Best Parts Of Me [larry stylinson au]

ELEVEN: Once you get attached, you're fucked

Feel the wind and the fire, hold the pain inside
It's in my eyes, it's in my eyes

-⨝-

Louis Tomlinson egy borús, hétfő reggelen azzal a szilárd elhatározással lépte át a bölcsőde küszöbét, mely szerint - főleg Lottie, Zayn és Liam enyhe nyomására - végre beleegyezik a családlátogatásba. Húga a Harry-vel folytatott pénteki beszélgetése után egész hétvégén azon ügyködött, hogy megenyhítse testvére kőszívét a férfi irányába. Tudta jól, hogy Harry nem ítélkezne sem életszínvonaluk, sem lakáskörülményeik felett, a történtek ismeretében meg pláne. Bár nem sikerült teljesen eloszlatnia Louis kétségeit, végül csak sikerült kompromisszumra jutniuk.

Így hát, bár a férfi mélyen elhatározta magát a cselekvés mellett, mégis halogatta a felszólalást. Érkezésükkor rögtön egy idegen nővel találta szembe magát, aki Harry munkatársaként mutatkozott be neki. Bár a nő, Eleanor, egészen kedvesnek tűnt, jelenléte végképp megnehezítette Louis dolgát, hogy előhozakodjon a számára kényes témával. Végül akkor volt képes rászánni magát a cselekvésre, amikor alvás idő alatt fiatal nő csendben kislisszant a szobából, abban a reményben, hogy kényelmesen elköltheti ebédjét az alagsori pihenőben.

A békésen szendergő kisfia mellett kuporgó férfi magán érezte Harry kutató pillantását, és képtelen volt elvonatkoztatni tőle. A göndör le sem tagadhatta volna, milyen kétségbeesetten vágyott valamiféle reakcióra a fiatal apukától, aki még a szokottnál is csendesebb és visszahúzódóbb volt a délelőtt folyamán. Attól tartott, hogy Louis valahogy mégis tudomást szerzett a húgával folytatott beszélgetésről, és ezért most utálja őt, pontosan úgy, ahogy Charlotte megjósolta. Ő maga nem mert rákérdezni erre, csupán feszült csendben várakozott, hátha a férfiből váratlanul kitör valami reakció, amiből könnyebben rájöhet arra, hogy mi nyomja a szívét. Ennek ellenére mégis meglepődött, amikor Louis kék íriszei váratlanul az övébe fúródtak, és remegő hangon megszólította őt.

- Harry, én... - egy pillanatra megbicsaklott a hangja, így elhallgatott, majd megköszörülte torkát. Izzadt tenyerét kopott farmerjába törölte, és csak azután folytatta. - Gondolkodtam. Beszéltem Lottie-val is, és arra jutottunk...arra jutottunk, hogy holnap megejthetnénk a családlátogatást. Ha neked is megfelel.

- Persze! Persze, hogy meg, tökéletes! - bólogatott hevesen a göndör férfi, és érezte, amint a hatalmas kő szép lassan legördült a szívéről, és végre képes volt felszabadultan mosolyogni. Az egyetlen, ami elkerülte a figyelmét hirtelen jött boldogságában, hogy az általa útjára bocsátott kő megtalálta helyét az idősebb férfi szívén, mázsás súlyával még a légzését is nehezítve. 

A szorongás egyetlen percre sem hagyta el Louis-t, míg kisfia álmát őrizte, sem azután, hogy leváltotta Olivert a bárban, de még akkor sem, amikor másnap reggel, rémálmaival vetekedve kimászott az ágyból, és magához szorította Freddie apró testét. Légzése akkor sem vált könnyebbé, amikor átlépte a bölcsőde küszöbét, de szerencsére ismét Eleanor fogadta őket a csoportban, így volt egy kevés ideje összeszednie magát, amíg a férfi érkezésére vártak.

Harry aznap reggel szinte kicsattanó örömmel toppant be a nyugodtnak mondható csoportszobába, majd szép sorban köszöntötte először Louis-t, majd Eleanort és végül az összes kis lurkót, akik köré sereglettek. Egész nap nyughatatlan volt, izgalommal telve várta, hogy végre Louis maga is felfedje előtte az élete egy apró szegletét - még ha nem is feltétlenül szabad akaratából cselekszik, hisz a látogatás jóformán elkerülhetetlen. Kivételes esetekben szülői elmondás alapján is elkészíthető a családlátogatási napló, ám Harry jóval kíváncsibb természetű volt annál, mint hogy ezt a férfi pisze orrára kösse.