Best Parts Of Me [larry stylinson au]

TWO: If I can still breathe, I'm fine

The sun goes down and it comes back up,
The world, it turns, no matter what

-⨝-

- Bölcsibe kéne adnod Freddie-t.

A férfiből egy pillanat alatt elpárolgott az utolsó csepp fáradtság is, ahogy fagyos tekintetét a széken kucorgó húgára emelte. Louis egész testében megfeszült a lelkében növekedő düh okán, de amikor megérezte, hogy a belőle áradó feszültség miatt a karjaiban fekvő kisfia nyugtalanul mocorogni kezd, igyekezett egy kevés nyugalmat erőltetni magára.

- Nem. - közölte ellentmondást nem tűrő hangon, védelmezőn magához szorítva gyermekét.

- Louis, kérlek, gondold át! - könyörgött neki a lány, ám a férfi hajthatatlannak bizonyult.

- Ezen nincs mit átgonolni, Lottie. Nem fogom bölcsődébe adni a gyerekem. - hárított azonnal Louis, szándékosan kerülve húga tekintetét.

- Louis, fogalmam sincs, hogy milyen élményeid vannak a bölcsődékkel, de teljesen alaptalanul utálod őket! - Lottie igyekezett racionális érveket felsorakoztatni annak érdekében, hogy végre elnyerje bátyja beleegyezését. Ő maga már mindennek utána járt, az utolsó lépésekig kidolgozott terve csupán arra várt, hogy a csökönyös férfi végre rábólintson. - Mondd, miért zárkózol el még a gondolatától is annak, hogy Freddie bölcsis legyen?

- Ezt igazán nem most, pláne nem veled fogom megvitatni. - fújtatott Louis indulatosan, majd felemelkedve a fotelből, egyenesen a sarokba tolt, vékonyka matrachoz sétált.

- Louis, szépen kérlek ne kezelj úgy, mint egy hülyegyereket! Mindketten tudjuk, hogy nem vagyok az, sőt, ha esetleg nem vennéd észre, épp segíteni próbálok neked! - folytatta a lány kitartóan. A férfi hiába igyekezett hátat fordítani neki, miközben térdre ereszkedve, óvatosan a szivacsra helyezte alvó kisfiát, Lottie könnyedén odaszökkent mellé s tovább ostromolta őt szavaival. - A bölcsődék nagyon is hasznosak, hiszen szakképzett gondozók vigyáznak a gyerekekre, akik közel hasonló korúak, így ez tökéletes közeg lehet számukra a szociális képességeik kialakítására.

- Pff...te betanultad ezt a szöveget, vagy mi? - kérdezte Louis lesajnálóan, miközben ismét állásba tornázta magát, egy utolsó, ellenőrző pillantást vetve a matracon szuszogó csöpp gyermekre. Már akkor eldöntötte, hogy ma éjjel nem fogja a kiságyban hagyni Freddie-t, amikor a kisfiú először felsírt korábbi, indulatos szavaik hallatán.

- Ne kekeckedj! - intette rendre bátyját Lottie egy pillanat alatt, aki erre csak szórakozottan csóválta a fejét. - Inkább mondd el, hogy mi kifogásod van a bölcsi ellen!

- Lotts... - a férfi fáradt sóhajjal hunyta le szemeit, mielőtt pólója szegélyéhez nyúlt s áthúzta fején az izzadságtől bűzlő anyagot. - Nem fogom bölcsődébe adni a fiam és pont. Erről nem nyitok vitát.

- De miért? - kérdezte a kelleténél kissé hangosabban a lány, amivel kiérdemelt egy megrovó pillantást a bátyjától. - Boo, komolyan gondoltam, amiket mondtam. A bölcsi jót tenne Freddie-nek.

- Komolyan, Charlotte, szerinted miért bízom a gyerekemet már hetek óta Liamre vagy Zaynre, ha te épp nem érsz rá? - kérdezett vissza Louis egyre ingerültebben. - Elhiheted nekem, hogy nem azért, mert nekik olyan sok kedvük van bébicsőszt játszani! Egyszerűen nincs már pénzem egy kibaszott szitterre sem!

- Oh, Boo! Hát ez a baj? - lépett közelebb Lottie elérzékenyülve a már pizsamában toporgó férfihez. - Louis, szívem, a bölcsi ingyenes!

S ezekkel a szavakkal a lány karjaiba vonta a férfit, aki megtörten hagyta, hogy könnyei eláztassák húga pulóverét, ma már nem is az első alkalommal.