Roseanne, az elátkozott gyermek

Nagy bajban - tizenkettedik fejezet

Mindannyian a fallal szemben álltak, nem beszéltek, szinte nem is mozdultak. Rose közelebb ment, furcsállta az egészet, már majdnem megkérdezte, hogy láttak-e valami különöset, mikor ő is észrevette Mrs. Norrist a gyertyatartón lógva teljesen mozdulatlanul. Egy pillanatra megrögkönyödött, ha ezt megtudja Frics... De aztán észrevett egy feliratot is a macska alatt, pirossal volt festve, mintha vér lenne: "A Titkok Kamráját kinyitották, az utód ellenségei... reszkessetek"

- Merlin szakállára, itt meg mi történt? - szólalt meg végül Rose, miután összeszedte kicsit gondolatait.

- Mi nem tudjuk, mi is így találtunk már rá.

Rose elborzadt. Ki tehetett ilyet Mrs. Norrissal? Kicsit idegesítő állat és mintha beszélgetni tudna Friccsel, mégis megölni? Ez tényleg túlzás. És mit jelenthet a felirat? Mi az a Titkok Kamrája és ki lehet az az "utód"? Nem telhetett el egy perc, mire mind a négyőjük megfordult és meglepetésükre hatalmas tömeggel találták szemben magukat. Tudták, hogy bajban vannak, ebből nem tudják kimagyarázni magukat. Nem tudják, hogy mi történt, se Rose, se semelyikőjük mégis mindenki azt fogja hinni, hogy ők tették. Frics úr áttörte magát a diákok között, hogy közelebbről is lássa a történteket. Lassan közeledett a falhoz, szemét Mrs. Norrisra szegezve és szinte remegett a dühtől. Nem tudta elhinni amit lát. Először csak kissé nyitott szájjal bámulta a macskát, nem tudta mit mondjon, majd Harryre nézett.

- Te voltál. Te tetted ezt a macskámmal, megölted őt. Megöllek, Potter, esküszöm ezért meg foglak... - éppen időben érkezett a bűntett helyszínére Dumbledore professzor, Piton és McGalagony. Frics abbahagyta a beszédet, ahogy meglátta a tanárokat. Dumbledore azonnal a macskáját és a feliratot kezdte vizsgálja a falon, majd Fricshez fordult.

- Ezt a négyet itt találtam, tudom, hogy ő tette, professzor úr, megölte a macskámat. - kezdett bele Frics úr, de Dumbledore csendre intette gyorsan.

- Nem halt meg a macskája, Argus. Csupán kővé dermesztették, nyugodjon meg kérem. Most pedig mindenki menjen vissza a hálókörletébe. - a diákok mocorogni és duruzsolni kezdtek egymásnak ahogy megindult mindenki a maga irányába. Rose, Harry, Ron és Hermione szintén elindultak volna a klubhelyiségükbe, semmi kedvük nem volt több időt tölteni a megdermedt macskával és a felirattal, de Dumbledore gyorsabb volt, mint ők. - Mindenki, kivéve titeket négyen. - a négy barát egymásra néztek és nagyot nyeltek. Rémülten várták, hogy meggyanusítsák őket Mrs. Norris kővé dermesztésével. Ezért még ki is rúghatják őket. Szép kis iskolakezdés, gondolta Rose, kirúgatni magát az első pár hónapban, eddig még Fred és George sem jutottak el soha.

- Mit láttatok? - kérdezte Dumbledore professzor.

- Nem láttunk semmit, Minden így volt már, amikor ideérkeztünk. - válaszolt Harry idegesen. Még akkor is, ha az igazat mondta, nem volt túl meggyőző.

- És mégis minek jöttetek ide? - vágta rá Piton, szinte felnyársalva négyőjüket a tekintetével.

- Mi... mi a vacsoráról jöttünk éppen, Harryt kerestük. Amikor megtaláltuk azt mondta... - Hermione megállt a magyarázkodásban, nem volt biztos benne, hogy el akarja mondani Pitonnak az igazat. Talán valóban nem a legjobb döntés most bevallani, hogy Harry különös hangokat hall a falakból. Várjunk csak, hangok? Harry nem említett semmilyen hangot.

- Azt mondtam, hogy én nem vagyok éhes, vissza akartunk menni a klubhelyiségbe, eközben találtuk meg Mrs. Norrist. - folytatta Harry. Rose ránézett, tudta, hogy ez nem az igazság, de vajon honnan tudtam meg, hogy valójában miért jöttek ide? A válaszra sajnos még várnia kellett, csak nem kérdezhette meg itt mindenki előtt. Miután pedig a tanárok elküldik őket a dolgukra, pont az ellenkező irányba fognak indulni.

- És maga, Miss Weasley? - fordult Piton Rosehoz. Erre Rose nem számított, túlságosan el volt foglalva a saját gondolataival, nem gondolta, hogy Harryék alibije őt nem menti majd meg a bűntetés alól. Természetesen nem akart beszámolni Pitonnak ő sem a látomásairól és hogy az vezette őt ide, így tehát ki kellett találnia egy mesét.

- Én.. Én kerestem...hmm...Ront kerestem, igen. Anya... küldött egy levelet, azt mondta, hogy...hát... hogy mondjam el neked, hogy ne kerülj többet bajba a repülő autós eset után. Ezért jöttem. - makogott Rose. Nem gondolta, hogy ennek bárki bedől, kezdte leverni a víz.

- Értem. - válaszolt Piton. Nem kérdőjelezte meg Rose válaszát, még akkor sem, ha szinte teljesen biztos volt, hogy tudja, hogy csak hazudott. Ezek az előnyei, ha Mardekáros vagy, azt hiszem.

- Elmehettek. Egyenesen a hálókörletekbe, sehova máshova. Jó éjszakát. - szólalt meg végül Dumbledore. Senki nem szólt semmit, mindenki elindult a klubhelyiségbe, Rose a pince felé vette az irányt, a többiek pedig a Griffendél toronyba. Amíg csak tudott, hallgatózott Rose, de a három barát egy szót sem szóltak egymáshoz az úton. Rose megkönnyebbült, kirúgásra, bűntető munkára számított vagy valami ennél is súlyosabbra egy ilyen szerencsétlen eset után, de úgy tűnik Dumbledore egyenesen a lelkükbe látott, az elejétől fogva tudta, hogy nem ők voltak. A hangok pedig... beszélnie kell Harryvel.