egy szintén fekete, hosszabb, fénylő, talán bőrből készült kabáttal, aminek egyik ujját, majdnem könyékig feltűrte, így megmutatva eres kezét, amin két karkötő díszelgett, míg hosszú ujjaira gyűrűket húzott. Jobb kézfejét, egy motoros bőrkesztyű fedte, amin egy lánc lógott és néhány helyen ki volt vágva. A fekete kivágott nadrágjával, és szintén ilyen színű cipőjével, kiemelkedett a többi fiú közül, akiket valaha is láttál.

– Ne haragudjatok, hogy csak így közbe szólok, de hallottam, hogy miről beszéltek és szeretnék neked segíteni. – nézett rád, te pedig alig tudtál szóhoz jutni. – Szeretném, ha elfogadnád ezt a pénzt. – mondta mosolyogva, majd feléd nyújtott egy köteg pénzt, neked pedig tátva maradt a szád, de mikor barátnőd oldaladba lökött, egyből visszatértél a földre.

– Ni-nincs szükségem pé-pénzre. – válaszoltál nagy nehezen.

– Ne hülyéskedj. Fogadd el! – biztatott.

– Hiszen nem is ismerlek! – kuncogtál – És ne haragudj, de nincs szükségem segítségre. – mosolyogtál rá, ő pedig a barátnődre nézett, aki megvonta a vállát.

– Hát jól van. Wong Yuk Hei vagyok, de mindenki csak Lucas-nak szólít. Remélem találkozunk még! – mosolygott rád, majd megfordult és elsétált.