Roseanne, az elátkozott gyermek

Beosztás - ötödik fejezet

Mikor az igazgatóhelyettes asszony befejezte mondandóját, a kis diákok elindultak egy hatalmas ajtó felé, ami mögül hallani lehetett a zsivajt. Rosenak a torkában dobogott a szíve, nyelt egy nagyot és lehunyta a szemét. Már csak pár perc. Az ajtó kitárult, Rose pedig megpillantotta a teremben az egész iskolát, hosszú asztaloknál helyet foglalva házak szerint. A terem jobb szélén pirosban a Griffendélesek, mellette a Hollohát asztala majd a Hugrabug és bal szélen a Mardekár. Rose egy örökkévalóságnak érezte, amíg a hosszú asztalok között a terem másik végébe értek, McGalagony professzor a székre helyezte a Teszlek Süveget, aki elmondta évnyitó versét, és Rose már csak arra eszmélt, hogy elhangzik az első név, Clara Amber, és a lány félénken a székhez lépett. A süveg rövi ideig gondolkoldott majd harsogta az ítéletet:
- Griffendél! - Remek, Rose is pont ezt akarta hallani, amikor a fejére veszi a süveget. Már nem kellett sok, pár perc és kész is.
- Bailey, Laura! - szólitotta a következő lányt McGalagony professzor.
- Griffendél! - kiáltott ismét a süveg. Rose egyre jobban izgult, nemsokára leülhet testvérei mellé, csak oda osszák be. Kezeit tördelte és ajkaiba harapott. Ezt Ginny is észrevette, ezért inkább megfogta Rose kezét, hogy megnyugtassa, bár az ő keze is izzadt. Újabb lányt szólítottak, Camelia Bell, akit a Hugrabugba osztottak, majd Ebony Burton következett, aki Hollóhátas lett. Rose mély levegőket próbált venni és így megnyugodni, ilyenkor átkozta a nevét, mindig az utolsó a névsorban miatta így sokkal tovább tart szenvedése. Colin Creevey, Jasper Elliot és Erwin Flavell mind a Griffendélbe kerültek és Gane Howard lett az első Mardekáros fiú.
- Grace, Hazel! - hangzott McGalagony hangja. A három lány Hazelre nézett és egy pillanatra mind elfelejtették saját félelmüket és egy emberként szurkoltak neki, hogy olyan házba kerüljön, ami Hazelnek tökéletes lesz. Talán Ginnyékkel együtt a Griffendélbe. Hazel nagyot sóhajtva indult meg a szék felé, majd tétován a fejére tette a süveget. Hosszasan gondolkodott, Rose, Ginny és Luna tűkön ülve várták a döntést mire végre megszólalt.
- Hugrabug! - harsogta. Hazel ajkai hatalmas mosolyra húzódtak, új barátaira pillantott még utoljára, mielőtt a Hugrabugos asztalhoz sétált. Látszólag nagyon örült annak, ahova került, ennek pedig a lányok is ugyan annyira örültek. De gyorsan visszarántotta őket a valóságba a következő név elhangzása. Rose még jobban szorította Ginny kezét.
- Grant, Isabella! - a lány vidáman ugrott a székhez majd pár perc múlva szintén a Hugrabugba került. Reth Hambleton, Hugrabgug és Langley Harris, Griffendél majd:
- Lovegood, Luna! - szokásos álmodozó tekintetével lépett a székhez Luna és ugyan úgy mosolyogva várta végig a süveg gondolkoását. Nem telt túl sok időbe, mire a Hollóhátba osztották és ő vigyorogva szökkent az asztalhoz gyorsan megszorítva Rose vállát, ahogy elhaladt mellette. Egyre csak mondták a neveket, egyre csak fogytak az emberek a lányok körül. Phineas Nelson és Aloysius Owen a Mardekárba, Amanda Page a Hugrabugba, Alexa Palmer és egy ikerpár, Qiull Linn és Quill Meriwether a Hollóhátba kerültek. Majd ismét két Mardekáros, Nita Roberts és Polly Scot, két Hugrabugos, Teddy Smith és Dawn Thompson és egy Hollóhátas, Benson Walsh.
- Weasley, Ginny! - hangzott a következő név McGalagony szájából. Ginny arcából minden vér kiaszaladt, elengedte Rose kezét és lassan lépdelt az emelvényre, Rose keresztbetett ujjakkal szurkolt. Ginny mindjárt leül a Griffendélesek asztalához, ezt mondogatta magában és a szemét sem merte nyitva tartanni, annyira izgult. Óráknak tűnő percekig várt, mire végre kimonta a süveg:
- Griffendél! - Rose felkiáltott örömében és ugrott egy picit, együtt újongott a Griffendélesekkel, szinte ki akart ugrani a szíve a helyéről örömében, még könnyek is szöktek a szemébe.
- Weasley, Roseanne! - Rose körül megállt a világ. Megszűnt körülötte minden, fülében csakis szíve heves dobogását hallotta, zsibadt a mellkasa és mintha nem is ő tenné, megindult, hogy a süveget a fejére tegye. Érezte, hogy az ájulás szélén van, remegtek a kezei, nagynehezen mégis leült a kis székre és a fejébe húzta a süveget. Vagyis a fejébe húzta volna, de a süveg pereme éppenhogy a haját megérintette már hangzott is ítélete:
- Mardekár! - micsoda? Rosszul hallotta, biztosan rosszul hallotta. Rose meg sem tudott mozdulni, biztosra vette, hogy valami félreértés történt. McGalagonynak rá kellett szólni, hogy adja át helyét a következőnek (Blake Yalden, Mardekár és Stanley Zachary, Hugrabug), mire Rose aprót bólintva felállt és letette a süveget. Némán ballagott a bal szélső, Mardekáros asztalhoz, nem érdekelte az újongás és az üdvözlő kezek sem. Nem tudta érdekelni, hogy itt örülnek neki. Ő nem örült nekik. Neki nem itt kellene lennie. A testvérei mellett kéne most ülnie a terem másik felén. Miért pont Mardekár? Ha már nem a Griffendél akkor lehetett volna bármi más, csak nem ez. Úgy érezte magát, mintha kivették volna az agyát és átmosták volna. Még mindig zúgott a füle és azt mantrázta magának, hogy neki nem itt kéne lennie. Egészen addig nem hitte el, hogy ez a valóság és nem egy rossz álom, amíg le nem értek a Mardekár kubhelységébe a pincébe, ahol szörnyen hideg volt, minden zöld volt, úgy tűnt, hogy még a tűz is zölden ég a kandallóban. Egyedül az fogta meg, hogy a helyiség víz alatt volt és szinte minden percben különleges vízi állatok és lények úsztak el a hatalmas ablakok előtt. Meghallgatta a Mardekárház prefektusainak útbaigazítását, majd szomorúan elindult, hogy megkeresse hálótermét. Megkereste a lányok szobái felé vezető lépcsőt és megkereste azt az ajtót amin az állt "Első évesek". Mire belépett két társa már bent ültek és beszélgettek.
- Sziasztok! - köszönt, próbálta leplezni csalódottságát, de magának is be kellett ismerni, hogy nem igazán sikerült.
- Szia! Te Roseanne vagy, ugye? - állt fel és lépett közelebb egy rövid, barna hajú frufrus lány. - Polly Scot vagyok. - Rose nem volt biztos, hogy csak azért mert Mardekáros a lány, vagy más körülmények között is ugyan így érezne-e, de nem volt neki szimpatikus a lány.
- Aha, Rose Weasley vagyok. - próbált mosolyt erőltetni az arcára.
- Én Nita Roberts vagyok. - szólalt meg hirtelen a másik lány is. Neki nagyon hosszú vöröses-barna haja volt és meleg, kedvesen csillogó barna szeme. Ránézésre ő szimpatikusabb volt Rosenak, de persze ez úgyis csak egy kis idő elteltével fog kiderülni. Egyenlőre semmi máshoz nem volt kevde, minthogy lefeküdjön végre aludni. Addig is nem kell arra gondolnia, hogy mennyire nem akar éppen most, éppen ezen a helyen lenni, arról nem is beszélve, hogy az óráin is ezekkel az emberekkel kell résztvennie és tudja milyen előítéletei vannak neki is a Mardekárosokkal szemben. Most ő is Mardekáros lett és vele szemben is ugyan ezek az előítéletek lesznek az emberek szemei előtt.