Kpop Imagines

[A maffiavezér fia] {2}

★NCT/WayV/SuperM Lucas★

Főszereplő(k): T/N, Lucas
Mellékszereplő(k): Testőr
Szavak száma: 929
Rész száma: Nyolcadik rész
Folytatás: Nem Lesz
Író: Kpop__Lover_

★Történet★

☆Előző részben☆

– El sem tudod képzelni, mióta várok rád. – mondta, majd becsukott szemekkel közeledett feléd.

☆☆☆☆☆

Érezted a közelségét, tudtad, hogy arcod, csak pár miliméterre van az övétől, a csók viszont nem csattant el. Kinyitottad szemeid, Lucas még mindig ott állt, de arca közel sem volt derűs. Keze már nem az állad tartotta, amit észre sem vettél ezidáig.

– Mi-mi történt? – kérdezted, s lassan, szinte félve közelítettél kezeddel arca felé.

Kezed, óvatosan arcára helyezted, bőre valóban nagyon puha volt, de arca fájdalmat tükrözött és fogalmad sem volt, hogy hirtelen mi történt vele.

– Nem... Nem lehetek veled. – mondta és hatát fordítva, odament az egyik asztalhoz, leült, te pedig utána mentél, s helyet foglaltál mellette.

– Most mi-miért mondod ezt? – kérdezted, ugyanis nem gondolhatja komolyan, azok után amit művelt.

– T/N én-én nem az vagyok, akinek te hiszel. – mondta, felállt és lenézett rád.

– Ezt, ho-hogy érted? – keltél fel és elé álltál, mire ő szánalmasan nevette el magát.

– Nem hiszem el, hogy nem vetted észre, hogy csak játszottam veled. – mondatára ledöbbentél ugyan, de nem az a fajta vagy, aki egy ilyen miatt sírva fakad. – Mikor felkínáltam azt a csomó pénzt, meggyőződésem volt róla, hogy elfogadod. – magyarázta és sétálni kezdett. – Azt hittem, hogy benned meg lesz az amire vágyom, a kihívásra, arra, hogy ne hullj egyből a karjaimba, hogy megküzdjek érted, de most rájöttem, hogy te is ugyanolyan vagy, mint a többiek. – fejezte be.

– Így gondolod? Tudod, én sem vagyok az akinek te gondolsz. Több mindenen keresztül mentem, mint te az el tudnád képzelni. Ne hogy azt hidd, hogy egy percre is komolyan vettelek. Tudtam, hogy valami áll az egész hátterébe, hiszen egy magad fajta srác miért is vágyna egy kapcsolatra, mikor bármelyik ribi a lábai előtt hever. – sétáltál oda hozzá és nyakkendőjénél fogva húztad magadhoz közelebb, amit egy félmosollyal díjazott – Egy egoista, barom vagy Lucas és még akkor se kellenél, ha annak a pénznek a húszszorosát ajánlanák fel, azért hogy legyek veled. – mondtad, leereszkedő hangnemmel és megfordulva kisétáltál az épületből, mosolyogva.

Persze sejtetted, hogy ez lesz, ezért is fogtad féken az érzéseid, ami sikerült és még boldog is voltál, hogy nem dőltél be neki, viszont arra nem gondoltál, hogy a szavaid és a menőre sikeredett távozásodat Lucas pont annak a kihívásnak könyvelte el, amit mindig is akart.

Aznap hiába tettél, úgy mintha az életéből sétáltál volna ki, tudtad, hogy ennek lesz folytatása és lett is. Már másnap megjelent, azzal tipikus félmosollyal az arcán. Megforgattad a szemed, mikor feléd indult és nem értetted, hogy mit akar tőled, még mindig.

– Szia cica! – köszönt egy kacsintás kíséretében.

– Mit akarsz? – kérdezted, annak ellenére, hogy nem érdekelt.

– A tegnapi beszéded cselekvésre sarkalt. – magyarázta, miközben követett. – Félreismertelek – mondta, szemeiben, pedig megcsillant valami, elszántabbnak tûnt, mint eddig bármikor.

– Nem azt mondtad, hogy nem az vagy akinek hiszlek? – mentél bele a játékba. – Ismeretlenekkel nem beszélgetek. – mosolyodtál el és elfordultál tõle.

A nap hátra lévő részében csak veled volt elfoglalva, bár miután leráztad, inkább visszavonulót fújt és csak az étterem egyik sarkából figyelte minden apró megmozdulásod, még az sem érdekelte, amikor az emberek furán néztek rá. Próbáltál nem törődni vele, de néha nagyon is idegesített és ezt akkor szeretted volna közölni vele, mikor az étterem már kiürült. Éppen mentél volna hozzá, mikor fura beszélgetésnek lettél fültanúja, amit jobbnak véltél, az ajtó takarásából végighallgatni, még úgyis, hogy egyáltalán nem rád tartozik.

– Uram, az apja ki fog akadni, ha egész nap ez a lány után koslat. Maga is tudja, hogy nem sokára eljön az ideje, hogy átvegye az apja helyét és maga legyen a maffiavezér. – mondta egy idegen hang és mivel már senki nem volt az épületben az ottdolgozókon kívül, csak Lucas-nak szólhatott a felszólítás, amit nem akartál elhinni, amíg meg nem hallottad őt.

– Tudom, tudom, de hagyjanak már élni. Jól tudom, hogy mit kell tennem, de amíg apám nem hajlandó meghallgatni, addig igenis a lánnyal leszek és ebbe semmi beleszólása nem lehet! – jelentette ki. – Most pedig menjetek és adjátok át neki, hogyha akar a maffiájának jövőt, akkor kénytelen lesz meghallgatni. – szinte sziszegte a szavakat és ebből rájöttél, hogy eléggé mérges lehet.

– Rendben, vissza jövünk magáért.

– Nem kell. Haza találok. – mondta, ugyanolyan hangnemmel, majd pillanatok múlva az ajtót hallottad nyitódni, s csukódni. – Most már nyugodtan előjöhetsz T/N. – szólt, te pedig csak elképedve léptél egyet előre.

– Honnan tudtad..? – kérdezted, ugyanis még csak hangot sem hallattál, vagyis nem tudhatta, hogy ott állsz.

– Az mindegy. Viszont már tudod a titkom, úgyhogy azt hiszem lelépek, még mielőtt, te futnál el félve tőlem. – villantott meg egy keserédes mosolyt.

– Ne! – tiltakoztál, amin még te is meglepődtél. – Ú-úgy értem én nem félek tőled, soha nem is féltem. – jelentetted ki.

– Hiszen ki félne egy egoista baromtól, nem igaz? – sétált a pulthoz és ránehezedve félmosolyra húzta száját.

Arcod pírba szökött és lehajtottad fejed, de ezután egyből ránéztél, s te is mosolyra húztad a szád.

– Én nem tenném itt a nagyot, uram. A testőrei az előbb léptek le és maga is tudja, hogy a pult ezen oldalán meglepően sok az éles tárgy. – mutattál végig a pulton, amin kezeddel támaszkodtál, majd nevetni kezdtetek.

– Komolyra véve a szót – szólalt meg – Haza kísérhetlek? – kérdezte, te pedig mosolyogva bólintottál rá, bár lehet, hogy helytelen döntés volt.

A tipikus "Rossz fiús" Lucas mellett megismerted egy teljesen másik oldalát is, ami sokkal elviselhetőbb volt. Végül pedig a koslatásából -ahogy az őrei mondták- randik lettek, majd egy kapcsolat. Évekkel később pedig előtte állva, mélyen néztél barna szemeibe.

– Biztos ezt szeretnéd? – kérdezte, megfogva kezeid.

– Igen – felelted és apádra néztél, aki büszkén bólintott egyet, s rád mosolygott.

Ez volt az a nap, amikor végleg összekötöttétek az életetek és hűséget fogadtatok egymásnak. A nap amikor hozzámentél az egyik legnagyobb maffiavezérhez és egyáltalán nem bántad meg, mert a szerelme erősebb és nagyobb volt a hatalmánál.

Hát ez lett volna életem legelső maffiás sztorijának a vége, amit lehet, hogy sokan nem így képzelték el, de azért remélem tetszik. A visszajelzéseket szinte tűkön ülve várom, mivel kíváncsi vagyok, hogy érdemes-e ilyet írnom, vagy sem.

Légyszi olvassátok el a "Here have everything" utolsó részét.

‼️Nyugodtan kérjetek részt,‼️
‼️bármilyen témával, bárkivel‼️