Best Parts Of Me [larry stylinson au]

FOUR: The art of eye contact

Lookin' back at the same time, I feel your warmth did you feel mine?
I get the urge but I can't speak, two hearts on a cold street

-⨝-

Louis Tomlinson óvatos mozdulatokkal segítette fel kisfiára az apró rugdalózót, miután nagy körültekintéssel sikerült tisztába tennie a kicsit.

- Nagyon ügyes kisfiú vagy, Freddie, apa nagyon büszke rád! - mosolygott le gyengéden az aprócska gyermekre, miközben gyakorlott mozdulatokkal bepattintotta a body végeit. A kis Freddie úgy mosolygott fel apjára, mintha értené szavait. A férfi meglágyult szívvel nyúlt egy pár vastagabb zokni után, amely a pelenkázó szélén pihent, majd jól összepuszilgatta az apró talpacskákat, mielőtt felhúzta rájuk a puha anyagot.

Louis egy pillanat erejéig elszakította tekintetét kisfiáról, hogy válla felett egy rövi pillantást vethessen az ablak irányába. Két kezét szorosan a kicsi mellett tartva, tanácstalanul sóhajtott egyet.

- Mit gondolsz kicsim, milyen az idő odakint? - fordult vissza Freddie felé, majd kisimítva arcából egy aranylóan szőke tincset, lágy puszit hintett a homlokára, mielőtt megragadta a pelenkázóra kikészített vastag harisnyát és egy bélelt melegítőnadrágot. - Mondd el apának, édesem, mit szeretnél felvenni?

Freddie hatalmas, apjáéhoz hasonlóan ragyogó szemeivel értelmesen pislogott a férfire, majd hirtelen olyan szélesen elvigyorodott, hogy a macis cumi könnyedén kibukott a szájából, s vállán legurulva, egyenesen a kiságyban felhalmozott plüssállatok közé érkezett. A férfi hangosan felnevetett, miközben a meleg ruhadarabokat elengedve, kezébe vette kisfiát s a levegőbe emelve, össze-vissza puszilgatta gömbölyded pocakját.

Charlotte-ot épp ez a szívmelengető kép fogadta, amikor belépett a lakásba, Freddie jóízű, göndör kacagásával kísérve.

- Szép jó reggelt az uraknak! - köszöntötte őket vidáman, egyenként lehúzva ujjairól a kesztyűit. Megszabadulván vastag kabátjától s sáljától, mosolyogva lépett közelebb, hogy alaposan összepuszilgassa a kisfiú puha arcocskáját. - Hogy aludtál, kismackó?

- Minden rendben volt, nagyon szépen aldut! - mesélte büszke msollyal a férfi, mielőtt arckifejezése egy kissé elkomorult, s egy fáradt sóhajjal hozzá tette: - Nem úgy, mint az apja...

- Mi a baj, Boo? - kérdezte azonnal a lány, kezét előre nyújtva, hogy elérhesse bátyját, ám Louis hátat fordított neki s vissza fektette kisfiát a pelenkázóra.

Az igazat megvallva Louis félt. Nem csak attól, hogy idegen emberekre kell majd bíznia az ő legnagyobb kincsét, de attól is, hogy ez milyen következményekkel jár majd az életükre nézve. A férfi nem volt hülye, pontosan tudta, hogy húga azt akarja, hogy munkahelyet váltson, de Louis ettől is tartott. Nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy bármi komolyabb munkát elvégezzen azoknál, amiket most csinál.

Amikor Freddie, túlnyomó részben az ő gyámsága alá került, kénytelen volt otthagyni az egyetemet, hogy dolgozni kezdjen. Nem volt szakmája, nem értett jóformán semmihez, a focin kívül, hisz az egyetemre is sportösztöndíjjal került be. Neki nem voltak olyan nagy álmai, mint Zaynnek, aki ma már egy jónevű gimnáziumban oktat irodalmat és drámapedagógiát, de nem volt olyan szerencséje sem, mint Liamnek, aki ugyan közgazdásznak tanult az egyetemen, de mellette önkéntes tűzoltóként tevékenykedett, amikor pedig később megkapta a diplomáját, úgy érezte képtelen lenne beilleszkedni a családi bizniszbe, mint ahogy azt az édesapja akarta, így végül főállású tűzoltóként végezte, amiben tökéletesen ki tud teljesedni. Louis nem volt ilyen és ez tagadhatatlanul megrémisztette őt, ahányszor csak a lehetséges munkahelyekre gondolt, ahova Lottie elfogja őt hurcolni, amint lehet. De persze ezt, a világért sem vallotta volna be.