Best Parts Of Me [larry stylinson au]

FIVE: You're the reason why I keep going

You blessed me with the best gift that I've ever known
You give me purpose
You've given me purpose

-⨝-

Január huszonegyedike különösen hideg és szeles napnak bizonyult, ezt Louis azonnal érzékelte, amint reggel kinyitotta szemeit. Így hát, nagy körültekintéssel válogatta össze kisfia legmelegebb ruhadarabjait, ügyelve arra, hogy közben kényelmes is legyen majd a csöppség számára, hisz hosszú út állt előttük azon a napon.

A férfi épp egy jó erős kávét rakott fel főni, amikor váratlanul kicsapódott a bejárati ajtó, ezzel szabad utat hagyva nem csupán a számtalan csomaggal küzdő Charlotte Tomlinson számára, de a csípős, londoni szél sem volt rest befurakodni a lakásba, hogy pillanatok alatt elűzze azt a kevéske melegséget, ami az éjszaka folyamán termelődött. Louis borzongva csapta le az öreg kávéfőző tetejét, majd hátat fordítva elhagyta a kis konyhát, hogy üdvözölhesse húgát, amíg a gép szorgosan végezte a dolgát.

- Jó reggelt! - lépkedett közelebb a lányhoz Louis, zsebre dugott kezekkel.

- Jó reggelt Boo! - ölelte magához a férfit Lottie, aki láthatóan majd kicsattant az izgatottságtól. Amint kibontakozott bátyja karjaiból, tekintetével azonnal jókedve forrása után kezdett kutatni. - Hol van az ünnepeltünk? Csak nem alszik még?

- De igen. Nem akartam felébreszteni, amíg el nem készülök. - bólogatott Louis fáradtan, igyekezve kipislogni szeméből a maradék csipát.

- Ugyan, csacsiság! Majd én elleszek vele addig! - legyintett a lány könnyedén s már indult is, hogy felébressze a fehér ajtó mögött szunyókáló szépséget. A férfi jobbnak látta nem ellenkezni Lottie-val már ilyen kora reggel, így egy nagy sóhaj után bevette magát a fürdőbe, hogy valamelyest rendbe szedje magát a nagy napra. Elvégre nem minden nap egy éves az ember fia!

A férfi tíz perccel később, cseppet sem éberebb ábrázattal támaszkodott a konyhapultnak, hogy nyugalomban elfogyaszthassa reggeli kávéját, mielőtt útnak indulnak. A kezében tartott lötty még a poháron keresztül is kellemesen melegítette kezeit, ám amint belekortyolt, hatalmas csalódásként könyvelte el az élményt. A kávéja keserű volt és darabos, ami egyfelől egészen biztosan az ócska kávéfőzőjének köszönhető, másfelől pedig talán annak, hogy alig egy nappal ezelőtt Louis az utolsó kanál cukrot is beleszórta a Freddie számára készített tejbegrízbe. Ritkán szokta ilyenekkel tömni a kisfiát, általában nagyon oda figyel arra, hogy egészséges, korának megfelelő módon táplálja, de azon a napon képtelen volt eljutni a boltba a két műszakja között, így már annak is örült, hogy ehhez az egyszerű édességhez minden hozzávalót talált, az amúgy gyérül felszerelt konyhában.

Ahogy Louis tekintete a kisfiúval bolondozó húgára tévedt, furcsa rossz érzés uralkodott el rajta. Természetesen mindig örült, hogyha Lottie átugrott hozzájuk, most pedig kifejezetten le is volt egyeztetve az érkezése, a férfi mégis nehezményezte, hogy nem lehetett ő az első, aki felköszönti a kisfiát. El akart tölteni vele egy kellemes, nyugodt reggelt, ami csak az övék, mielőtt Freddie-t újra beengedi a hiénák közé, akik ebben az esetben nem mások, mint Louis családja, akik nagy szeretettel várják őket a kicsi születésnapjára rendezett ebédre.