stairway to heaven | DH. | 𝗕𝗘𝗙𝗘𝗝𝗘𝗭𝗘𝗧𝗧

06 | she seems introverted, doesn't she?

- Ismeritek? - kérdezte Derek, s szemöldökét ráncolta, majd rám pillantott, ezzel követve a többiek példáját.

Ez a kérdés engem is ugyanúgy foglalkoztat. Összesen, ha váltottunk két mondatot Stilesszal az ismeretségünk alatt, mindigis abban a hitben éltem, hogy a nevemet sem jegyezte meg, tekintve, hogy ők az utóbbi időben eléggé népszerűek lettek, sokan beszélgetnek velük.

- Aha, egy suliba járunk, mögöttem ül törin, ugye? - mutatott rám.

- Ja, valami olyasmi - álltam egyik lábamról a másikra, szememmel pedig a földet páztáztam.

Egyedül valóban elég magabiztos vagyok, legalábbis próbálok az lenni, de ha háromnál többen vagyunk, nem tudom kezelni a helyzetet, eléggé esetlennek tűnök.

- Eléggé aszociálisnak tűnik a kis csaj, nem? - jött a kérdés mögülem. Na nem mondod, hapsikám?

- Mondtam, hogy Derek nincs egyedül - súgta oda Scott Stilesnak, most először szólalt meg, ám ezt a suttogást én is meghallottam.

- Várjatok, miért vagytok itt ketten? - kapkodta a tekintetét köztem és Derek közt, majd hirtelen tiltóan felemelte a kezét. - Várj, inkább nem akarom tudni, de ez azért mégis... - s ezt a pillanatot választottam a menekülésre, mint legjobb döntés, mielőtt szőtték volna az összeesküvés elméleteket, én zavarba jövök, Derek pedig felrobban dühében, ugyanis ahogyan Stiles haladt előre a mondattal, egyre jobban ült ki a füzetemben is lerajzolt személy arcára a harag.

- Na, uhm, én leléptem, majd valszeg koccanunk valahol, vagy ilyesmi - vágtam közbe, s pár lépést hátrálva felvettem a leejtett füzetem és ceruzám, majd kínosan érezve magam intettem, s elsiettem a Peternek szólított, kissé ijesztő kisugárzású férfi mellett, aki még Dereknél is idősebbnek tűnt, miközben éreztem magamon mindenki tekintetét.

Honnan ismerik őket Scotték?