stairway to heaven | DH. | 𝗕𝗘𝗙𝗘𝗝𝗘𝗭𝗘𝗧𝗧

11 | thank you that you are honest.

Másnap az ujjaimat tördelve ültem ugyanott, s úgy tettem, mintha a tájat figyeleném, de fejben teljesen máshol jártam. A számat rágtam, nem tudtam mit kezdjek a fejemben egyre-egyre megjelenő, s ott garázdálkodó gondolatokkal.

- Bögd ki, nem harapom le a fejed, ha kérdezel - szólalt meg a borostás férfi az oldalamról.

- Mit? Nincs semmi - vontam vállat, tettetve a hülyét, de szám rágását és ujjaim tördelését nem tudtam abbahagyni.

A legtöbbször rajzaim célpontjává vált személy nagyot sóhajtott, s már a táj felé fordulva szólalt meg.

- Megint az érdekel, hogy honnan ismerem Stilesékat.

Hirtelen kaptam rá a tekintetem. Honnan tudja? Mondjuk, nem volt nehéz kitalálni. Egy csomó ideje ezen kattogok. A szememben most enyhe félelem csillan. Tényleg ilyen könnyen kiismert? Vagy tud a gondolataimban olvasni? Akkor nekem lőttek. Az alsó ajkam kissé kivérzett, de az én számból is előtörő nagy sóhaj félbeszakította annak rágását, s kissé nyugodtabban fordultam a férfi felé. Nincs is mitől tartanom, hisz ők az osztálytársaim, ugye?

- Figyelj, nem fogok hazudni, igen, ez rohadtul érdekel, de nem kérdezem meg. Majd elmondod, ha úgy érzed, hogy el szeretnéd - vontam vállat, mire rám nézett, én pedig küldtem felé egy lágy mosolyt. - Nem is olyan fontos téma igazából - legyintettem egyet, majd lazán visszafordultam a táj felé, ezzel megszakítva a szemkontaktusunk.

- Köszönöm, hogy őszinte vagy - mondta egy kisebb szünet után, s mikor ismét rá néztem, mintha enyhe hálát láttam volna csillanni a szemeiben, amitől csak szélesebb lett a mosolyom.