Harry Potter & Hermione Granger

6. Fejezet

Bál kérés! Vagy mégsem?!

Szept. 18.

Három napja jelentette be Dumblidore, hogy bál lesz, és a fiúk hívjanak el egy lányt.
Reménykedek benne, hogy Harry el fog hívni. Mondjuk nem értem..... Elvileg én tetszek neki, de akkor mert nem hívott még el?
Ezeket a gondolataimat megosztottam Ginnyvel, és ez ez volt rá a válasza:
- A fiúkon senki nem tud kiigazodni. Ezen ne sresszeld magad!
Erre a mondatára kitört belőlem a röhögés.
Gint se hívta még el Dean, de tudom mi a terve. :D
Éppen vége volt a bájitaltannak, ezért elindultam az átváltoztatástan terem felé. Amikor az egyik üres folyosón sétáltam, hirtelen valaki megszólítot. Az egyik hollóhátas fiú volt. Azt hiszem Colinnak hívják...
- Hermione! Csak azt szeretném kérdezni, hogy velem jössz-e a bálba.
- Neharagudj, de nem.
Válaszolom.
- Ááá biztos a nagy Harry Potterel mész. Én sokkal jobb vagyok nála.
- Komolyan ezt hiszed?
Kérdeztem vissza gúnyosan.
- Majd ez után meggondolod magad.
Mondta, majd közelebb hajolt, és megcsókolt.
Azt hittem felrobbanok mérgemben.
El löktem magamtól, és be húztam neki egy akkorát, hogy szerintem betört az orra.
- Te normális vagy?
Kérdezi kiabálva.
- Ha mégegyszer hozzám érsz, a Szent Mungóban fogsz kikötni.
Mondtam, a tühtől vörös fejjel.
- A lányok nem normálisak.
Mondta, sertődötten, majd elment.
(Komolyan!!?? És még a lányokra mondják, hogy hisztisek...)

Gyorsan indultam tovább az átvaltozatatástan terem felé.
Úgy tűnik kicsit elkéstem....
-Elnézést tanárnő. Összetűzésbe keveredtem egy hollóhátas fiúval.
- Mi történt Mrs. Granger?
- El akart hívni a bálba, én nemet merészeltem mondani tanárnő, és erre megcsókolt.
- Hogy mit csinált?
Ugrott fel Harry a hejéről.
- Mr. Potter! Nyugodjon meg.
Szólt rá szigorúan McGalagony.
- Folytassa Ms. Granger.
- Én pedig azt hiszem eltörtem az orrát....
Mondtam félénken.
- Nos, Mrs. Granger! Ezt ne nagyon terjesszék, de jól tette, hogy orrba ütötte. Többet nem tudok tenni önért. Most kérem üljön a hejére.
A hejemre sétálok, és előveszem taskamból az átváltoztatástan tankönyvemet.
Az óra közben láttam, hogy Harryt nagyon felhúzta ez a dolog.
Röpke egy óra múlva megszólalt a szünetet jelző csengő.
Én elindultam ki felé a folyosóra, majd onnan a mágiatörténet terem felé. De nem jutottam túl sokáig, ugyanis valaki megfogta a kezem.
- Hermione. Beszélhetünk?
Kérdezi Harry.
-Persze, mondjad.
- Ki csókolt meg? Most azonnal elátkozom.
- Harry, kérlek nyugodj meg.
Mondom barátomnak.
- De Hermione, azért jól vagy? Ugye nem bántott?
- Nem, jól vagyok, semmi bajom. De kérlek ne keveredj összetűzésbe miattam.
- De hát ha az ember szeret valakit....
Akk--...
Nem tudta végig mondani, ugyanis közbe szóltam.
- Te...te szeretsz engem?
Kicsit szégyenlősen nézett rám, majd végül megszólalt:
- Igen, Hermione. Mindennél jobban.
Erre a mondatra nem tudtam mit feleljek, ezért nem is feleltem, hanem megtettem.....
Nem érdekelt, hogy ötven ember néz, át karoltam Harry nyakát, és megcsókoltam. Persze Harry rögtön vissza csókolt.
Ez a pillanat nem az a "szájrapuszi" volt. Ebben a csókban minden benne volt...
Amikor elválltunk egymástól, rám mosolygott, majd elnevettük magunkat.
Mindenki lebénulva nézett minket.
Majd valaki megtörte a csendet.
- Mi van Potter? A kis sárvérű a barátnőd?
- Hogy mit mondtál?
Hervadt le a mosoly Harry arcáról.
- Azt mondtam, Potter, hogy ez a mihaszna sárvérű a barátnőd.
Erre Harry akkorát bevert Malfoynak, hogy az el vesztette egyensúlyát, és hátra esett a kő padlóra.
Elkezdett folyni a vér az órából, és megszólalt.: Ezt még nagyon megkeserulöd, Potter. Ha ezt apám megtud--...
Nem tudta végig mondani, ugyanis Harry közbe vágott.:
- Ha mégegyszer bármit is mondasz Hermionéra, sokkal nagyobbat fogsz kapni.
Mondta Harry, úgy, hogy már a pálcáját is a szőke, Malfoy fiúra szegezte.
- Menjünk innen!
Állt fel Draco a földről, és Craccal és Monstróval a nyomában elment a folyosón. (azt azért hozzá tenném, hogy hisztizve, ott hagyott minket.)
És komolyan? Még a lányokra mondják, hogy hisztisek?
Néha nem értem az embereket.
Rámosolyogtam Harryre, amit ő viszonzott.
Jézusom! Hogy tud ilyen cukin mosolyogni?
A tömeg szép lassan feloszlott körülöttünk, de természetesen a pletykálkodást nem tilthattuk meg nekik.....
- Ms. Granger! Már órán kéne lennie, hogy lehetséges, hogy pont maga ne érne oda az órájára?
Játszotta meg Harry, McGalagonyt.
Én elnevettem, magam, és Harryvel együtt elindultam a mágiatörténet terem felé.
Harry leült mellém. Nyugi... Nyugi... NYUGII!?
Hogy tudnék lenyugodni, ha ez az elképesztően jóképű és kedves srác ül mellettem??!
Igazából az egész órából nem értettem semmit.....
Jobban el vonta a figyelmemet Harry.
Hihetetlen, hogy egy fiú mekkora hatással van rám... :)))

Órák után:

- Ginny! Ezt nem fogod em hinni!
Kezdtem a mondandómat.
- Mondjad már!
Sikít.
- El hívott a bálba?
Kérdezi.
- Nem, jobb annál.
Mondtam vigyorogva.
- Meg csókolt! Vagyis inkább én csókoltam meg, de az a lényeg, hogy vissza csókolt.
- Mii? Komolyan? Ez fantasztikus Hermione.
Visított Ginny, majd megölelt, és körbe körbe ugráltunk, mint az öt éves óvódások.
- Ugye?? Akor mi most együtt vagyunk, vagy mi? Neki mit jelent egy kapcsolat? Most mit csináljak?
Jézusom, segíts!
Tört ki belőlem minden, ami éppen eszembe jutott.
-Hermione, nyugodj meg kérlek! Nem lessz semmi. Majd szépen oda mész hozzá, és ezt amit tőlem, tőle is megkérdezed. Persze ha lehet, kicsit nyugodtabban próbáld majd előadni magad.
Ginnynek a „beszédére" kitört belőlem a röhögés, és együtt indultunk el a nagyterem felé vacsorázni.
Leültünk a griffendél asztalához, és vártuk a fiúkat. Addig is volt időnk kibeszélni az élet nagy gondjait - dolgait. :)))
Mikor Harry és Ron megjelentek a nagyterem ajtajában, önkéntelenül is elmosplyodtam.
Elindultak felénk, majd lelültek.
Harry mellém ült. Mellém! :D
Nagyon jót nevettünk a vacsora közben, majd miután mindannyian jól laktunk, el indultunk a klubbhejségbe felé.
Ott még leültünk a tűz elé, és beszélgettünk még egy jó darabig, aztán én és Ginny felálltunk, hogy el köszönjünk a fiúktól.
- Jó éjszakát!
Mondtam kicsit elpirulva.
Harry föl állt, és adott egy puszit az arcomra.
- Jó éjt!
Köszönt Ginny is, majd el indultunk a hálókörletünk felé.
- Jujj, Hermione. Ez nagyon izgi!
Mondta tökre feldobottan Gin.
- Ugyan mi?
Kérdeztem vissza.
- Hát ez, hogy így Harry megcsókolt, meg minden. Úúú tuti elhív a bálba.

Jajj, ne. Ginny megint bepörgött... :DD

Egész este röhögtünk, és beszélgettünk.
Már mind a ketten letusoltunk és fogatmostunk, majd utána meg az ágyban beszélgettünk.
Már elég késő lehetett, ugyanis két másik szobatársunk már rég az igazak álmát aludta.
A sötétben feküdtünk a baldahín alatt, és úgy beszélgettünk, amikor valami, pontosabban valaki, kopogott az ablakon.
Ginny kérdőn nézett rám.
Én felálltam, oda sétáltam az ablakhoz, majd kinyitottam, és egy fehér bagoj ült az ablakpárkányon.
Hedvig volt az...

Sziasztok, drága olvasók!
Elég sokára, de itt a kövi rész.
Remélem elnyerte a tetszéseteket.
Megpróbálom minél hamarabb hozni a kövit. 😁
Addig is, puszi:Lau😘