Roseanne, az elátkozott gyermek

Jéghideg - nyolcadik fejezet

Rose összegörnyedt az ágyán, szorozan becsukta a szemét, mindene sajgott a maró hidegtől, amit mellkasbában érzett. Megpróbálta kinyitni a szemét, az érzés kísértetiesen hasonlított a reggelihez. Ahogy próbált fókuszálni, amit látott egyáltalán nem hasonlított a klubhelységre. Sötét volt és pára, Rose szédült, a hideg követ érezte maga alatt, nem tudta megtartani a fejét, megrémítette ami történt vele. Mielőtt visszatért volna a szobába, meglátott valamit a távolban. Pikkelyeket.
- Hahó! Mi történik? Rose! - rázogatta a vállát Nita egyre kétségbeesettebben. Rose összegömbölyödve feküdt, a takarót minden erejével szorította, amit el is engedett, ahogy ez tudatosult benne.
- Jól vagyok. - próbálta leginkább magát meggyőzni. Vajon mit láttak rajta a többiek, amíg ő máshol járt?
- Jól... Pont úgy néztél ki, mint aki jól van. Mi történt? - Nita kétkedve nézett Rosera. Nem tudta elmondani, maga se tudta mit látott pontosan, azt meg főleg nem, hogy mi történt vele, de egy dologban biztos volt: Ilyet nem szeretne még egyszer átélni, elég dolga lesz az iskolával, nem hiányzik a tanulás mellé rendszeres látomásokkal megbírkózni. Még mindig nyomta a mellkasát az a szomorú hideg. Rose annyira a gondolataiba merült, hogy nem vette észre, hogy mindkét lány még mindig magyarázatra várva néz rá.
- Valószínűleg csak fáradt vagyok. Túl késő van, ki kéne magam pihenni. - próbált kibújni a kínos beszélgetés alól. Nem biztos, hogy az a legmegnyerőbb bemutatkozás az új szobatársaknak ha fura látomásokról és rohamokról kezd el valaki rögrön beszélni. Nita és Polly egy darabig még gyanakodva néztek hol egymásra, hol Rosera, de végül Polly törte meg a csendet.
- Tényleg aludnunk kéne talán. Nem lenne jó elkésni holnap McGalagony órájáról. - zárta le gyorsan a dolgokat. Így hát Nita vonalodva, de átmászott a saját ágyára, hogy a történteket félre téve inkább kipihenje magát ő is a holnapi napra.

Rose nem éppen aludt nyugodtan, álmában is kísértette a látomás, érezte a hideget és a párát, arra pedig csak nem sikerült rájönnie, milyen pikkelyeket látott, bárhogy próbált visszaemlékezni. Ezen gondolkodott miközben a nagyterem felé tartott reggelizni, az asztalnál nem sokat beszélt szobatársaival, kínosnak érezte az éjjel történteket, de szerencsére ők sem firtatták a dogot. Nem tudta elterelni a gondolatait egészen addig amíg el nem kezdődött a tanév második átváltoztatástan órája. Szerencsére az óra elterelte a figyelmét. Az első alkalommal a tanárnő elmagyaráztan nekik miről is fog szólni ez a tantárgy, biztosította őket arról, hogy ha követik az utasításait, akkor senkinek nem esik baja, de ez egy bonyolult és veszélyes tantárgy, aki rendetlenkedik az óráján, az nagyon gyorsan a vonaton fogja találni magát úton Londonba. A feladatuk az volt, hogy egy cserebogarat változtassanak gombbá, ami összességében Rosenak nem volt nehéz feladat. Második próbálkozásra sikerült is neki, McGalagony professzor pedig ámulkodva dícsérte őt. Volt aki elismerően nézte Roset, volt aki irigykedve, de ő nem foglalkozott vele, azon ügyeskedett, hogy minél szebb gombot varázsoljon. Óra végére egész kupac színes, kicsi, nagy mintás gomb sorakozott az asztalán. Pollynak sem kellett sokszor nekifutnia, megmelengette Rose szívét ahogy a lány halványan elmosolyodott, miután egymás után három cserebogarat is mandzsettagombbá tudott változtatni. A teremből kifele menet utána eredtek mind a Griffendélesek, mind a Mardekárosok és arról kérdezgették, hogyan csinálta, hogy ilyen könnyen sikerült neki teljesíteni a feladatot. Rose egészen zavarba jött a sok figyelemtől, de megpróbált annyi jó tanácsot adni mindenkinek amennyit csak lehetett.
- Milyen kis rajongó tábort gyűjtöttél már magadnak! - piszkálta Ginny Roset mikor már a nagyterembe tartottak az óráik után ebédelni.
- Dehogy rajongó tábor. Mindenki tanulni szeretne itt, nekem csak előnyöm van, amiért kívülről tudom Charlie összes könyvét. Te is tudod, hogy amióta olvasni tudok, azóta azokat olvasgatom. - pirult el Rose.
- Igen, arra is emlékszem, hogy 4 évesen felgyújtottad az ágyát anya pálcájával. - nevetett tovább Ginny.
- Na, el is oltottam utána. - nevetett fel Rose is a régi emlékre.
Ebéd közben Rose elmesélte, hogy a Mardekár nem is annyira rossz, mint ahogy elképzelte, de még mindig szomorú, hogy az estéjüket nem tölthetik együtt a klubhelységben úgy, ahogy mindig is akarták, de sopánkodással nem lesz jobb semmi. Azt is elmesélte, hogy előző este milyen bájital könyvet nézegettek, persze azt gondosan elkerülte, hogy végül a móka hogyan ért véget, azt még nem akarta elmondani senkinek bár tudta, hogy egyszer muszáj lesz ha megismétlődik. Miután jóllaktak, Rose a klubhelység felé vette az irányt és azonnal neki is látott a leckének, hogy a következő napot is ugyan olyan felkészülten kezdhesse, mint ezt.