Roseanne, az elátkozott gyermek

Az Abszol út - harmadik fejezet

Mrs. Weasley nem hazudott, mikor azt mondta, hogy másnap korán indulnak. Reggel hatkor már az egész család Harryvel együtt készenlétben állt az indulásra. Mindenki felsorakozott a konyhában, egyedül Harry nem igazán értette, hogy mi történik. Rose most szembesült vele először, hogy mit is jelent az, hogy Harry muglik között nevelkedett. Nem ismerte a hop-hálózatot. Elképeve hallgatta ahogy Molly néni elmagyarázza neki, hogy vennie kell egy marékkal a hop-porból, majd be kell állnia a kandallóban lobogó zöld színű tűzbe és érthetően ki kell mondania az úticélt. Harry Rose előtt probálkozott, az arcán látszott a bizonytalanság és talán nem is sikerült neki érthetően kimonania a célt: "Abszol út".
- Te mit értettél? - nézett kétkedve Mr. Weasleyre Mrs. Weasley.
- Azt, hogy "abszolut". - ráncolta a szemöldökét válasz közben Mr. Weasley.
- Igen, én is. - fordult vissza Mrs. Weasely a kandallóhoz. - Remélem nem tévedt el nagyon.
Rose is aggódni kezdett, sosem fordult még elő vele, hogy nem oda jutott a hop-hálózattal, ahova eltervezte és fogalma sem volt, hogy mennyire lehet elvéteni az úticélt. Végül inkább ahelyett, hogy ezen rágódott volna, vett egy marékkal a porból és ő is bemászott a kandallóba. A másik oldalon találkozott Ronnal és az ikrekkel, akik már odaértek, Harryt viszont valóban nem látta sehol.
- Nem járt még itt Harry? - kérdezte Ront félve a választól.
- Nem, miért? Előtted kellett volna jönnie?
- Előttem jött, de nem mondta tisztán, hogy Abszol út. Azt hiszem azt mondta, hogy abszolut. Mit gondoltok, mennyire lehet messze? - erre a kérdésre viszont egyikőjük sem tudta a választ. Egy darabig Ron és Rose csak egymást nézték, végül Fred szólalt meg, hogy oldja kicsit a feszültséget.
- Biztos nem került túl messzire. Ide fog találni. - tette a karját Rose vállára. Idő közben megérkezett Mr. és Mrs. Weasley is Ginnyvel együtt.
- Menjünk a Czikornyai és Patzába, Hermione és a szülei már biztos várnak ránk. Harry reméljük, hogy majd megtalál minket. - terelte a kis csapatot Mr. Weasley a könyvesbolt felé. A bolthoz közeledve Hermionééket nem, de több tucat másik embert megpillantottak a kis helységben nyomorogva. Szokatlan volt ez a tömeg a kis boltban, ilyenkor általában csak Roxfortos diákok és családjaik szoktak erre járni, ők is csak addig amíg beszerzik a tankönyveket. Ezzel ellentétben most rengeteg középkorú boszorkánnyal és varázslóval volt tömve a bolt, sokan külföldről érkeztek és egy alacsony, szakállas varázsló egy hatalmas fényképezőgéppel szaladgált a tömeg sorai között. Rose gyorsan rájött, mi lehet az oka, mikor közelebb értek és meglátta a hatalmas plakátot a kirakat ablakán. Gilderoy Lockhart legújabb könyvét dedikálta. Az a Gilderoy Lockhart, akinek Mrs. Weasley minden könyvét megvette már és az összeset nagy becsben tartja a nekik szentelt külön könyvespolcon az Odúban. Rose sosem értette a felhajtást körülötte. Nem bírta megállni és ő is jó pár könyvét elolvasta a varázslónak, de töbször is olyan furcsa dolgokat talált benne, amiket ismeretei szerint lehetetlen lett volna véghezvinni olyan módon, ahogyan le voltak írva.
- Anya odáig van érte. Nem értem miért, teljesen flúgos a csávó. - magyarázta Rose háta mögött valakinek Fred. A lány hátrafordult, hogy vajon ki lehet az, aki ezt még nem tudja és Fred ismeri és megpillantotta Harryt.
- Harry! Merre voltál? Aggódtunk, hogy túl messze kötöttél ki. - örült meg Rose.
- A Zsebkosz közben voltam. - porolta még mindig elég koszos köpenyét Harry. Ekkor vette csak észre Rose, hogy nem csak a köpenye koszos a fiúnak, hanem még a szemüvege is kettétört, csoda, hogy még nem esett le az orráról.
- A Zsebkosz közben? Oda minket Molly néni sosem enged el, azt mondja, hogy sötét hely.
- Jól is teszi! - szólalt meg valaki hirtelen. Egy hatalmas férfi lépett be a boltba, legalább kétszer olyan magas, mint Rose és nagyjából ötször olyan széles. Rose elkerekedett szemmel, kissé megszeppenve állt vele szembe és meg sem tudott szólalni ijedtségében. - Rubeus Hagrid vagyok, te pedig biztos Rose. Te pedig Ginny, igaz? - Rose még csak most vette észre, hogy mellette Ginny épp olyan kifejezéssel az arcán áll, mint ő. Hagrid, Hagrid. Ismerős volt neki a név, biztos, hogy már hallotta valahol, de hirtelen nem tudta hova kötni. További gondolkodás helyett rájött, hogy inkább válaszolnia kéne.
- I-igen. Roseanne Weasley. - nézett tétován az óriás arcába, ahol a hatalmas szakáll és a hatalmas haj között egy kedvesen csillogó fekete szemet pillantott meg. 
- A tankönyveitekért jöttetek? Ez lesz az első évetek ha nem tévedek. - folytatta Hagrid. Rose félelme egyre inkább kezdett elszállni, a sok szőr mozgásából arra következtetett, hogy az óriás mosolyog.
- Igen. És a pálcáinkat is még meg kell vennünk. - Rose nem tudta leplezni, hogy ez a két dolog az, amiket a legfontosabbnak tart a Roxfortba szükséges kellékek listájáról.
- Akkor a Roxfortban találkozunk. Nekem még van egy kis dolgom, amit el kell intéznem. Sok sikert nektek! - bólintott mosolyogva Hagrid, de Rosenak szöget ütött egy szó a fejében.
- Te a Roxfortban dolgozol? - csúszott ki a száján hirtelen, pedig tudta, hogy igazából ezt valószínűleg tudnia kéne.
- Hát persze! Én vagyok a Roxfort kulcs és háztáj őrzője. Ha meg akartok látogatni, a kunyhóm az iskola udvarán áll. - Hát persze! Hagrid a vadőr a Roxfortban. Hogy is felejtehette el. Rögtön belepirul butaságába, de már nem volt ideje magyarázkodni, mert mire szóra nyitotta volna a száját, Hagridnak már nyoma sem volt.
- Gyertek gyerekek, menjünk közelebb, Lockhartnak rengeteg könyve kötelező lesz az idei tanévben, mint tankönyv, talán még dedikált példányokat is tudunk szerezni. - zökkentette kis Roset Mrs. Weasley hangja. Visszafordulva a könyvesbolt belseje felé Rose megpillantott egy barna, kócos hajú lányt, meglepően nagy fogakkal. A lány hevesen integetett és próbált utat vágni magának a sok ember között. Ő bizonyára Hermione - gondolta Rose.
- Sziasztok! Te jó ég, Harry, mi történt veled? Várj csak... - hadarta Hermione ahogy végre odaevickélt hozzájuk, előrántotta a pálcáját, koppintott egyet Harry szemüvegére, mire az megremegett egy pillanatra, majd máris úgy csillogott, mintha vadi új lenne. Ugyan így tett Harry ruháival is, miután Hermione végzett, Harryről már meg sem lehetett volna mondani, hogy mi történt vele, mielőtt a boltba lépett.
- Azta! Reparo és Suvick. De kár, hogy nincs még pálcám, úgy kipróbálnám ezeket én is! - ámuldozott Rose. - Én Roseanne vagyok amúgy, Roseanne Weasley. - nyújtotta a kezét Hermione felé.
- Hermione Granger. - mosolygott rá Hermione is. - Ismered ezeket a bűbájokat?
- Persze! A bátyáim összes könyvét olvastam már, rengeteg érdekes dolog van bennük. - Rose szeme csillogott az örömtől, végre valaki nem lesajnálóan néz rá, amiért szeret tanulni és olvasni.
- Van felsős tankönyved? - kerekedett el Hermione szeme, láthatóan irigykedett Rose helyzetére.
- Hát, jobbhíján csak az van. Bár nem panaszkodhatok, remélem a Roxfortban ennél behatóbban tanulunk majd mindenről, mert a tankönyvek már nem tudnak újat mondani. - sóhajtott Rose. Kifejezetten szimpatikus volt neki Hermione, úgy érezte, hogy vele könnyű lesz megtalálnia a közös hangot. Együtt közelebb léptek a pulthoz, ami mögött már ott állt teljes életnagyságban Gilderoy Lockhart és éppen úgy nézett ki, mint könyvei borítóin. Egy tengerkék talárban és hozzá illő tengerkék süvegben, szemtelenül fehér fogakat villantva vigyorgott és pózolt a kis fényképezőgépes varázslónak, majd egyszercsak megakadt a szeme valamin. Pontosabban valakin.
- Ez nem lehet... De igen! Ez Harry Potter! - egy kéz hirtelen elsuhant Rose füle mellett és kirángatta a nézők sorai közül Harryt, Roset kishíján orralökve. Összeráncolt szemöldökkel nézte a jelenetet, de mit tudott volna tenni? Harry Potter híres, persze, hogy mindenütt maximális figyelmet szentelnek neki, a környezete pedig legtöbbször nem fontos.
- Ginny, nem megyünk ki és vesszük meg hamarabb a pálcáinkat? Nem szeretem ezt a nagy tömegnyomort. - súgta oda Rose testvérének, aki egyetértően bólintott és el is indultak a kijárat felé, eddig beszerzett tankönyveiket pedig Mr. Weasley kezébe nyomták. A pálcáikat természetesen Ollivandernél szándékoztak beszerezni, mint minden Roxforti diák. Mindketten tűkön ülve várták már hetek óta, hogy kezükben tarthassák saját, igazi varázspálcáikat és most, hogy egyre közelebb érkezett a pillanat, hogy ez beteljesüljön, hevesen vert a szívük, kipirult arccal léptek be az üzletbe mindketten.
- Jó reggelt! - köszönt Rose hangosan miután senkit nem találtak odabent. Távoli sorok közül motoszkálás hallatszott, majd egy alacsony, idős bácsi lépett a pult mögé.
- Áh, Weasley! Te pedig... - Ollivander úr méregetve pillantott Rosera.
- Én is. - mosolygott Rose. Megszokta már, hogy őt nem ismerik fel ezért nem is vette rossz néven.
- Igen, igen. Roseanne, igaz? - bólogatott Ollivander úr, miközben már indult is vissza a sorok közé.
- Hát... igen. - motyogta Rose összeráncolt szemöldökkel. Meglepődött, hogy tudja a nevét az idős pálcakészítő. Pár perc kotorászás és pakolászás után Ollivander visszatért két hosszú, barna dobozzal a kezében és a lányok felé nyújtott egyet-egyet.
- Tessék csak, próbáljátok ki. - bíztatta őket. A lányok kivették a pálcákat a dobozból, csodák csodájára Ginny kezében a pálca azonnal izzani kezdett, Rose mosolyogva nézett rá, Ollivander úr pedig elismerően bólogatott. - Tökéletes, tiszafa pálca, bűbájokhoz kiváló. Ez viszont - elvette Rose kezéből a pálcát - nem az, amit keresünk. - Ollivaner úr visszaballagott a sorok közé, még pár perc kotorászás után pedig ismét egy másik dobozzal tért vissza, amit Rose kezébe nyomott. Rose ezt a pálcát is óvatosan kiemelte a dobozból, de Ollivander szinte azonnal a fejét rázta.
- Nem, nem. Ez sem az igazi. Mit is mondtál, hogy hívnak?
- Roseanne Weasley. - válaszolt tétován.
- Roseanne Ruby Weasley? - kérdezett vissza Ollivander. Rose meghökken kissé. Mr. és Mrs. Weasleyn kívűl senki nem tudhatja a második nevét, abban sem volt biztos, hogy összes testvére tud róla, hogy van egy második neve is, így el sem tudta képzelni, hogy Ollivander úr honnan tudhat ilyesmit.
- Igen. Ez fontos a pálca választásakor? - ráncolta a szemöldökét Rose, hanyagolni akarta ezt a témát amennyire csak lehetett.
- Bizonyos szempontból igen. - motyogott szinte inkább csak magának Ollivander. Ismét eltűnt a hatalmas polcsorok között és hosszú percekig nem is tért vissza. Közben magában mormolt valamit, több polcot teljesenn lepakolt és vissza, mire végre egy elismerő bólintás után visszatért a pulthoz és egy gyönyörű mintájú, kifejezetten hosszú dobozt nyomott Rose kezébe. Rose reménykedve vette el, leemelte a doboz fedelét és amint hozzáért a pálcához, melegség öntötte el a testét, a pálca pedig izzani kezdett kezében. Csodálatos, semmihez sem fogható érzés volt, Rose arcán egy boldog mosoly terült el és hálásan vezette tekintetét Ollivander úrra. Nem csak a doboz volt különleges, maga a pálca is igen különösen nézett ki. Egész hossza szinte fehér volt, egyedül a szélesebb végében volt egy kis rózsaszín kristály. Rózsakvarc, ha Rose emlékezete nem csalt.
- Igen, igen, rögtön tudhattam volna. Cédrus, tizenhárom és fél hüvelyk, sárkányszívizomhúr, rendkívül merev. Igen erős pálca, föleg ha egy igen erős varázsló a gazdája. Nagyon emlékeztetsz anyukádra... Sok sikert kívánok, Roseanne!  - Ollivander mélyen Rose szemébe nézett de közel sem olyan kedvesen és barátságosan, ahogy legutóbb a könyvesboltban Hagrid tette, sokkal inkább olyan tekintet volt ez, mint ami gyanakodna benne és ami egyenesen a lelke mélyére lát. Rose elbizonytalanodott Ollivander úr viselkedésén, inkább megköszönte a segítséget, kifizették Ginnyvel a pálcát és kiléptek a boltból.
- Ruby? Neked az is a neved, hogy Ruby? Miért nem hallottam én erről még soha? - rázta a fejét elképedve Ginny, látszólag őt ez hatotta meg a legjobban a boltban történtek közül.
- Nem szeretem használni ezt a nevet. Olyan barátságtalan. A Rose sokkal szebb, mindig a tavasz jut róla eszembe. - mosolygott Rose. Ginny mindent tudott róla, sokkal többet, mint bármelyik másik testvére, a családon kívül pedig nem nagyon ismert mást. Második nevéről azonban még nekinek sem szólt, kicsit örült azért, hogy volt egy titka, amiről senki más nem tudott. - Inkább azt nem értem, hogy mihez kívánt sok sikert Ollivander? - és hogy honnan tudja, milyen volt az anyukája, de ezt csak magában tette hozzá.
- Biztos csak az iskolához. - legyintett Ginny rövidre fogva a dolgot. Rose ezzel nem értett egyet és nem tudott ilyen gyorsan túllépni a dolgon, de nem erőltette a témát.
- Jólvan. Menjünk vissza a boltba, Lockhart már biztos befejezte a parádézást. - javasolta Rose. Már majdnem oda is értek a bejárathoz, mikor megpillantottak egy csapat, valószínűleg Roxfortos diákot, akik egyenesen őket méregették a távolól.
- Ismered őket? - ráncolta a szemöldökét Ginny.
- Honnan ismernék bárkit? - rázta a fejét értetlenül Rose. - De ha jól látom, az a srác nem lehet más, mint Malfoy. Ron mindig pont ilyennek írta le. Úgyhogy gondolom a többiek a barátai.
- Menjünk innen, nem szimpatikusak. - sürgette Roset végül Ginny, majd be is léptek a könyvesboltba, ahol Mr. és Mrs Weasley már épp indulni akartak. Jobban mondva Mr. Weasley nagyon szeretett volna már hazamenni, de Mrs. Weasley mindig valamilyen ürüggyel visszafordult, csak hogy még egy pillantást vethessen Lockhartra.
- Annyi aláírást küldünk neked tőle, amennyit csak akarsz, anya, ha úgyis a Roxfortban fog tanítani. - húzta a kijárat felé anyját Fred már sokadik alkalommal.
- Várj, mi? a Roxfortban fog tanítani? - rökönyödött meg egy pillanatra Rose.
- Ja, sötét varázslatok kivédését. Talán ő tovább bírja, mint a többiek, ha ekkora hős. - válaszolt Fred helyett George. Hát, ha ő bármit tanítani fog az iskolában, akkor Rose csak a könyvtárra támaszkodhat, mert ennek az embernek egy szavát sem hiszi el, az biztos. Nagynehezen sikerült Mrs. Weasleyt is kirángatni a boltból és a család elindult vissza az Odúba, ahol a következő egy hetet töltötték, mielőtt felkerekedtek volna, hogy King's Cross pályaudvarról elinduljanak a Roxfort expresszel és elkezdhessék az újabb tanévet. Rose alig tudott várni, végig tankönyveit bújta és csak most vált igazán valóságossá számára, hogy pár napon bellül beosztják őt a roxforti házába és beülhet az első roxforti órájára. Mindegy mi fog történni ebben az évben, csak a Griffendélbe osszák be.