Best Parts Of Me [larry stylinson au]

EIGHT: I just want to be someone that somebody needs

I just want to be wanted, I could use a little love sometimes
I just need to be needed,
Like to know I'm crossin' someone's mind

-⨝-

Másnap reggel, Harry meglehetősen nyúzottan mászott ki a meleg, pihe puha ágyából. Óriási késztetést érzett arra, hogy azon nyomban vissza is bújjon a takaró alá, amint meztelen talpai a hideg földet érintették. Tudta ám, hogy ezt nem áll lehetőségében megtenni, bármilyen csábító is volt számára a gondolat, így inkább, még mielőtt komolyan kísértésbe eshetett volna, gyorsan kiugrott az ágyból.

Belebújt kedvenc, szőrös papucsába, magára kapta köntösét, és perceken belül már a konyha felé támolygott, álmos szemeit dörzsölgetve. Ásítva pakolta meg a kávéfőzőjét, hogy aztán legyen ideje egy gyors fogmosásra is, amíg a gép elvégzi a dolgát. A mosdókagyló fölé hajolva még az is eszébe jutott, hogy egy frissítő zuhany talán segítene a kezdődő álomkórján, de gyorsan visszaidézte magában a mikró kijelzőjén látott számokat, és ezzel a lendülettel le is mondott a felfrissülés lehetőségéről. Sőt, még az arcát is gyorsabban mosta meg a szokásosnál, a köntösét pedig már a fürdőszobában levetette magáról, hogy a karjain végigfutó kellemetlen borzongás is gyorsabb mozdulatokra ösztönözze. Ahogy kilépett a hűvös folyosóra, szinte azonnal arról kezdett fantáziálni, hogy milyen kényeztető fürdőt vehet majd, miután hazaért a munkából. Persze ehhez fűzött reménye mind gyorsan tovaszállt, amint a megpillantotta a komódon pihenő telefonját.

Eszébe jutott a szőke haverja, és a lelkes ígérete, mely szerint ma este mindenképpen elviszi inni egy kicsit, a születésnapja alkalmából. Harry egy pillanatig csalódottan szorította össze szemeit, mert egy csepp kedve sem volt a bulizáshoz, de rögtön el is szégyellte magát ezen gondolatai miatt, hisz a barátja minden évben olyan lelkesen készül erre a napra. Így hát csak egy apró sóhajt engedett meg magának, mielőtt folytatta a szokásos reggeli rutinját.

A konyhában gondosan kitöltötte magának a kávét a kedvenc bögréjébe, majd ott hagyta a pulton, hadd hűljön egy kicsit, amíg visszacsattogott a szobájába és magára kapkodta az első kezébe akadó darabokat. Utána rögtön sietett is, hogy két nagy korttyal felhörpintse a reggel utolsó reményeként számontartott italát, majd a maradékot a kedvenc, Gemmától kapott termoszába borította és pillanatok alatt késznek nyilvánította magát az indulásra.

Magára kapta a bakancsát, a kabátot és még egy sálat is a nyakába tekert, amikor hirtelen bevillant neki a dohányzóasztalon pihenő kisautós füzetecske.

- Ó, a francba... - motyogta magában, miközben kibontotta a cipőfűzőit és mezítláb betrappolt a szobába. Kabátja zsebébe gyűrte a füzetet, majd újból visszavette a bakancsot. Kezében a kocsikulccsal, hóna alá csapta a termoszát és kecses léptekkel lesietett a lépcsőn.

Általában, mivel olyan szerencséje volt, hogy a munkahelye közelében talált egy egészen kellemes, kiadó lakást, sétálni szokott a bölcsődéig, legalább azzal is letud egy adagot a heti mozgásigényéből, de ma olyan fáradtnak és kedvetlennek érezte magát, hogy nem volt egészen meggyőződve róla, hogy kibírná a sétát. Így hát nagy sóhajjal bevetődött az autójába, és a termoszt az anyós ülésre vágva gázt adott, hogy lassan kitolasson a parkolóból.

Alig két perccel később már kapucnival a fején sétált a főbejárat felé, mivel a nagy sietségben még a sapkáját is elfelejtette. Sosem bírta igazán a hideget, egyenesen utálta a téli időjárást. Kivéve talán a havat, az egészen kellemes élményt jelentett számára, de arra közeljövőben nem igazán számíthattak. A fővárosban ritkán havazott, és ha mégis, akkor is alig egy délutánt bírtak ki a szép, fehérbe borult utcák, mielőtt a szokásos forgalom lucskos sárfürdővé változatta volna a központot.