Roseanne, az elátkozott gyermek

Leghatobb Ördöngös Italoc - hetedik fejezet

- Minden rendben, Rose? Letörtnek tűnsz. - szólította meg Harry.
- Mi? Ja, persze, semmi gond. - erőltetett egy mosolyt az arcára Rose és füle mögé tűrte a haját. Zavartan forgatta a könyvet, amit a kezében tartott és kerülte Harry tekintetét.
- Akkor miért ülsz egyedül? Megmutathatnád Frednek, hogyan kell rendesen csinálni a csiklandozó ártást. - Harry nem adta fel, szemével Rose kék tekintetét kutatta. Elemelte kezéből a könyvet, mire Rosenak muszáj volt felnéznie és Harry rögtön megbizonyosodott róla, hogy valóban gond van. - Na, mondd már el. Jobb lesz utána, hidd el. - Rose habozott egy darabig, a füvet kezdte tépkedni maga alatt, a homlokát vakargatta, nem akart panaszkodni, végülis ez nem egy olyan nagy dolog, nem akarta, hogy mások is az ő problémájával foglalkozzanak, biztos volt benne, hogy nincs egyedül ezzel az első évesek között.
- Jó, hát... Nem akartam a Mardekárba kerülni. - Rose lesütötte a tekintettét és egész arca izzani kezdett zavarában. Meglepetésére Harry nem kinevette, nem nézett rá lesajnálóan vagy nem hagyta ott rögtön, miután bevallotta, ahogy számított rá, hanem megértően a vállára tette a kezét.
- Figyelj, ez még nem a világ vége. Ginnyvel sok közös órátok van és a nap többi részében mi mindig itt leszünk neked. A nagyteremben bármikor ülhetsz hozzánk, örülnénk neked. Ne legyél ennyire letörve, próbálj meg beilleszkedni, összebarátkozni a szobatársaiddal, hogy jól teljen az itt töltött időd, de ha úgy érzed, nem bírod tovább a Mardekárosokat, akkor ránk mindig számíthatsz. Legvégső esetben pedig megkérdezheted Dumbledore professzort, hogy meg lehet-e oldani, hogy másik házba kerülj. - bíztatta. Rose halványan elmosolyodott a kedves szavakon, de még nem teljesen sikerült ezzel meggyőzni őt arról, hogy jó lesz ez így neki.
- Köszönöm, tényleg. De mégis furcsa. Minden Weasley Griffendéles volt, miért nem lehettem én is az? Vagy legalább lehetett volna választásom, mint neked, de rám még rám se rakták a Teszlek Süveget és már mondta is. Miért volt ez ennyire egyértelmű? Nem akarom ebben Dumbledoret belevonni, vannak neki ennél fontosabb dolgai, de ha nagyon szörnyű lesz, akkor nincs más választásom. - hadarta el gyorsan Rose ami a szívét nyomta.
- Várj, mi? Honnan tudod, hogy nekem volt választásom? Ezt még Ronnak sem mondtam el. - ráncolta a szemöldökét Harry gyanakodva nézve Rosera.
- Mondtad, nem? Mármint... - Rose is elbizonytalanodott, mert nem emlékezett, hogy Harry mikor mondhatta volna ezt neki, de Harry nem tiltakozott az állítás ellen, szóval igaz volt, valahonnan pedig meg kellett tudnia. - Honnan tudnám, ha nem mondtad volna?
- Nem mondtam még el senkinek. - egy darabig csendben ültek ezen gondolkodva, végül Harry szólalt meg először. - Mindegy, nem ez a lényeg most. Lehet, hogy tényleg a Mardekárba tartozol, de attól még a testvéreid nem fognak más szemmel nézni rád. Így is ugyan az az ember vagy, mintha a Griffendélbe járnál.
- Tehát olyan ember vagyok akkor, aki igazán Marekáros. - szomorodott el Rose, még majnem a könnyei is kicsordultak. Annyira elítélte egész életében azokat a dolgokat, amiket a Mardekár ház elismer, most pedig szembesítették vele, hogy ő is pont olyan. Talán tényleg csak el kéne fogadnia.
- Az is lehetséges, hogy a valódi szüleid miatt kerültél oda. Lehet, hogy ők is Mardekárosok voltak. Ezt sosem tudhatod. - elmélkedett Harry, nem tudhatta, hogy ezzel elég érzékeny pontra tapintott.
- Arthur bácsi és Molly néni a valódi szüleim, bárki is legyen a vér szerinti anyám vagy apám, otthagytak volna az út szélén meghalni, semmi kedvem azon gondolkodni, hogy vajon ők melyik házba jártak, bár abból kiindulva, hogy mit tettek, csakis Mardekárosok lehettek. De én nem hasonlítok rájuk semmiben! - Rose mérgesen felpattant, de nem volt biztos benne, hogy mit szeretne csinálni. Nem tudott sokat származásáról, Mrs. Weasley csak annyit mesélt neki, hogy az út szélén találták őt, Dumbledor professzor pedig a Weasley családhoz vitte őt. Nem is szívesen gondolt a szüleire, nem szerette, ha valaki mással erről kellett beszélnie. - Add vissza kérlek a könyvem, be kell fejeznem a házim, visszamegyek a klubhelyiségbe. - nyugtatta le magát kissé Rose és a kezét nyújtotta Harry felé. Harry nagyot sóhajtva adta vissza a tankönyvet, amit Rose azonnal kikapott a kezéből és sarkon fordult, hogy elmehessen, de esze ágában sem volt a klubhelységbe menni. Elsietett a bejáratig, majd visszafordult, körbenézett, nem tudta, hogy hova menjen. Valóban tanulni szeretett volna, de nem akart a klubhelységbe menni és bár Harry azt tanácsolta neki, hogy legyen jóban a szobatársaival, nem igazán fűlött hozzá a foga. Elindult inkább a Tiltott rengeteg felé, hogy egy nagy sétát tegyen még naplemente előtt, hogy kiszelőzzön a feje és talán kicsit pozitívabb hangulatban fog újra találkozni Pollyval és Nitával. Lehajtott fejjel, a földet bámulva sétálgatott, mire egyszercsak valami hatalmas, puha dologba ütközött.
- Rose! Mi szél hozott erre? És miért lógatod az orrod? - szólalt meg egy mély, kedves hang. Rose felnézett és megpillantotta Hagridot boldogan mosolyogni rá. Rose is elmosolyodott, elmondta neki bánatát, amit Hagrid együttérzően hallgatott végig, mikor pedig befejezte, megveregette Rose vállát, amiben a lány majdnem összeroskadt.
- Jólvan, gyere, igyunk egy teát, az mindig jót tesz. - fordított hátat és mindketten Hagrid kunyhója felé vették az irányt. A kunyhó is, csakúgy mint Hagrid, szörnyen magas volt, amint beléptek Rosera rávetette magát Agyar, a vadkanfogó kopó, Hagrid pedig nekiállt teát főzni. - Sok ember sokféle mindent beszél. A Mardekárosoknak rossz a hírük a varázsvilágban, de ez nem jelenti azt, hogy csak rossz emerek járnak oda. Téged sem ez határoz meg, bátor vagy és okos kis boszorkány, ne csüggedj mások véleménye miatt. - folytatta Hagrid, miközben a forró vizet öntötte a teára.
- Nagyon nehéz lehet iskola után a rossz előítéletektől megszabadulni - motyogott Rose.
- Eltúlzod kicsit, Roseanne, közelsem ennyire szörnyű a Mardekárba járni. Nézd csak meg Piton professzort, ő is Mardekáros volt és nagyon elismert professzor lett belőle. Sőt, még maga a nagy Merlin is a Mardekárba járt egykoron, ő pedig sokak szerint minden idők leghatalmasabb mágusa.- Hagrid leült az asztalhoz Roseal szemben, két hatalmas csészét és a teáskannát hozva magával.
- Tényleg? Piton professzor is Mardekáros volt? - nézett fel Rose őszintén meglepődve. Sosem gondolt bele, hogy a tanárok is a Roxfortba jártak és a roxforti házakba voltak beosztva.
- Még szép, nagyon kiemelkedő volt a tehetsége már diákként is, senkit nem zavart az, hogy melyik házba járt. - bólogatott Hagrid. - Ugye te nem gondolod ugyan azt róla, mint Harryék? Piton professzor nem gonosz, bármit is mondanak róla.
- Nem, nem. Mármint... nemtudom, hogy mit gondolnak róla Harryék, de nekem szimpatikus tanár. Nagyon szigorú. De azért szimpatikus. Ma megdícsért az első óránkon. - elmélkedett Rose kicsit jobb kedvre derülve. Hagrid érvei meggyőzőbbnek bizonyultak, mint Harryé. Talán mert Harrynek ugyan úgy előítéletei vannak a házakkal szemben. Ez egyébként érthető, hiszen csak Malfoyt ismeri a Mardekárból, akit teljesen jogosan ítél el mindenki.
- Na látod. Az pedig ritka, nagyon jól kellett ahhoz csinálnod, hogy szóvá tegye. - Hagrid szemében látszott az őszinte elismerés, amitől Rosenak egyre jobb és jobb kedve lett. Kezdte elfogadni, hogy azon ami történt már nem tud változtatni, hogy túl kell lépnie az előítéletein és kihozni a legjobbat az elkövetkezendő hét évből, amíg ide jár. Elhatározta, hogy azzal fogja kezdeni, hogy jobban megismeri szobatársait és valóban össze próbál majd velük barátkozni. Rose elköszönt Hagridtól, megköszönte a teát és a félhomályban felsietett a kastélyba, végigszaladt a hosszú folyosókon, le a pincébe egyenesen a lányok hálókörletébe, ahol Polly és Nita valamiről nagyon elmélyülten diskuráltak. Mikor Rose belépett, mindketten felkapták a fejüket és elhallgattak.
- Heló! - köszönt kicsit talán bátortalanul Rose. A lányok pár másodpercig csak bámultak rá, de Nita hamar felpattant és ő is üdvözölte Roset.
- Nézd milyen könyvet talált Polly, Leghatobb Ördöngös Italoc! Nagyon menő bájitalok vannak benne és a könyvtár zárolt szekciójából van. - lelkendezett Nita. Rosenak elkerekedett a szeme, ahogy meglátta a képeket a könyvben és a bájitalok receptjeit. Leült melléjük az ágyra és szinte itta a szavakat, amik a papírra voltak írva.
- Honnan szereztétek? Kitől kaptátok az engedélyt? - ámuldozott a kincset érő könyvet lapozgatva Rose.
- Mi sehonnan. Malfoyt kértem meg, hogy szerezzen engedélyt, ő pedig Pitontól kapta. - válaszolt érzelemmentesen Polly.
- És mit terveztek vele csinálni? - ráncolta kérdőn a szemöldökét Rose, de közben azért mosolygott és inkább Nitához fordult, tőle kedvesebb reakciót várt.
- Hasznos lehet, keresünk benne bájitalokat, amiket kipróbálhatunk valamikor. Igazából abban reménykedünk, hogy benne van a bájital és a folyamat menete, amivel animágussá lehet válni.
- Animágussá? Ti animágussá akartok válni? - Rose nem hitt a fülének. Ahhoz, hogy valaki animágus legyen egy nagyon hosszú és bonyolult, időigényes folyamaton kell átesni. Azt tudta, hogy különféle gyógynövények, bájitalok és bűbájok szükségesek hozzá, de sosem gondolt arra, hogy felfedezze az egész módszert, arra főleg nem, hogy ő maga is animágussá váljon. - És találtatok már valami hasznosat?
- Animágiáról semmit, de azért vannak itt érdekes bájitalok, például ez a Felix Felicis jól hangzik, de fél év elkészíteni, szóval ezt nem a legjobb ötlet az iskolában kipróbálni, elég nehéz lenne elrejteni a tanárok és a többi diák elől. A Százfűlé-főzet is hasznos lehet és az csak egy hónapig tart, ezt megjegyezhetjük, elég bonyolultnak tűnik és itt van ez. Ennek nem tudom elolvasni a nevét de erősen mérgező, önkívületet okoz, elég körülményes az elkészítése, megprobálkozhatunk vele. - mutatta sorra a választott bájitalait Polly.
- Veritaserum? - akadt meg Rose szeme a következő oldalon leírt bájitalom. Igazságszérum, mi lehet annál hasznosabb? Amúgy sem nagyon támogatta a mérgező bájitalok készítését, de ez igazán megér egy próbát.
- Ez is túl hosszú ideig készülne, de ezen kívül érdekes.
- Azért én ezt megjegyezném... - mondta a lehető leghallkappan Rose, de Polly meghallotta és tett is egy jelölést a Veritaserum oldalára is, Rose elmosolyodott ezen.
- Én úgy tudom, hogy Veritaserumot csak a minisztérium engedélyével lehet hazsnálni. - kétkedett Nita. - Anyukám a minisztériumban dolgozik, ő említette. - tette hozzá a két kérdő tekintet láttán.
- Ha nem tudják, hogy van, akkor nem feltételezik, hogy használtuk. - dőlt előre bizalmaskodóan Polly, mondandója végén pedig elmosolyodott. Rose kicsit kétkedett Polly hozzáállásában, de már lenyűgözték őt a lányok azzal, hogy egy ilyen könyvet szereztek, szóval elsiklott Polly halvány szadista hajlamai felett és a jó oldalát nézte a dolgoknak. Késő estig olvasták a könyvet, arról beszéltek, hogy milyen bájitalt mire használnának, a szörnyű képeket figyelmen kívül hagyták, megtervezték, hogy melyikkel próbálkozzanak először és hogy hogyan próbálkozzanak vele. Az animágussá váláshoz nem jutottak még közelebb, de nem tettek le a tervről és Rose szemei előtt is kirajzolódtak az előnyei annak, ha képes lenne bármikor valamilyen állattá átváltozni. Rose most először amióta itt van tényleg jól érezte magát, annyira, hogy arról is megfeletkezett, hogy nem a jó meleg, piros függönyös Griffendél klubhelyégben van új barátaival, hanem a zöld, vízalatti, mindig hűvös Mardekáros szobájukban. Az önfeledt tervezketésnek hirtelen egy szörnyű, hideg fájdalom vetett véget Rose mellkasában.