Kpop Imagines

[Ördögi játszma] {2}

★Monsta x I.M★

Főszereplő(k): T/N, Changkyun
Mellékszereplő(k): ✘
Szavak száma: 1351
Folytatás: Lesz
Író: Kpop__Lover_

★Történet★

☆Előző részben☆

– Nana! Hova indultál, angyalom? Hát itt hagynál egyedül? – szólt a férfi, mire ráemelted a tekinteted, de a fegyverét már kibiztosítva fogta rád, mosolyogva. – Ne mozdulj, babe.

☆☆☆☆☆

– Te meg ki vagy? És miért mentettél meg, ha most le akarsz lőni? – kérdeztél rá.

– Nem tudod kivagyok? – nézett rád nagy szemekkel, válaszképp pedig megráztad a fejed. – Na ez érdekes lesz..

– Mégis mi? Válaszolj már, mégis ki a fene vagy? – kiabáltál.

– Előlem kellett szöknöd, engem bérelt fel az a maffiavezér, hogy öljelek meg. Felfogtad? – magyarázta idegesen, de a helyzet amibe került neki sem tetszett, az alapján, ahogy viselkedett.

Te csak tátott szájjal figyelted mozdulatait, ahogy felállt a fotelből és idegesen az ablak elé ment, majd elsuttogta, hogy nem hiszi el.

– Na idefigyelj! Nem foglak megölni. Ugyan élveztem ezt a kis ördögi játszmát, de képtelen lennék megölni téged, úgy, hogy nem tudod ki vagyok. – mondta feléd fordulva.

– Tudom, hogy te vagy az a híres bérgyilkos, akit nem tud elkapni a rendőrség. – felelted.

– Csak ennyi? Legalább azt tudod, hogy miért kellene kioltanom az életed?

– Mert nem akartam hozzámenni ahhoz a maffiavezérhez, aki téged felbérelt. – mondtad, majd összefontad magad előtt a karjaid.

– Jól van. Ülj le az ágyra, mindjárt itt lesz a szoba szerviz, kérj valamit enni.

– Ni-nincs rá pénzem – hajtottad le a fejed.

– Tudom, de nem azt mondtam, hogy vegyél. – mondta, majd vissza ült a fotelbe és térdeire támasztotta kezét.

Ahogy mondta a szobaszerviz perceken belül az ajtón kopogtatott, szerencsére volt nála ennivaló is, így kértél egy szendvicset, a kedves fiatalembertől. Bár arra is gondoltál, hogy mint a filmekben, észrevétlenül segítséget kérsz tőle, de eszedbe jutott, hogy az ellened felbérelt gyilkos épp az előbb mondta, hogy nem fog megölni. Na meg arra is gondoltál, hogy ha szökéssel próbálkoznál, egy pillanatig sem gondolkodna, hogy meghúzza a ravaszt vagy sem. Így hát kedvesen megköszönted a szendvicset és meghajolva becsuktad az ajtót. A szedviccsel a kezedben leültél az ágyra és tekinteted egyből az előtted ülő, térdén támaszkodó férfire tévedt. Feje le volt hajtva, de még így is láttad pimasz mosolyát.

– Ki bámultad magad? – nézett rád, te pedig csak szemeid lesütve pirosodtál el.

– Most mi lesz? – kérdezted mire tekintete gondterhelt lett és épp válaszolt volna, mikor megcsörrent a telefonja.

– Igen, főnök? – vette fel, te pedig egyből tudtad, ki van a vonal másik végén. – Igen, megtaláltam a lányt. – folytatta. – Ezt a parancsot nem tudom teljeséteni.

– Mégis miért nem? – kiabált a telefonba a másik férfi, amit te is hallottál.

– Mert nem fogom megölni, semmi pénzért.  – mondta, majd a másik férfi mondott még valamit a telefonba, majd azonnal bontotta a vonalat. – Gyerünk, hozd a cuccaidat. Indulunk.