Roseanne, az elátkozott gyermek

Második emelet - tizenegyedik fejezet

De Tom többé nem válaszolt neki. Rose nem értette, miért nem mondhatta el neki, mire gondolt. Úgy beszélt, mintha ő pontosan tudná, mi történt Roseal 11 évvel ezelőtt, mégsem árulta el. Egy dolog biztos: nem győzte meg a beszélgetés arról Roset, hogy ez a napló biztonságos. Még mindig úgy érezte, ez egy rossz előjel nem is beszélve a legutóbbi látomásáról, amiben tisztán látta Ginnyt a naplóval abban a szörnyű barlangban. Eldöntötte, hogy mindent el fog mondani Ginnynek, amiről beszéltek, amikor visszaadja neki. Azonban felkeltette a kíváncsiságát, amiket látott, talán még pár napig mégis magánál tartja a naplót.

Rose utolsó órája Sötét Varázslatok Kivédése volt. Minden diák be volt zsongva, ugyanis az aznapi vacsora nem csupán vacsora volt. Szokás szerint halloween estéjén a kastélyban halloweeni lakomát tartanak. Az egész iskola egyszerre gyűlik össze a nagyteremben és az évnyitóhoz hasonlóan megtelik az asztal mindenféle finomsággal, de első sorban sütőtökkel és mindenféle halloweeni étellel. Rose a klubhelyiségbe ment, hogy lerakja az iskolatáskáját, gyorsan belefogjon a leckéjébe, hogy ne maradjon annyira sok későbbre, majd Pollyval és Nitával együtt készülődtek a nagyterembe a lakomára.

- Ez vajon most teljesen olyan lesz, mint az évnyitó? – kérdezősködött Nita.

- Nyugodj már meg. Még mi sem voltunk ilyenen, nem tudjuk, hogy mi fog történni. - torkollta le őt Polly.

- Ne legyél már ilyen bunkó, csak izgatottak vagyunk. – állította le Pollyt Rose.

- Jól van na, bocsánat. Csak tényleg ezt kérdezgette egész nap. – fogta vissza magát Polly.

A lányok összeszedelödzködtek majd elindultak a nagyterem fele. A többi Mardekáros diák is kis csapatokba verődve vették ugyan arra az irányt. Minden diákból sugárzott az izgatottság, az eslősökből azért, mert nem tudták milyen lesz a lakoma, az idősebbekből pedig azért mert imádták a halloweeni ünnepet.

Amikor a lányok elértek a nagyteremhez, hihetetlen látvány tárul a szemük elé. A terem egész hosszában az elvarázsolt plafon alatt mindenféle méretű és mintájú faragott töklámpások lebegtek, amelyek néha felnevettek, néha arrébb mentek, mintha saját maguk gondolkodnának, élvezték a tömeget maguk alatt és szórakoztattak mindenkit. A falak mentén szalagok és díszek lógtak, a terem végében pedig a két legnagyobb tök állt, amit Rose valaha látott, szépen kifaragva. A diákok nagyrésze már elfoglalták helyüket az asztaloknál, ki-ki a saját házával. A lányok elindultak a bal szélső asztal felé, ami a Mardekáré volt és választottak maguknak helyet. Pontosabban Polly mindegyikőjüket Malfoy társasága felé rángatta, miközben Nita és Rose sokat sejtően pillantottak egymásra. Rose megpróbált a lehető legtávolabb kerülni Malfoytól, hogy még véletlenül se szóljon hozzá az este közben.

Ahogy elfoglalták a helyüket, észrevették, hogy az asztalokon is kis dísztökök hevernek, teljessé téve az ünnepi hangulatot. A diákok beszélgettek egymással, viccelődtek, szerencsére a Mardekár asztalánál sem volt ez másképp. Mindenki arra várt, hogy Dumbledore professzor elmondja beszédét és kezdődjön a lakoma. Ez, csak úgy mint máskor is, hamar megtörtént, Dumbledore most is rövidre fogta a szót, az asztalokat pedig ellepték a finomabbnál finomabb étkek. Volt ott csirkecomb, sütőtöklé, tökleves baconnel, tökmag, puding és amit csak el lehet képzelni. Mindenki jóízűen állt neki a falatozásnak. Rose is megragadta az arany evőeszközöket, de mielőtt még belevethette volna magát a kajába, átfutott testén az ismerős hideg. Ez alkalommal beletörődött mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, és úgy várta, vajon mit fog látni ez alkalommal. Meglepetésére nem a barlangot érezte maga körül, a környezet most kifejezetten ismerős volt. Kinyitotta a szemét és a második emeleten találta magát és megállíthatatlan késztetést érzett, hogy valóban oda menjen amilyen gyorsan csak tud.

Amint visszatért a valóságba és ismét a lakomán találta magát, körbenézett, hogy bárki észrevett-e valamit abból ami az imént történt. Szerencsére mindenki el volt foglalva az ételekkel és nem figyeltek rá. Elmotyogott egy „bocsi"-t meg talán, hogy „kimegyek a mosdóba" és már indult is, rohant a második emeletre és tartott tőle, hogy mit fog ott találni. Amikor már majdnem a látomásának helyszínére ért, le kellett lassítania mert a folyosó úszott a vízben. Legnagyobb meglepetésére nem volt egyedül. Másik három diák is úgy döntött, ez a legmegfelelőbb hely a lakoma helyett ebben a borús, esti időben egy kis sétára. Harry, Ron és Hermione.