stairway to heaven | DH. | 𝗕𝗘𝗙𝗘𝗝𝗘𝗭𝗘𝗧𝗧

01 | the stranger.

Egy kisebb sziklán ültem, kezemben egy füzettel, ceruzával, s a kilátást bámultam, hátha kapok valami ihletet a mai alkotásomhoz. Már egy ideje itt vagyok, s csak nézek magam elé, ahol egy tavat látok, mögötte erdővel.

Gyönyörű.

A szél a hajamba kap, ami jó érzést kelt bennem, noha néha a szemembe fújja azt, ezzel esetenként ingerültté téve engem. Bambulásomból lépések zaja ébresztett fel, mire a szívdobogásom kissé felgyorsult, ezzel jelezve nekem a félelmem. A szemem sarkában megpillantottam valakit. Egy fiú volt. Sőt, amennyire ki tudtam venni az alakját, férfi. A mohás lépcsőn felért, s kezét végighúzta a mögöttünk elterülő hegy oldalán. Még mindég ültem, de szemem erősen rajta tartottam, már amennyire tudtam, nem szerettem volna túl nagy feltűnést kelteni, de készen voltam futni, ha esetleg megindulna felém, ám ez nem történt meg. Nem szólalt meg, csak helyet foglalt egy, az enyémtől nem messze eső sziklán, s ő is nézett előre, mintha gondolataiba merült volna. Szívdobogásom gyorsasága csillapodott, de még mindig kissé tartottam tőle, hogy esetleg megtámad, hiszen valljuk be, így, hogy leült a tőlem nagyjából tíz méterre eső sziklára, ami kissé előrébb is volt az enyémnél, nagyobb rálátásom lett a vendégemre, aki észrevehetően izmosabb, és legalább tíz évvel idősebb volt nálam. Ennél talán jobban kellett volna félnem, mégsem tettem, nem aggasztott a jelenléte. Még mindig szinte csak a szemem sarkából néztem rá, mégis láttam oldalról a barna haját, kissé borostás arcát, s éles állvonalát.

Hirtelen ötlettől vezérelve megszorítottam a kezemben lévő ceruzát, majd a laphoz emeltem, s még véletlenül sem felé fordulva, a szemem sarkából figyelve kezdtem lapra vésni az ismeretlent.