Best Parts Of Me [larry stylinson au]

SIX: I saw a man with a golden heart

When the days are cold, and the cards all fold
And the saints we see are all made of gold

-⨝-

Charlotte Tomlinson aznap reggel, bátyja legnagyobb örömére, szélvészként robbant be az apró lakásba.

- Ébredjetek álomszuszékok! - rikkantotta vidáman, s látszott rajta, hogy majd kicsattan a benne lakozó enegriától. Ezt az érzést Louis megpróbálta a lehető legfeltűnésmentesebben irigyelni, míg húga önkényesen kiemelte karjai közül Freddie-t, akivel épp a kellemes, reggeli csevejüket folytatták, mielőtt megzavarták őket. Lottie, karjaiban a kicsivel egyenesen a kis fülkéhez táncolt s a fiúcskát a pelenkázóra fektetve, elkezdte kiválasztani neki a megfelelő öltözetet a nagy napra. Vidáman dudorászva húzta föl az apró lábakra a zoknikát, majd egy gyors pelenka csere után jöhetett is a lány személyes kedvence, egy halványkék színben pompázó rugdalózó, mely gyönyörűen kiemelte Freddie ragyogó szemeit, amiket apjától örökölt. Az öltözék gyermeki báját pedig csak fokozta, hogy a fiú hatalmas pocakján egy méretes teherautó terült szét, melyből használt, bűzölgő pelenkák hullanak. A vicces ruhadarab Liam és Zayn közös ajándéka volt, a lány pedig egyenesen rajongott érte.

- Lotts. - hangzott fel Louis álomtól rekedtes, vészjósló hangja, ahogy immár kétes tisztaságú mackónadrágjában lépett húga mögé.

- Mondd, Boo Bear. - hümmögött a lány nyugodtan, karjaiba kapva a békésen gügyögő Freddie-t.

- Komolyan ezt a felsőt akarod ráadni? - kérdezte összehúzott szemöldökkel, kinyújtva kezeit a kisfia felé, hogy átvehesse őt a húgától.

- Nem, nem, Mr. Szuperapu! - rázta meg a fejét hevesen Lottie, távolabb húzva Freddie-t a bátyjától, amin a kisfiú hangosan kacagott - Mondd, mikor fürödtél utoljára? Bűzlesz, mint egy vadállat.

- Mindig öröm, amikor felbukkansz nálunk. - morogta Louis az orra alatt, továbbra is kitartóan küzdve kisfiáért - Most add ide a gyerekem!

- Amint lezuhanyoztál! - tódította hangosan Lottie, majd könnyedén a konyhasarok felé libbent s tovább dudorászott Freddie-nek, míg elkészítette a szokásos reggeli tápszer és tejcsi adagot. Bátyja megvető pillantással nézett utánuk, míg végül a lány-a mikró ismerős csipogása után-hirtelen kihajolt a fal mögül s rosszallóan végigmérte az egyhelyben ácsorgó morcos férfit - Indulj, nem akarunk elkésni már az első napon!

- Ami a Freddie első napja lesz és nem az enyém... - motyogta az orra alatt Louis, épp olyan hangosan, hogy húga biztosan meghallhassa szavait, ám közben nyűgösködve elindult a fürdő felé. Út közben kioldotta a melegítője derekára kötött csomót, majd lerángatta magáról a valóban bűzlő felsőjét és a küszöbről visszafordulván, egy jól irányzott mozdulattal a legtávolabbi sarokba hajította az anyagot. Belépett az apró helyiségbe, keze a kilincsre csúszott, s már épp készült volna magára zárni az ajtót, hogy kicsit lenyugodva átadhassa magát a forró víznek, amikor egy váratlan hang ütütte meg füleit.

- És eszedbe ne jusson visszavenni azt a mocskos valamit, keress magadnak egy tiszta nadrágot! - kiáltotta Lottie fontoskodva, amint meglátta, hogy Louis mackója bizony nem került a szennyesruhák tarka kupacába.

- Nem vagy az... - ...anyám. - válaszolt volna a férfi reflexszerűen, ám amint eljutott az agyáig, hogy mit is akart mondani, újból elöntötte lelkét a keserűség. Így csupán reménykedve, hogy Lotttie figyelmét elkerülték szavai, gyorsan behúzta maga mögött az ajtót, s a melegítőből kilépve egyenesen a zuhanyfülkébe ugrott. Talpai kellemtlenül feszültek a hideg csempének, így igyekezett minél melegebbre állítani a vizet. Valójában Louis teljes szívéből imádta a forró vizet, hisz kénytelen volt alaposan felcsavarni a hőfokot, hogyha nem akart halálra fagyni a tus alatt. Így, kora reggeli felfrissülése ma sem tartott tovább néhány percnél, s mire Freddie kényelmesen elfogyasztotta a reggelijét, apja már útra készen körözött körülöttük.