Kpop Imagines

[Ördögi játszma]

★Monsta x I.M★

Főszereplő(k): T/N, Changkyun
Mellékszereplő(k): Öreg néni, Hyunjoo
Szavak száma: 1037
Folytatás: Lesz
Író: Kpop__Lover_

★Történet★

Két napja, hogy elfutottál az otthonodnak nevezett házból, amit a rendőrség már minden bizonnyal körbekerített azzal a szalaggal, ami a bűntények helyszínén elkerülhetetlen.
Apád, jobban mondva mostohaapád a hét elején közölte veled, hogy a helyi maffia főnök asszonyának akar tudni téged, ami neked nagyon nem tetszett és miután megtudtad, hogy felfogadott egy bérgyilkost, elmenekültél. Jól tudod, hogy sehol sem vagy biztonságban, így csak estére szoktál letelepedni. A gyilkosról, aki a nyomodban volt, csak azt tudtad, hogy hatalmas hírneve van és nem is hiába. Bárkit eltűntetett pénzért, nőket, s férfiakat egyaránt és bár a holttesteket megtalálták, annál többre nem mentek sosem, mert minden apró nyomot eltűntetett maga után. Nagyon nem akartad, hogy rád találjon, így mikor egyik nap sétáltál az utcán, kapucnis pulcsiban, hogy ne legyél olyan könnyen felismerhető leszólítottál egy nénit.

– Elnézést asszonyom, tudna mondani egy kevésbé ismert falut, ahol megtudnám magam húzni egy ideig? – kérdezted mosolyogva, hátha szerencsével jársz.

– Persze leányom, bár nem értem miért, hiszen fiatal vagy, nem kellene elrejtőznöd a világ elől. – mosolygott vissza rád, amint végig mért.

– Tudom, csak sajnos elég nagy zűrbe keveredtem – nevetted el magad kínosan.

– Oh értem. Ha szeretnél velem jöhetsz, holnap pedig a fiam el visz abba a faluba, akár estére is ott maradhatsz. – mosolygott.

– Nem tudná megmondani merre van? Eléggé sűrgős lenne – mondtad.

– Én sajnos nem tudom, de ha ennyire sűrgős, akkor megbeszélem vele, hogy vigyen el oda ma. – gondolkodott el egy pillanatra.

– Azt nagyon megköszönném, asszonyom. – mosolyogtál rá, majd a kezében lévő szatyrokra pillantottál – Adja ide, hadd segítsek. – mondtad, majd a néni feléd nyújtotta a két szatyrot, te pedig elvetted.

– Tarts velem, már nem lakom olyan messze. – invitált, majd előre engedve az idős hölgyet, megindultál.

Útközben minden olyan dolog szóba került köztetek, amit egy idős személlyel, csak beszélgetni lehet: időjárás, család, stb... Mikor a házához értetek, behívott. Nem volt olyan luxus, de úgy gondoltad, hogy egy öreg néninek, házaspárnak pontosan megfelelő. A fia, akiről meglepően sokat beszélt, a kanapén nézte a televíziót és nagyon meglepődött, amikor meglátott téged, de ugyanolyan kedves és szerény volt, mint az anyja. Hyun Joo-nak hívták és miután megtudta, hogy az anyja miért is hívott el magával, nem tétlenkedtetek, fél órán belül el is indultatok a kocsijával. Útközben kicsit jobban megismerted, ő is téged, de annyira nem bíztál meg benne, hogy elmondd neki, hogyan is kerültél ilyen helyzetbe, csak annyit mondtál, hogy rossz embereket húztál fel és azután nem is kérdezett többször a témával kapcsolatban. Mesélt neked, arról a kicsi faluról, ahova tartottatok. Mindössze alig élnek ott harmincan, valami legenda végett, ami szerint szellem járta falu. Téged ez különös képpen nem érdekelt, mivel ezt láttad a legjobb megoldásnak, hogy életben maradj. Továbbá Hyunjoo elmondta, hogy a legszélén van egy üres ház, ahol senki sem lakik, ott meghúzhatod magad, bár elég roskadt, és ablakok sincsenek, szóval szó szerint, teljesen üres. Mikor ezt elmondta, csak az járt a fejedben, hogy ez a tökéletes megoldás arra, hogy elrejtőzz. Persze nem tervezel örökre ott maradni, csak  addig, amíg le nem csökken a veszély körülötted.
Lassan oda is értetek, Hyunjoo pedig megállította a kocsit, de mivel pénzt nem volt hajlandó elfogadni, így egy pár "köszönöm" után magára is hagytad, ő meg távozásod után beindította a motort és elhajtott. Természetesen nem hitted el amit Hyunjoo a faluról mondott, hiszen legendák léteznek, de egyszer sem hallottál olyanról hogy életre keltek volna. Mikor ide tartottatok, Hyunjoo nagyjából elmesélte merre találod azt az üres házat és emlékezeted szerint haladtál, azonban ahogy egyre beljebb értél, valamiféle nyomasztó érzés egyre csak nőtt. Lassabban kezdtél lépkedni, mintha az ösztöneid azt súgták volna, hogy vigyázz, vigyázz az ismeretlentől. Ez az érzés akkor sem múlt el, mikor már megtaláltad a lakatlan házat, sőt... Még erősebb lett. Az is felmerült benned, hogy ezt a nyomasztást maga a város okozza, az utcák, a házak, a fák, de mégis hogy lehetne egy városnak tudata? Sehogy, így ezt a felvetést el is akartad felejteni, amilyen gyorsan csak lehetett. Igyekeztél csak arra gondolni, hogy lelépsz innen, nem maradsz tovább egy éjszakánál, de persze a sors miért is állna melléd? A ház amiben az éjszakát szeretted volna átvészelni, rémisztőbb volt, mint gondoltad, de más menedéked nem volt, szóval kénytelen voltál bemenni.
Az éjszaka folyamán alig aludtál, minden apró zajra felkeltél és a hőmérséklet sem volt épp alváshoz megfelelő, főleg takaró és miegymás nélkül. A szél csak úgy fütyült, mint egy horrorfilmben, a baglyok huhogása maga volt a dal, de a kettő egyben nem épp altatónak hatott. Teljesen megbántad, hogy idejöttél és azt kívántad, bár eszedbe sem jutott volna betenni a lábad a városba. Könyörgésed mintha meghallották volna az égiek, egy autót hallottál fékezni, majd a házba egy fiú szaladt be, a neved kiabálva. Nem láttad ki az, de akkor már melletted termett és segített talpra állni.

– Hyunjoo?  – kérdezted, hiszen a sötétben egyáltalán nem láttad a fiút.

– Nem, de most gyere velem, ki viszlek ebből a borzalmas városból. – jelentette ki, majd karjaiba kapott.

Ki vitt a házból, a kocsijába ültetett és becsatolta a biztonsági övet, ezután viszont a hideg éjjel és hogy betonon feküdtél meghozta a hatását, nem bírtad ébren, elájultál, így pedig a tested tud takarékoskodni az energiával, ami persze nem túl jó jel, de jobb, mint a biztos halálra fagyás.

Egy elsötétített szobában ébredtél, de az ágysarkához odahúzott fotel és a benne ülő alak, aki tulajdonképpen megmentette az életed, teljesen kivehető volt. Fekete haja hátrazselézve, de volt pár tincs, amik rakoncátlanul a szemébe lógtak. Fehér inget viselt, nyakkendővel, meg egy fekete, fényes, feszülő bőrnadrágot, ugyanilyen színű cipővel. A kinézetét még megfűszerezte, egy fekete, galléros, hosszú ballonkabáttal, amit a mellkasánál gombok díszítettek. Mindez elvarázsolt volna, hiszen az arcát sem találtad átlagosnak, de a jobb kezében lévő fegyver, ami igaz, hogy jelenleg az ölében pihent, megijesztett. Úgy gondoltad, hogy szépen csendben lelépsz. Terved megkezdve, lassan elkezdtél lemászni az ágyról, miközben végig a fegyveres férfit figyelted. Már az ágy szélén ültél és csakhogy leléptél, valami hangos, éles, sípoló hangot adott ki a talpad alatt. Lenéztél és csak akkor vetted észre, hogy ez a férfi, lehet, hogy veszélyes, de az okosság nem épp az erőssége, ugyanis gumi kacsák tucatjaival rakta körbe az ágyat és annak környékét.

– Nana! Hova indultál, angyalom? Hát itt hagynál egyedül? – szólt a férfi, mire ráemelted a tekinteted, de a fegyverét már kibiztosítva fogta rád, mosolyogva. – Ne mozdulj, babe.

‼️A rész kérés lehetősége továbbra
is fennáll ‼️