Roseanne, az elátkozott gyermek

A napló - kilencedik fejezet

Teltek a hetek a Roxfortban, és a meleg nyári idő lassan átfordult hűvös őszbe. A levelek sárgultak a kastély melletti erdőben, a diákok feltűnően kevesebb időt töltöttek az iskolaudvaron. Rose és Ginny egy napos délutánjukat a Hagrid kunyhója előtt álló padon tötötték. Mindketten végeztek a tanulnivalójukkal már, ami csodának mondható, mert ahogy haladtak előre a tananyaggal, egyre több és nehezebb házi feladatokat kaptak minden tanártól. Bár tanulniuk nem kellett, Ginny mégis alig nézett fel egy ütöt-kopott kis könyvből, amibe megállás nélkül körmölt valamit.
- Mit írogatsz ennyire bőszen? - kérdezte Rose egy kicsit sértődötten. Mivel nem minden órájuk közös a Griffendélesekkel, ezért sokkal kevesebb időt tud testvérével tölteni, így remélte, hogy most, amikor egyikőjüknek sincs más dolga, végre kettesben lehet vele ismét, úgy mint otthon.
- Semmit. - felel kurtán Ginny, de egy pillanatra sem hagyta abba az írást.
- Megnézhetem, mi az a semmi? - próbálkozott tovább Rose.
- Nem! Vagyis... jó, rendben. Ez egy napló, azzal beszélek. Akié volt, úgy hívják, hogy Tom Riddle, nagyon kedves. - Rose szeme elkerekedett, ahogy meghallotta, mit is csinál Ginny valójában. Elborzasztotta, hogy inkább egy beszélő könyvvel tölti az idejét, arról nem is beszélve, hogy számára rémisztő volt, hogy Ginny ennyire felelőtlenül használ egy tárgyat, ami valamilyen módon kommunikál vele, de nem is tudja, hogy hogyan.
- Megnézhetem? - kérdezte ismét felhúzott szemöldökkel. Ginny kissé vonakodva, de a kezébe adta a naplót. Amint Rose ujja hozzáért a kötéshez, átfutott a testén az a szörnyű érzés, amit a látomásaiban is érzett. El akarta hirtelen dobni a könyvet, de megállította magát, helyette nagy nehezen kinyitotta, de nem látott benne semmiféle írást. Lapozgatta pár másodpercig, majd gyorsan visszanyújotta Ginynnek. - Nem írtál bele az előbb? - kérdezte gyanakodva.
- De, de az eltűnik. Nézd, így működik. - és Ginny közelebb húzódott, magához húzta a naplót és beleírta a következő sorokat: "Szia, Tom. Szeretném, ha megismernéd a testvéremet, Roset. Vele töltöm a délutánomat, ő Mardekáros, mint te is voltál, biztos vagyok benne, hogy jól kijönnétek". Amint befejezte, a tinta eltűnt a papírról, mintha az felszívta volna, de már meg is jelent egy másik kézírással írt üzenet: "Szia, Rose. Örülök, hogy megismerhetlek." Roset kirázta a hideg, egyáltalán nem tartotta jó jelnek, hogy a napló valamilyen szinten összeköttetésben állhat a látomásaival, azt akarta tanácsolni Ginnynek, hogy szabaduljon meg tőle, amilyen gyorsan csak lehet, de mivel nem tudta megindokolni, hogy miért nem szimpatikus neki a napló, a látomásairól pedig nem akart beszélni neki, nem tudta, hogy mit mondjon pontosan a nemtetszését illetően. Így hát csak azt mondta ami először eszébe jutott.

- Szerintem nem kéne ezt megtartanod. - mondta egy nagy levegővétel után. Ginny nagyon hevesen válaszolt és sértetten hagyta őt ott a padon. Bár Rose nem lepődött teljesen meg ezen a reakción, azért remélte, hogy testvére többre tartja a véleményét annál, minthogy csak simán otthagyja őt. Pár perc múlva miután feldolgozta a történteket, ő is a kastély felé vette az irányt, út közben végig a naplón gondolkodva. Ki lehet az a Tom Riddle és milyen köze lehet a látomásaihoz, miért érez hideget és végtelen szomorúságot és miért történik vele mindez hirtelen? Ezekkel a gondolatokkal sétált a pincébe vezető lépcsőn lefele, amikor hirtelen ismét rátört a látomás és a hideg, ezúttal viszont többet látott, mint eddig bármikor. Mikor kinyitotta a szemét, már nem lepődött meg a hideg kövön, a párán, rögtön a pikkelyes valamit kereste, ami legnagyobb rémületére most megmozdult előtte. Egy hatalmas, több méteres kígyó teste csúszott el előtte a barlang végénél, mögötte pedig meglátta Ginnyt feküdni a naplóval. Felé akart rohanni, de ekkor visszatért a valóságba. A lépcsőn ült, de korántsem volt már annyira szörnyű állapotban, mint az első két alkalom után. Fújt egyet és futólépésben sietett a klubhelyiség felé. A szobatársai már ott volta, így ismét rendeznie kellett gondolatait. Vidáman elbeszélgetett velük arról, hogy Binns professzor, a mágiatörténet tanár belehalt az unalomba az óráin, ezért szellem, és állítólag észre sem vette, hogy meghalt, ő jött tanítani, mintha mi sem történt volna, hogy Phineas elvileg bezárt a wc-be egy másodéves Grifendélest, aki egész nap nem tudott onnan kijönni és azt mondják, hogy Harry Potter szabadította ki, és hogy Piton azt mondta, hogy a következő órájukon, akinek a legrosszabbra sikerül a főzete, azon fogják tesztelni, hogy a többiek jól csináltak-e meg a sajátjukat, és hogy Rose főzetén kívül nem akarnának más főzetet megkóstolni, mert nem éppen tűnt bíztatónak, amit bárki más csinált. Bár nagyon kellemesen telt Rose délutánja és estéje, gondolatai között elő-elő bukkant Ginny és a napló, és tudta, hogy másnap az első dolga lesz elkérni tőle, és jobban megvizsgálni, mert nem hagyhatja, hogy egy ilyen butaság miatt essen baja testvérének.