Best Parts Of Me [larry stylinson au]

ONE: Small progress is still progress

You're shattered, like you've never been before.
And the life you knew, in a thousand pieces on the floor.
Words fall short in times like these,
when this world drives you to your knees.
You think you're never gonna get back to the you that used to be

-⨝-

Hideg, csípős szél hasított végig a szűk, nyugtalanítóan sötét sikátoron, magával hozva a vészesen közeledő hajnal friss illatát. A jókora, sötét árnyékba burkolózó épület előtt ácsorgó alak alig láthatóan összerezzent, ahogy elérte őt a fagyos fuvallat. A közel száz méterre álló utcai lámpa sárgás fényárba vonta a keskeny utcácskát, a férfi apró, ám annál sötétebb árnyékát rajzolván a kosszal borított aszfaltra.

Az alacsony, fekete bőrkabátba rejtőző alak fejét, vállait előre ejtve igyekezett leplezni ásítását, míg egyik kezét elnyűtt, szétszaggatott farmerének zsebébe süllyesztette. Amint ujjai kitapintották a fekete anyagban rejtőző hideg fémet, a férfi fellépett az első lépcsőfokra, ami egy jókora, rozsdás vasajtóhoz vezetett. A megfelelő kulcsot a zárba illesztvén kitárta a látvány ellenére könnyed súlyú ajtót, miközben agyán akaratlanul átfutott a gondolat, hogy a környék huligánjait igen kevés eséllyel tartja vissza egy rozsdától rothadó, hajszálvékony fémlap.

Ezen megállapítástól azon nyomban feléledt benne a bűntudat, amiért egy ilyen környéken, anya nélkül kell felnevelnie a kisfiát. Gondolatai szép lassan egyre sötétebb vizekre eveztek, ahogy lassan, komótosan lépkedett felfelé a mocskos, elhanyagolt lépcsőházban.

Louis Tomlinson utálta magát, amiért képtelen volt normális életet biztosítani kisfiának. Kisfiának, egyetlen gyermekének, aki szó szerint a világot jelentette számára. Ezért nem engedte azt sem, hogy a gyermek édesanyja Los Angelesbe vigye a fiút, olyan messzire tőle, ahová akarva sem tudna utána menni. Hisz az ő családja itt van, Angliában.

Felvetette hát az ötletet, mely szerint ő szívesen felneveli a fiúcskát, amíg a nő karrierje építgetésével van elfoglalva, valahol a világ tulsó felén.

Az igazat megvallva a férfi cseppet sem bánta, hogy jelentősen kevesebbet találkozhatott a fiatal modellel, aki soha nem volt igazán a párja. Nem szerették egymást, csupán egyetlen, alkoholtól mámoros éjszaka emléke kötötte össze őket, amit a férfi sosem sorolt élete azon eseményei közé, amelyekre büszkén tekinthet vissza. Persze véleménye hamar megváltozott, amint kiderült, hogy partnere állapotos.

A felismerést követő napokban Louis szinte egy szemhunyásnyit sem aludt, agya megállás nélkül a lehetséges megoldások körül forgott. Nem akarta feleségül venni a nőt, egyáltalán nem. S ahogy ott feküdt, hanyatt a sötét szobában, a papírvékony falakon keresztül hallva barátai nyugodt szuszogását, arra gondolt, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a gyermek soha nem születne meg. Ám ezt a gondolatot már akkor megbánta, amikor még ideje sem volt átgindolni. Önmagát átkozva, elméje legtávolabbi zugába száműzte a gyilkos eszmét, s azóta sem beszélt róla senkinek. Szégyellte, sőt egyenesen gyűlölte magát érte. Ma már egyetlen napját sem tudta volna elképzelni a kisfia nélkül.

Sötét gondolatai ezúttal sokkal hamarabb a padlóra küldték őt, mint arra számított. Bár tudta jól, hogy a hajnali súlyos némaság jótékonyan hat az önutálat felpezsdülésére, de a korábbi napokon könnyedén tartotta magát legalább addig, míg végre bezárhatta maga mögött a harmadik emeletre nyíló rozoga faajtót.

Szokásosan a férfi első útja a fürdőszobába vezetett volna. Ha nagyon megerőltető volt számára a műszak, akkor néhány perc erejéig beállt a zuhany alá, hogy lemossa magáról a bűzt, ám soha nem időzött ott sokáig, hiszen a melegvíz-készletük meglehetősen korlátolt volt.