Kpop Imagines

[Rossz társaság]

★Stray Kids Changbin★

Főszereplő(k): Seo Changbin, T/N
Mellékszereplő(k): Főnököd, Woo Hyun, Mr. Seo
Szavak száma: 1254
Rész száma: Ötödik rész
Folytatás: Lesz
Író: Kpop__Lover_

★Történet★

– Kit kellene megfigyelnem? – kérdezted a főnököd.

– Seo Chang Bin. A fiú apja a magbízód. Állítása szerint, a fia egyre titkozatosabban viselkedik, eltaszít mindenkit és sokszor kimarad éjszakánként. – magyarázta.

– Nem vállalom. Ez egy tipikus példája a tinédzser kornak. – válaszoltad egyszerűen, majd megindultál az ajtó felé.

– El kell vállalnod. Az apja befolyásos ember és egyébként nem tinédzser korban van a fia. Olyan idős mint te. – parancsolta meg.

– Ahj, jó. Mikor kell kezdenem? – fordultál vissza, unott arckifejezéssel.

– Holnap találkozol Mr. Seo-val, megbeszélitek a részleteket és akkor kezdesz amikor ő mondja. – utasított, te pedig kénytelen leszel teljesíteni a parancsot.

Kimentél a folyosóra és a saját irodád felé vetted az irányt.
Nem régóta dolgozol a szakmában, mint magánnyomozó, de még így is túlszárnyalsz mindenkit. Igaz néhányan a családodból nem örülnek a szakmai teljesítményednek, meg folyamatosan hajtogatják, hogy így sok ellenséget szerzel, hagyd abba, te mégis szereted a munkád. Sokak számára a magánnyomozói szakma eltaszító, hisz embereket követsz és figyelsz meg, valamint akad olyan is, hogy a személyes dolgaik között kutatsz, viszont lehet, hogy te épp ezért szereted annyira. Eddig akárkivel találkoztál, soha nem ért csalódás, mindig utánna néztél a múltjának, ami kicsit már beteges, de így tudtad mire számíts és nem bíztál olyanban, akiben nem kellett.
A napod többi része a papírok kitöltésével, valamint rendezésével telt, ami a legunalmasabb az egészben, de muszáj megcsinálnod. Szépen elkészítetted a szerződést, a többivel együtt, amit Mr. Seo jóvá kell hagyjon, a rendes munkavégzéshez. Miután mindent előkészítettél a holnapi napra, a "mindenes szobába" mentél. Mindenki így nevezte, mert ott tényleg minden volt. Kanapé, ahol alkalom adtán le bírtál pihenni, hűtő, ha ne t'án otthon hagytad az ebéded, TV, ha nincs semmi dolgod és a munkaidőd lejártát várod, egy kisebb konyha szerűség, hogy bármikor tudj csinálni egy szendvicset, vagy valami gyorsat és ami neked most jól jönne egy friss, gépes, kávé. Elkészült az ital és a kanapén elhelyezkedve, felkapcsoltad a televíziót, otthagytad a legelső csatornán és kortyolgatni kezdted a még meleg kávét.
Pár másodperc múlva nyikorogni kezdett az ajtó és az egyik munka társad lépett be, akivel mellesleg elég jó barátságot ápolsz.

– Ah, nem hiszem el, hogy milyen akaratosak az emberek. Egy anyuka, azt akarta, hogy éjjel-nappal figyeljem a fiát és hogy minden egyes lépéséről számoljak be. Azt nem akarja hogy elmondjam, hány percig volt a fürdőben? Ah, komolyan! – panaszkodott, miközben leült melléd.

– Te mit mondtál neki? – kuncogtál.

– Anyuka, nem tehetem. Nem lehetek 0/24-ben a fia nyomában. Nagyon gyorsan lebulnék és nekem is kell aludnom. – mondta és a kezeivel is gesztikulált. – Erre ő azt felelte: Oké. Tudja mit? Nincs szükségem a szolgálataira. És elment.

– Hú, gyors megbeszélés lehetett. – állapítottad meg.

– Igen, de akkor is! Nem értem, hogy... Egyszerűen... Áááh hagyjuk.. – te csak nevetni tudtál, míg a barátod teljesen kiakadt.